Seychelle-szigetek / 9.nap: La Digue, Mahé – 2018.01.18.

Írtó korán keltünk. Nyaralás alatt ilyet csak erősen indokolt esetben szabad! De hát 6:30-ra már a kikötőben kellett legyünk. 7-kor indult a kishajónk Mahé szigetére.

A hajó La Digue szigetéről először Praslin szigetére ment át (ami csak 15 perc menetidő), és mikor ott is felszedte az utasokat szelte tovább az óceánt Mahé irányába. Nagyon vicces mikor ugyanazon emberekkel negyedik-ötödik napja rendszeresen összefutunk: hol a tengerparton, hol az étteremben, hol az utcán sétálva, biciklizve, hol pedig a Mahéra tartó hajón. La Digue-i tartózkodásunk során volt egy ilyen francia pár, ahol a feleség ráadásul kismama. Így végképp könnyen beazonosítottuk őket. Már nevetünk mind a négyen, ha meglátjuk egymást.

Cat Cocos, a szigetek között egyeduralkodó hajótársaság olyan pontossággal indult mindig mindenhonnan, hogy órát lehet hozzájuk állítani. Praslin sziget kikötőjéből 7:30-kor kikanyarodtunk és Mahén voltunk reggel 8:30-kor! De legalább láttuk a napfelkeltét!

Mivel Mahé a legnagyobb sziget a Seychelle szigetcsoportban, így a kocsibérlés adott volt. Előre online elinteztem, a kikötőben már táblával a kezében várt is minket az bérbeadó ember. Egy majdnem Honda Jazz-t béreltünk: Honda Fit, hybrid.

Felkerestük a szállásunkat, ahova oly hamar érkeztünk, hogy még takarítottak, így csak a bőröndöket hagytuk ott, tovább is autókáztunk. Tettünk egy kis kört, ami közben egy búvárközpontba akadtunk… Bejelentkeztünk egy holnapi merülésre. És megálltunk egy kedves kis partszakasznál:

Elfoglalva a szállást – ami felettébb szuper helyen van, december elején nyitottak, szóval tök új minden és tök szép – kipurcantunk a korai kelés miatt és rápihentünk a délutánra. Nem mintha bármit is csináltunk volna délután: csak elmentünk a helyi kisboltba.

És a mai térképünk:

USA Előkészületek 2.

A repjegy megvétele után már csak az “apró-cseprő” dolgok maradtak, mint előkészületi feladatok: 
– szállás foglalás

– kocsi bérlés

– vízum 

– biztosítás. 

Ezek olyan ügyek, melyeket már magunk szoktunk intézni. Általában hosszas keresgélés előzi meg a fenti tételek befoglalását, intézését (kivéve a vízumot).
Szállás foglalás: Nálunk ez egy vitatéma, hogy mi a jobb: Előre befoglalni úgy a szállást, hogy csak tippelünk, hogy hol hány napot kellene eltölteni, vagy sodródni az árral és majd “ahogy lesz, úgy lesz” alapon találni egy szállást ott ahol épp leszünk az adott estére. 

Bandi szerint majd ott ahol épp leszünk, keresünk valamit, mert olyan nincs, hogy Amerikába ne lenne minden sarkon 2 motel. A mondat vége igaz is, tényleg mindenhol van egy motel és végül tuti talál az ember valamit, ami egy éjszakára megteszi. 

Én viszont úgy gondolom, hogy ha már itt az internet adta lehetőség, ahol a szállásfoglalós oldalakon a kedves vendég megmondhatja a véleményét, én meg mint jövőbeli vendég ebből okulhatok, hát akkor ezt ki kell használni. Ráadásul a szállás foglalásnál is figyelembe kell venni, hogy mikor utazunk: mi nyár végén megyünk, amikor nagyon sok a turista, így ha nem foglalunk, akkor vagy a gyengébb szállás marad, vagy a drága (nagyon drága). 

  
Mivel iszonyat izgatott lettem, mikor megvettük a repjegyeket, így én hamar el is kezdtem megtervezni az útvonalat még pontosabban, napokra lebontva. Amikor Bandival egyeztettem az ötleteimet és ő jóváhagyta azokat, akkor neki estem a Booking.com-nak. Azért annak, mert adhatunk a vendégek visszajelzésére, mert jó a szállás leírása, van térkép, amin ellenőrizheted az általad nézett szálláson kívül a többi környező szállást is, valamint az egyik legfontosabb tényező, hogy majd minden szállás 24 órával az érkezés előtt ingyenesen még lemondható. Ez akkor is jól jöhet, ha ne adj’Isten meghiúsul az utazás, vagy ha közben találsz egy sokkal jobb és olcsóbb szállást, vagy ha a már befoglalt szállásodnak netán lejjebb viszik az árát valamilyen akció végett. 

