Ma délelőtt elmentünk a tőlünk nem túl távoli Anse Intendance nevű partra. Nem gondoltuk, hogy ilyen jól meg tudjuk közelíteni, a térkép és a GPS szerint előbb véget ért az út. Több helyen olvastam, hogy ez szép rész. Tényleg az. Tulajdonképpen egy pazar szállodának a tengerpartja, amely használható a nem szallloda vendégek által is. Vannak kint strand ágyak, amit ugyan elfoglalhattunk, de aránylag hamar letessékelt minket a biztonsági szakember.


Elég hamar rájöttünk, hogy mi az két dolog, amit otthon felejtettünk a szálláson: az innivaló és a naptej. Jó, mert egyik se létkérdés 30 fokban a tűző napon…
Olvastunk, döglöttünk, és én még homokoztam is:
Egy darabig nyeltük az óceán vizét szomjúság ellen, mivel úgy is oly nagy hullámok voltak, hogy fentről folyamatosan kaptunk egy-egy vizes pofont, amikor bementünk a vízbe. Aztán egyszer csak elindultunk felfedezni a partot, ami aránylag hosszú. Mi az egyik végére érkeztünk, és ott is pakoltunk le. Láttuk ám, hogy a szállodának van egy bárja, és láss csodát ez a nem szálloda vendégeknek is igénybe vehető volt. Kértünk két koktélt, majd a bárhoz tartozó napágyakra levetettük magunkat. Csak lett napágyunk.




A naptej hiánya ellen próbáltunk az árnyékkal, valamint a napágyakhoz tartozó napernyővel védekezni. Nem sikerült. Kissé leégtünk. Annyira, hogy amikor hazaértünk és meglátott a házinéni azonnal hozta az általa használt és hűtőben tartott aloe verás hűsítő gélt, mert szerinte ez nekünk most nagyon fog kelleni. Ráérünk visszaadni…
Erről jut eszembe, hogy egy 5 apartmanos szuper menő szálláson vagyunk, amit egy család üzemeltet. Nagyjából első nap a nagymamától kezdve a már felnőtt unokákig mindenkivel jóba lettünk. Nem volt nehéz, egyrészt mert van két irtó édes kutyájuk, másrészt meg mert ők is annyira nyitottak, kedvesek, beszédesek. Jó fejek, na!
Két éve jöttek vissza a szigetekre, az unokák itt születtek, de közben Angliában és Ausztráliában éltek. Felhúzták ezt az apartman sort az óceánparton, úgy hogy közvetlen mellette van az ő házuk is. Mindig elérhetőek, segítőkészek, közvetlenek.
Délután mikor már éreztük, hogy a grill csirke piskóta hozzánk képest, úgy döntöttünk haza autókázunk, megszabadulunk a homoktól és elmegyünk vacsizni. A házi lány ajánlott is egy klassz helyi kreol éttermet. Tényleg jó volt. Ráadásul egy szép partszakaszon van.





Mai térképünkhöz csak a sziget déli felét mutatom:
