2025.01.16. csütörtök

Nyugisan indítottuk a reggelt, kialudtuk magunkat, majd lesétáltunk kávézni. Összepakoltunk, mivel ez volt az utolsó reggelünk Saigonban. Továbbmentünk a Mekong Delta irányába, Can Tho városába. Ez kocsival kicsit több mint 3 óra. Délelőtt 11-re hívtunk egy kocsit sofőrrel, aki elfuvarozott minket. Eddig mindenki tű pontos volt, akivel találkozót beszéltünk meg, pedig a helyi közlekedést tekintve erre elsőre nem számítottunk. Az autók jó állapotúak, nem igazán láttunk kirívó, lepukkant darabokat. Az emberek pedig nyugodtak, kedvesek, mosolygósak, tisztelettel vannak egymás iránt. 

Majd fél 3 volt mire megérkeztünk az új helyünkre, Can Tho város szélén lévő kis oázisba. Can Tho különben a negyedik legnagyobb város Vietnamban, a Mekong Delta környékén a legnagyobb, lakossága közel másfél millió fő. Első benyomásra, autóból nézve nem egy romantikus francia kisváros jellegét tükrözi. Na de ne ítéljünk kocsiból.

Ezt a napot úgy terveztük, hogy az utazást követően a nyaralás – pihenés – medencézés hármasában ütjük el az időt egy kis kajálással megspékelve. Nem esett nehezünkre. A szállás neve: Bamboo Eco Village, a nevéhez hűen  minden bambuszból van egy folyó partján. Már az ide vezető út is érdekes volt, mert a folyó túloldalán egy eléggé lepukkant utcán jöttünk, ahol egyszer csak megállt a sofőrünk. Végül kiderült, hogy vár minket egy másik ember egy helyi kis kocsival, amivel át tud menni a szűk hídon és eljut a szűk utcán a szállásig. 

A szállás jónéhány bungalóból áll, amik között folyik a patak, sőt a mi bungalónk a vízre van építve, közben egy szép medence. Mondhatni egészen természetközeli, vagyis minden bogár mocorgását hallani. 

Annyira kellemes meleg van, hogy a szállás elfoglalása után a medencével kezdtünk, majd a szállás éttermében vacsoráztunk egy jót. 

Van mindenféle masszázs, még olyan hát-nyak-arc masszázs is, aminek a vége egy hajmosás-szárításba csúcsosodik ki. Na, gondoltam ez mekkora luxus, én ezt szeretném ma, úgyis időszerű egy hajmosás. Úgy igazából nem tudom mire számítottam, hogy majd milyen frizurát kapok, csak lebegett a szemem előtt a budaörsi fodrász szalon Bettije és a pillanat, amikor onnan friss hajjal kilibbenek. Na, most itt a lányok nem beszélnek angolul csak azt a minimális 2-3 szót, ami nagyon muszáj nekik. A hát masszázs közben betipegett egy béka a szalonba, aki nem tudjuk hogy keveredett oda, mert csukva volt az ajtó, de a lányok kisebb pánikkal a hangjukban pattantak fel a székekre. Majd mikor felnéztem, hogy lássam mi történik, ők próbáltak engem megnyugtatni, de én pont nem aggódtam. Vicces volt. Valahogy aztán kiterelték a kis varangyost. Na, de a masszázs szuper kényeztető volt.