  
Én így aztán majdnem minden szállást befoglaltam még márciusban. Azóta rendszeresen nézem a leendő szállásadóink “árzuhanásait”. Vannak különben sikerélményeim, mert kb 160 dollárt sikerült így spórolnom. Persze közben azt is látom egyik-másik szállásnál, mennyire mennek fel az árak, hiszen minél közelebb az időpont és minél foglaltabb a hotel vagy a motel, annál inkább emel az árain. Vagyis azzal is spórolunk jelen esetben, hogy befoglaltuk jó előre.
Kocsi bérlés: Első dolgunk volt, hogy az interneten az összehasonlító oldalak segítségével felmértük a kínálatot, és az árakat. 

Megfordult a fejünkben, hogy mi lenne, ha nem is kocsit bérelnénk, hanem egy lakókocsit. Rágódtunk rajta rendesen érvek – ellenérvek felsorakoztatásával. Végül döntött az ár, ami elég meggyőző volt. Sokkal drágábban jöttünk volna ki lakókocsival, bár a hangulata megfizethetetlen lett volna… Viszont, ha nem kényelmes, akkor rossz helyzetben vagyunk, mert még azt sem mondhatjuk, hogy na majd a holnapi, vagy holnap utáni szállás csak jobb lesz.  

Visszatértünk az autó kölcsönzők oldalaira az árakat meg a kocsi típusokat nézegetni. Persze azért itt erősen vigyázni kell, mert az extra tételek utólag csapódnak hozzá egyik másik bérbeadó estében. Pl: ha nem ugyanott adjuk le az autónkat, mint ahol felvettük, akkor annak elég jelentős költsége van, pláne a kisebb bérbeadók esetében. Nálunk pont ez az eset áll fent, mivel Denverben vesszük fel az autót, és majd San Franciscóban adjuk le. 

Végül amire érdemes odafigyelni a kocsi bérlés esetén, hogy majdnem minden társaság felajánlja az árajánlat kérésekor, hogy adjuk meg a kupon kódunkat. A neten rákeresve nagy valószínűséggel találunk is felhasználható kódot, ami 5-10% kedvezményre jogosít. És mint tudjuk: sok kicsi sokra megy!

Az Alamo nevű autó kölcsönzőt választottuk végül. Aránylag nagy cég, így reményeink szerint nem valami leharcolt kocsit kapunk, ráadásul árban is az egyik legjobb volt. Az indulás előtt másfél nappal kaptunk tőlük egy levelet, miszerint az internet és a számítógép segítségével megcsinálhatjuk az oldalukon az online check-in-t. A folyamat végén kaptunk egy kinyomtatható vonalkódos visszaigazolást, ami azt jelenti, hogy amikor megérkezünk a kölcsönzőbe, akkor már nem kell majd vacakolnunk az adminisztrációval, hanem csak beülünk az adott soron lévő autók egyikébe. Na erre kiváncsi vagyok, hogy mennyire fog frappánsan működni.

Vízum: Nem kell Amerikába vízum, ellenben kell egy internetes belépési kérelem, avagy másnéven az ESTA. Nagyjából 10 perces feladvány, amely online kitölthető és ki is fizethető. 12 órán belül nagy valószínűséggel ott vár bennünket az elektronikus levelesládánkban a névre szóló beutazási engedélyünk. Már csak nyomtatni kell, és célszerűen nem a nagy bőröndbe tenni, hanem a repjegy mellé, hogy amikor a repülőtéren elkérik, akkor ne nézzünk bután.
Biztosítás: Magyarországon jelenleg két internetes nagy biztosítást értékesítő cég van. Mindkettő alkalmas arra, hogy az árakat összehasonlítsuk. Mindkettő elég nagy választékkal, és elég nagy szórással dolgozik. Kaphatunk olyan ímmel-ámmal kötött biztosítást, ami max a lelkünknek jó, és kaphatunk jó drágán is, ami talán baj esetén nem csak a lelkünknek jó. 

Én végül nem ezen a két internetes portálon kötöttem biztosítást, hanem a K&H biztosító társaságnál közvetlenül, amelyre az elfogadható ár mellé még 10% kedvezményt is kaptam, mert online vásároltam. 

  

USA & Kanada – 7. nap

2013. augusztus 7. szerda

Reggel nyugisan keltünk, majd okosan összepakoltam. Azért okosan, mert Atlantic Citybe csak egyet alszunk, és már megyünk is tovább, én meg gondoltam, erre bőven elég a kisbörönd, a nagyok maradhatnak majd a bérelt kocsiba. Pakolás után a környékünk még egy ismeretlen részét próbáltuk meg felfedezni, összekötve egy nagy reggelivel. Volt vagy másfél óránk, így nem kapkodtunk.
Én ezalatt a 5 nap alatt teljesen szerelmes lettem a new yorki kukás autókba! De, komolyan! Szerintem nincs a világon máshol ilyen szép kukás autó! Egyet lefényképeztem, de nem mind így néz ki, viszont majd mind ilyen gyönyörű.

20130808-081843.jpg

Végül fél 12-kor felvettük a harcot a böröndökkel, és csakazértis metróval mentünk ki a reptérre. A reptéren akartunk kocsit bérelni, mivel oda is visszük majd vissza, és így jóval olcsóbb volt, ha ugyanott tesszük le, mint ahol felvesszük.
Ákos barátunk mikor olvasta a szerencsétlenkedéseinket a metróval meg a böröndökkel, akkor azért megírta, hogy ezt hogyan kell csinálni. Nekünk az fel se tűnt, hogy a reptérre kimenő AirTrain nevű gyors vonatocskának van egy másik vége is, ahova tényleg megy a szállásunktól közvetlen metró. Köszönjük Ákos! És már a böröndökkel is ügyesebbek voltunk.
Aztán az egyértelműen látszott, hogy az AirTrain-nel két megállót kell menni, mert ott vannak a kocsi bérlős cégek. Igen ám, de az a cég nem volt kiírva, ahonnan mi foglaltuk a neten keresztül a kocsit. Bandi nézegeti a kocsi foglalós papírt, majd megszólal, hogy ezt nem is déltől, hanem éjféltől foglaltuk. És akkor elkezdtünk ezen rágódni, miközben még azt se tudtuk, hogy a céget megtaláljuk-e. Végül mikor leszálltunk, akkor már ki volt írva, hogy kisbusszal visznek a céghez, és itt várjunk. Hamar jött is a kisbusz, és egy kicsit odébbi telepre elvitt, ahol aztán választhattunk két kocsi közül is, és az se volt gond, hogy egy fél nappal korábban érkeztünk. Egy Kia és egy Buic közül lehetett választani. A Buic kisebb volt, de az tetszett nekünk jobban, így azzal indultunk neki a nagy útnak. Ráadásul 2 hónapos a Buic, még nagyon szép állapotban van. Még…

20130808-081959.jpg

20130808-082012.jpg

20130808-082026.jpg

Irány Atlantic City. Jó volt, mert egy kellemes két órás út volt, ami közben még egy kávéra is megálltunk. Bandi ügyesen vezetett, minden gond nélkül ment. A GPS-be be is írta előre a címet, már nem kellett semmit csinálni, csak menni. Útközben átmentünk egy két szintes hídon.

20130808-082404.jpg

20130808-082416.jpg

Atlantic City: a GPS alapján megérkeztünk a tengerparton egy elég romos, szakadék házhoz, ami csak azért volt furcsa, mert nem sok különbség volt árban a nagy puccos kaszinó hotel és a motel között, emiatt a hotelt választottuk, ami kicsit se hasonlított az orrunk előtt álló épületre. Bandi csak az első számot ütötte el a házszámban.
Oké, hotel meg van, de mit kezdjünk a kocsival? Elvileg van parkoló. De hol? És mikor kell érte fizetni? Stb. Végül elég jól ki volt táblázva, és mivel nem volt nagy kocsi forgalom, így az se volt zavaró, amikor az út közepén csak álltunk, es tanakodtunk, hogy most bekanyarodjunk-e ebbe a kis utcába, vagy ne? Végül a parkolás projekt sikeres volt, bár egy akkora parkolóházban van a kocsi, hogy nem biztos, hogy megtaláljuk, mikor tovább akarunk majd menni.
Parkolóházból bementünk a hotelbe, ami olyan hatalmas, hogy vagy hat háztömbnyi. De pont emiatt aztán elég sok helyen van check-in pult, így azzal nem volt gond.
Na, a szoba, amit kaptunk az nem is szoba, hanem egy kész lakás. Pláne az előzőhöz képest. Itt a fürdő akkora, mint ott a szoba volt. Van előszoba, nappali tévével, kanapéval, akkora háló, hogy táncolni lehet benne, fürdőszoba és két wécé. Pazar a kilátás minden irányba, és kb. a 22-dik emeleten vagyunk. De azt nem tudjuk biztosra.

20130808-084339.jpg

20130808-084707.jpg

Elmentünk a partra, meg a part es a szállodák közötti sétányra (Boardwalk) csavarogni. Kicsit hűvösebb van, mielőtt megérkeztünk esett is az eső, de mi már napsütésben sétáltunk.

20130808-084942.jpg

20130808-085008.jpg

20130808-085035.jpg

20130808-085050.jpg

20130808-085101.jpg

20130808-085117.jpg

20130808-085131.jpg

20130808-085149.jpg

20130808-085209.jpg

Bementünk az egyik nagy szállodába, hogy megnézzük a híres kaszinókat. Na, ott is csak álltunk és bámultunk. A játékok nagy részét nem is értettük. Az egész szállodának az alsó szintje csak játékgépek tömege. Őrület.
Aztán visszasétáltunk a mi szállodákban, hogy majd ott is megnézzük a kaszinót. Iszonyat nagy, es minden van, a sima félkarú rablótól a kockajátékon át mindenféle kártyájáték. Érdekes volt, de egy este elég is itt.

20130808-090249.jpg

20130808-090321.jpg

A szállodában úgy eltévedtünk, hogy majd fél óra volt mire hazataláltunk, de akkor is egy parkolóőr igazított minket útba, ugyanis már a parkolóházban is jártunk. Vicces volt.