Kambodzsa 6. nap

Posted by borsophoto

2025.01.23. csütörtök

5-kor keltünk Bandival, hogy 5:27-kor már úton legyünk egy napfelkeltés Angkor Wat-os programhoz, amit természetesen összekötöttünk a bizonyos negyedik templom, Ta Prohm újra megtekintésével. Szécsiék a B programot választották, így igyekeztünk a szálloda folyosóján lábujjhegyen leosonni.

Hat óra előtt már leparkolt velünk Mab haverja (Mab nem ért rá), és mi mukk sötétben sétáltunk befelé a templomhoz, miközben én kicsit reménykedtem, hogy ilyen korán más nem nagyon hajlandó felkelni… Reménységem pillanatok alatt szertefoszlott, fejlámpával és mobillal világítva népek hada került elő. A neten megnéztem, hol van a legjobb pont a napfelkeltés fotózáshoz. Más is megnézte…

Nem érkeztünk elég korán, oldalra szorultunk a tömegben. Ekkor tudatosult bennünk, hogy tegnap Mab miért magyarázta, hogy 5:00-kor már ott lesz értünk.

Mint a birkák álltunk (néhányan az első sorban guggoltak) szorosan egymás mellett ott a korom sötét ég alatt, ahol a Hold is csak éppen pislákolt, várva a világosságot, mint valami Messiást. Ezeket a pillanatokat mindig olyan abszurdnak érzem. Aztán szépen lassan a sötétséget elkezdte felváltani a világosság, apránként felsejlett az előttünk álló csoda tükröződve az aprócska tóban, ami előtt várakoztunk. Fél hétre kivilágosodott, amit a várakozó tömeg megtapsolt.

Néhány fotóval később átmentünk a Bandi templomához, Ta Prohmhoz. Nagyon jól alakult, közel sehol senki nem volt, és a reggeli fények is nekünk kedveztek. Tényleg izgalmas a rom templom a dzsungel több száz éves fáinak gyökereivel, amely tekereg és aláfúrja magát a régi épület kövei között, majd hatalmasra nőve rendezi át az ember alkotta dolgokat. Ebben a versenyben egyértelműen a természet győzött, de így együtt gyönyörű.

9 körül értünk vissza a szállásra, Gáborék megvártak minket a reggelivel, így az élmény beszámolónkat is megkapták.

A hajnali kelés után már én is igényeltem a pihenősebb délelőttöt, semmittevős fél napot. A medence partján bealudva szívtam magamba a D-vitamint.

Majd kora délután belecsaptunk újra Siem Reap belvárosába. Amikor elindultunk a szállásról a város felé, akkor a hotel egyik recepciósa, William, (aki első nap a személyes segítőnkként mutatkozott be), megkérdezte, hogy meghívat-e bennünket a szálloda nevében egy búcsú vacsorára. Amennyiben igen, úgy este 8 órára várnak bennünket egy 3 fogásos vacsival. Meglepett és egyben jól esett a kedvességük, természetesen elfogadtuk a felajánlást.

A belvárosi csavargásunk során a piac eddig még számunkra ismeretlen bugyraiba jutottunk el, ahol a gyümölcs, zöldség, friss hal, rák és mindenféle tenger gyümölcse mellett a varrónő, a fodrász, manikűrös, pedikűrös, kézimunka árus és minden is volt.

Mivel nem ebédeltünk, így fagyiztunk egy jót uzsonna gyanánt. Aztán gondoltuk mivel holnap délelőtt odébb állunk, egy masszázs még mind a négyünknek jól esne.

Időben visszaértünk a hotelba, annyira hogy még majd teljesen sikerült is összepakolni a bőröndjeinket vacsora előtt. A szállóban kifejezetten finom vacsorát kaptunk zárásképp.

Kambodzsa 5. nap

Posted by borsophoto

2025.01.22. szerda

Késői reggeli után csak a szálloda medencéjéig merészkedtünk ma is. Kellett egy kis nyugi. Aztán egy könnyed ebédet toltunk, hogy utána Mab barátunkkal elvitessük magunkat a negyedórányira lévő Lotus Farm-ra.

A Lotus Farmon különböző túrák közül lehet választani, ahol hamar ráböktünk a másodikra, amiről aztán kicsit később derült ki, hogy drága is és hosszú is időben, mivel ezután még terveztünk egy naplementés programot. Na de ha már kifizettük, akkor toljuk alapon, felpattantunk arra a platóra, amelyik elé be volt rakva egy motor meg egy olyan pici néni, hogy a kormányt alig érte el. Ő néhány további turistával együtt elvitt minket egy olyan területre, ahol csónakokkal vártak bennünket. Az odavezető út egy elképesztően szegényes részen vitt át minket. És sajnos a szegénység elég erősen együtt jár a kosszal, igénytelenséggel.

A térkép szerint szárazföldön voltunk, de az életben másfél-két méter mély vízzel borított terület volt, amin lótusz virágok hada úszott a víz tetején. A helyi srácok kivittek minket a virágok közé, szedtek nekünk virágot, kötöttek belőle csokrot, majd a virág leveléből még kalap is készült. Aranyos program volt, de azért ár-érték arányban röhejes.

Amikor visszavittek minket a farmra, akkor ott viszont megtudhattuk a lótusz virág életét, felhasználási területeit, miszerint textilia készül a szárában lévő anyagból, tea készül a virágából, a virág belső ehető magokat tartalmaz, ami ha kiszárad akkor szivacsként működik. Végülis a virág minden elemét fel tudják használni. És mivel nagyon szép virág így dekorációnak is tökéletes.

Kambodzsának is van egy Balatonja, a Szap-tó. Angkortól délre, szűk egy órányira. Vízfelülete nagyon változó: a száraz évszakban 2500-2700 km², az esős évszak vége felé a 16 000 km²-t is elérheti. A tavat az azonos nevű, 120-160 km hosszú Tonle Szap folyó köti össze a Mekonggal. Vize az év java részében ezen keresztül folyik le a Mekong felé. Minden évben megfigyelhető egy egyedülálló természeti jelenség. A délnyugatról érkező nyári monszun június és október között megduzzasztja a folyókat, s a Tonle Szap folyó – mint valami hatalmas csatorna – ilyenkor megváltoztatja a folyásának irányát és a Mekong vizét kezdi el szállítani a tóba, melynek vízfelülete ezzel több mint 10 000 km²-rel is növekedhet. A hatalmassá duzzadt tó mindaddig tárolja a Mekong vizét, amíg – általában novemberben – a folyó vízszintje nem süllyed a tó vízszintje alá. Ekkor a tó vize újra a Mekong felé indul meg. Ahogyan a tó változtatja a partvonalát, úgy változtatják a helyüket a vízre, tutajokra települt úszó falvak, melynek lakói halászatból élnek. Amikor a tó vize visszahúzódik, a bambuszkerítéssel körülvett, úgynevezett szamrákban hatalmas mennyiségű hal marad vissza. A tó partján van egy Kampong Phluk nevű falu, amely a monszun után látványosan a vízben van, jelenleg csak a házak minősége, a szegénység volt az ami elképesztett bennünket.

Mivel a Lotus Farmon elvacakoltuk az időt, így necces volt, hogy oda érünk-e a naplementére. Ennek érdekében Mab barátunk mindent megtett, motorjával csak úgy nyomta neki, mi meg kapkodtuk a levegőt a “hintóban”. Az odafelé vezető út fele aszfaltozott, második fele vörös föld, mely annyira porzik, hogy a belépő megvásárlásakor maszkot kaptunk a jegy mellé. Mab kidobott minket és egy motorcsónakkal mentünk tovább.

A naplementét elértük, megcsodáltuk, majd ahogy lement a nap rájöttünk, hogy kicsit alul öltözve jöttünk el, mert nem csak a nap nem melegített már de a motorcsónakban is és aztán a “hintón” is kaptuk a friss levegőt bőven. Szécsiék egy-egy vékony pulcsit bedobtak, de mi még azt se. Orsi viszont vett egy keresztbe megkötős szoknyát, ami hirtelen nagyon jól jött: négyünk térdét takartuk be vele. Majd a maszkokat felkaptuk és rácsűrtük a napszemüveget is, hiába volt már sötét. Mab a városba vitt minket, ahol kiszállva a hintóból mindenki furcsa felesleges por réteget érzett magán és egyben látott a másikon. A hajunk összeállt a portól, ruháink vöröses színben éktelenkedett. Éhesek voltunk, így igyekeztünk nem ezzel foglalkozni, inkább beültünk egy német pasi thai éttermébe. Mint kiderült, a felesége thai, így azért valamennyire oldalhelyes volt az ötlet, hogy ilyen éttermet nyisson.

Vacsora után még tekeregtünk a piacon, majd hazafelé vettük az irányt.

Kambodzsa 4. nap

Posted by borsophoto

2025.01.21. kedd

Tegnap megismerkedtünk egy helyi fazonnal, középkorú, erősebb testalkatú, mosolygós férfi. Itt elsősorban nem taxik vannak, hanem motor mögé szerelt “hintók”, avagy tuk-tuk, netán motoros riksa. Őket ugyanúgy lehet online rendelni az ázsiai taxis applikáción keresztül, a grab-on. Az appon rendelsz, ott is fizetsz kártyáról, ha akarsz adni borravalót azt is megteheted a rendszeren keresztül, és értékelheted a sofőrödet is. Pont úgy, mint az Uber app-ben. Emberünk, név szerint Mab, vitt tegnap egy ponton minket (az első templomtól a másodikig) grabon rendelve, majd megállapodtunk vele, hogy inkább megvár minket mindenhol, csak hadd vigyen fixen ő minket. Neki jó, mert van egy fix bevétele, nekünk jó, mert van egy fix emberünk és olcsóbban adta magát mint, ahogy a hotelünk kínál ilyen szolgáltatást. Nagyon sok a sofőr, valószínűleg ez nekik egy sokkal jobb megoldás, mint app-on keresztül egy-egy apró fuvar. Így aztán tegnap megnyert minket egész napra, és nagyon igyekezett, hogy mára is hadd legyen ő a mi emberünk. Telefonszámot cseréltünk, és a nap végén megállapodtunk vele, hogy ma 10 órára értünk jön. Mab tökéletesen pontos volt, és elvitt minket az Angkor-i nagy körre az előre megbeszélt fix áron. Öt templom volt betervezve, kicsit távolabb a többitől. Ahogy haladtunk az elsőhöz elhajtottunk a tegnapi utolsó templom előtt, ahol elég rendesen volt turista mennyiség. Tulajdonképpen tegnap egy templomnál volt csak “tömeg”, így ezt nagyon jó aránynak tartjuk.

1: Preah Khan: 1191-ben, VII. Dzsajavarman uralkodása alatt épült buddhista templom-kolostor. A vizesárokkal és fallal körülvett egyszerű szerkezetű, de igen díszes, galériákkal udvarokra tagolt épület a király apjának emlékére épült. A templom 56 hektáros alapterületű és nem csupán stílusában de állagát tekintve is Ta Prohmhoz, a király édesanyja emlékének szentelt kolostorhoz (tegnapi negyedik templom) hasonló, de mérete miatt mégis nagyon más.

A templomot körülölelő 700×800 méteres, 5 méter magas laterit falat hatalmas szobrok díszítik. Az épületnek eredetileg 102 tornya volt. A templom-kolostor szellemi és vagyoni gazdagságát jól példázza, hogy a régészek 515 (ebből 430 különböző) istenszobrot találtak Prah Khanban, bár a templom Buddha-domborműveit VIII. Dzsajavarman (1243–1295) anti-buddhista szellemiségű uralkodása alatt lerombolták.

Jelenleg a hatalmas fügefák léggyökereinek súlya alatt roskadozó épületegyüttes nagy része restaurálásra vár.

2: Neak Pean: buddhista templom, amely VII. Dzsajavarman király víztározó medencéje közepén, egy mesterséges szigeten áll. A 12. század végén épült „forrás templom” eredetileg orvosi, gyógyító célokra készült. A központi medencéhez kapcsolódó négy kisebb medence a négy őselem: a víz, a föld, a tűz és szél kifejeződése. Ezek közepén egy-egy szimbolikus vízforrás, elefánt-, ember-, oroszlán- és lófejet formázó szökőkutak, vízköpők álltak és táplálták a szentély központi medencéjét. Jelenleg a lófej egyedül, ami olyan állapotban van, hogy látható és felismerhető. A hitvilág szerint a medencében való megmártózás során az elemek betegséget okozó, megbomlott egyensúlya helyreáll, és a test bajai elmúlnak.

3: Ta Som: buddhista templom, mely 1190-1210 között szintén VII. Dzsajavarman király által épült (az általa építetett templomok közül a legkisebb), melyet később, 1220-1243 között átalakítottak. A 240×200 méteres külső fal keleti és nyugati oldalának közepén egy-egy Bayon-stílusú, arcos toronnyal díszített átjáró vezet a templom belsejébe.

Ta Som falai, tornyos átjárói és központi épületei az évszázadok során erősen megrongálódtak, a szabadon burjánzó trópusi növényzet súlya alatt összeomlottak. Napjainkra a templom elég romos, csupán a külső fal és a bejárati tornyok maradványai vannak megtekinthető állapotban.

4: East Mebon: 953-ban mesterséges szigetre épült szimbolikus „templomhegy”. A mesterséges magaslaton épült három szintes, piramisszerű téglatemplomot csak csónakkal lehetett anno megközelíteni.

5: Pre Rup: 961-ben épült hindu főtemplom. A templom merész építészeti stílusa, arányai és finom díszei a néhány évvel korábban épített keleti Mebont (előző templom) idézik. E két templom közös érdekessége, hogy észak-déli tájolásúak, elegáns, téglalap alapú, három szintes piramisszerű templomok. Szerkezetileg két körbefutó, hosszú folyosókkal tagolt galériasorból áll, amelyeket négy-négy egyszerű átjáró díszít; a harmadik viszonylag alacsony szint egyszerű emelvényt biztosít az itt álló öt, művesen faragott toronynak.

Két nap alatt 11 templomot láttunk, de az utolsót levéve mind különbözött egymástól. Az utolsó nagyon sok mindenben hasonlított az előtte lévővel, de ahogy írtam, azt annak mintájára készítették.

Irtó meleg van, 34 fok, gyönyörű napsütés, emiatt aztán amikor fél 3 körül végeztünk, akkor hazaszállítást kértünk Mabtól, hogy aztán medencézéssel és egy kis uzsonnával zárjuk a délutánt.

A medence partján arra a döntésre jutottunk, hogy kellene egy jó masszázs. És mivel már van egy helyi barátunk, gondoltuk megkérdezzük hol van a legjobb masszázs a városban. Mab nagyon kedvesen nem csak megmondta, hanem fel is ajánlotta, hogy eldob minket oda grátiszban. Magunktól tuti nem találtuk volna meg ezt a helyet, ahol kb féláron volt a masszázs a hotelünk áraihoz képest (jó, a hotel elég durván számolja ezeket az extra szolgáltatásait), és nagyon jól masszíroztak a lányok. Most már van összehasonlítási alapunk a vietnami és khmer masszázs között, mind a négyünknek jobban esett a mai. A masszázs után becsaptunk egy koreai vacsorát, majd hazamentünk lepihenni.

Kambodzsa 3. nap

Posted by borsophoto

2025.01.20. hétfő

Ma adtunk a lábunknak, nem kíméltük. Délelőtt 10-től délután fél 6-ig gyalogoltunk, néhol pedig helyi tuk-tukkal tovább vitettük magunkat. Cserébe gyönyörű helyen jártunk.

Angkor a világörökség része, Kambodzsa fő látványossága, annyira, hogy a zászlójukban is megjelenik a motívuma. 🇰🇭

Angkor a khmer templomok ősi városa Kambodzsa szívében, a 9. században létrejött Khmer Királyság fővárosa volt 802-1432 között. A 11. század során I. Jaszovarman király a Siemreap folyó elterelésével bonyolult, sakktáblaszerű vízvezeték rendszert és nagy víztározó medencéket építtetett. A csatornák lehetővé tették a rizsföldek öntözését az év hat aszályos hónapjában is. Így a parasztok évente háromszor arattak. Az eredményes mezőgazdaság és az élelmiszer-felesleg felhalmozódása a Khmer Királyságot gazdag birodalommá tette. Olyannyira, hogy a királyság a Kínai Császárság mellett Ázsia második legerősebb állama lett, és a királyok nagyszabású városok és templomok építésébe kezdtek.

A khmer uralkodók istenkirálynak tekintették magukat. Mindegyikük egy-egy óriási templomot építtetett magának, amelyet az őt és országát védelmező istennek szentelt, akivel halála után egyesülni kívánt. Az uralkodók hol megerősítették Angkor fővárosi státuszát és tiszteletben tartották eredeti városszerkezetét, hol lerombolták, vagy a korábbiaktól elkülönülő, saját várost építettek hozzá. 1431-ben a sziami thai-ok megtámadták Angkort. A város hét hónapos ostrom után elesett, majd nem sokkal a támadók visszavonulása után majdnem teljesen elnéptelenedett. A khmerek új fővárost alapítottak a délebbre fekvő mai főváros, Phnompen közelében, az őserdő pedig lassan benőtte Angkort, elrejtette az épületeket és a város hírét csak legendák őrizték. Angkort francia kutatók fedezték fel újra a 19. század közepén, majd 200 négyzetkilométeres területen tisztították meg az őserdőtől. A több mint 100 templomból és szentélyből álló város kilépett a múlt homályából és világhírre tett szert. Ma Angkor Délkelet-Ázsia egyik leglátogatottabb helye, 1992-ben az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította.

Csak a templomokat rakták kőből, az összes többi építményt – a királyi palotákat is – fából ácsolták, mára tehát ezek mind az enyészeté lettek, így Angkor ma egy hatalmas „templomváros” képében mutatkozik, noha természetesen nem csak vallási épületek voltak annak idején a városban. A Khmer Birodalom fénykorában a fővárosnak hatszázezer–egymillió lakója lehetett, több mint a világ bármely korabeli európai városának.

Mivel nagyon sok a romtemplom, így ajánlanak két fő, jól kiépített útvonalat, amely mentén több templom bejárható. Az egyik út egy kisebb kört ír le, de ehhez is kell valamilyen jármű (bicikli vagy tuk-tuk), mert akár 6-7 km is van egy-egy templom között. Ez a rövidebb út 6 nagyobb templomot foglal magában, elsőként a világ legnagyobb templomát Angkor Wat-ot. A másik út egy nagyobb kört tesz, “apróbb” templomok mentén. A mai nap volt a rövidebb úté a nagyobb templomokkal.

1, Angkor Wat: Angkor Wat a világ legnagyobb vallási célú épülete, mely feltehetően 50 000 munkás, 5000 szobrász és kőfaragó harminc évi munkájával készült el. Angkor Wat a khmer kultúra, művészetek aranykorának minden kincsében bővelkedik. II. Szurjavarmant a hinduizmusban gyökerező hit vezérelte Angkor Wat megépítésében, hogy majd halála után Visnu istenhez térhessen meg. Angkor Wat minden külső és belső építménye a hindu vallás szimbólumaira utal. II.Szurjavarman király halála után a templom hamar romlásnak indult, mind a természet, mind pedig az emberi rongálás nyomait láthatjuk rajta. 1177-ben Angkort megszállták és megrongálták a vietnámi csamok, így ekkor a fővárost is odébb helyezték egy másik templomban és a buddhista vallásra tértek át.

2, Prasat Kravan: Az egyik legkorábbi khmer templom, amely 921-924 között épült, öt visszafogottan díszített tornyos téglaszentélyből áll.

3, Banteay Kdei: A “Cellák Citadellája”, 12-13 század fordulóján épült buddhista templom. A templom a “királyi úszómedence” partján épült bajon stílusban néhány környező kolostor hasonmásaként.

4, Ta Prohm Templom: a templom VII. Dzsajavarman király megbízására épült a 12 század végén, édesanyja emlékére. Ta Prohm az angkori templomegyüttes kedvelt látványossága, mert a régészek sok tekintetben abban az állapotban hagyták, ahogyan a franciák felfedezték az őserdő mélyén az 1860-as évek legelején. A dzsungel közepén, a fák fogságában magányosan álló Ta Prohmot az örökkévalóság aurája lengi körül. Bandinak abszolút ez volt a kedvence, mert a fák ezalatt a több száz év alatt nagyon izgalmassá tették a helyet. Utólag a képeket visszanézve, látom mi fogta meg Bandit, de ez a templom annyira népszerű, és talán nem is jó időpontban voltunk ott, hogy nyomasztóan sok turista volt rajtunk kívül. Én konkrétan menekültem kifelé minél előbb átfutva a helyen. Lehet ide még visszajövünk egy reggeli időpontban…

5, Ta Keo: ez a templom a 10-11. század fordulóján épült hindu piramis templom, melyet V. Dzsajavarman király uralkodása alatt építettek, de halála miatt befejezetlen maradt. A templom tornyai és annak díszítései hiányoznak.

6, Bayon Templom: Az 1200-as évek elején épült, finoman dekorált Bayon-templom nevezetességei az ún. „arcos tornyok”. A négy égtáj felé forduló tornyokat összesen 196 két és fél méter magas szobor díszíti. A templomot körülfogó árkádos folyosókat, galériákat csodálatos domborművek borítják, amelyek mitológiai és Angkor korabeli történelmét idéző jeleneteket ábrázolnak. A templomot restauráló japán régészek véleménye szerint Angkor Wat klasszikus stílusával szemben a Bayon-templom „a barokk stílus meglepő, újszerű kifejeződése”. Nekem abszolút ez volt a kedvencem, feltehetően azért mert itt voltak a legkevesebben és a lemenő nap nagyon szépen világította meg.

Innen hazavitettük magunkat, hogy lemossuk az út porát. A templomok között az út nagyon jól kiépített, aszfaltozott, rendezett. A templomok hoz erről a rendezett útról bevezető ösvény viszont nagyon poros. Angkorba egy belépőjegy kell, amit online is meg lehet venni és ez a távolabb eső templomokhoz is jó. Például, ahol tegnap este voltunk oda is működött ez a jegy. Lehet venni 1, 3 vagy 7 napos jegyet. Mivel mi 6 napra jöttünk ide, így inkább megvettük az alig drágább 7 napos jegyet.

Végül írtó éhesen elindultunk gyalog vacsorázni: két utcával lejjebb láttunk egy olaszt, ami hangulatosnak tűnt. Gondoltuk egy kis gyomorkímélő európai kosztra váltunk. A vacsora mellé még kellemes élő zene is társult.