USA Előkészületek 1.

Már február első napjaiban eldöntöttük, hogy mi lesz a következő úticélunk, így aránylag hamar elkezdtük tervezgetni az utat.
3 dologban kellett viszonylag gyorsan dönteni, hogy a repülőjegyet minél előbb meg tudjuk venni, reménykedve a kedvezőbb árban.

1, úticél pontosítás,

2, időtartam felmérése, illetve megnézni mi az ami belefér,

3, időpont meghatározása.

1, Úticél:

A kiindulópont New York volt, ahova év elején átköltöztek András unokatestvéréék, akik hívtak minket látogatóba. A másik fix pont a nyugati parton lévő rengeteg nemzeti park, valamint San Francisco volt, amit mindenképp szerettünk volna megnézni, bejárni, felfedezni. Ezek után, vagyis a térkép napokig való nézegetése közben jött az ötlet, hogy akár Denverig is elmehetnénk, ahol Anyukám gyerekkori barátnője él a férjével. Innentől kezdve a sorrendet kellett felállítanunk. Többszöri nekifutásra végül abban maradtunk, hogy Denverrel kezdünk, ahova még a Clevelandben élő nővéremék is át tudnak ugrani néhány napra, majd kocsival nekivágunk Colorado, Utah, Arizona, Nevada és California államnak. San Franciscoban a kocsi leadáson túl néhány napot ott töltünk, és aztán onnan megyünk New York Citybe.

Ismerősöket kérdezgettünk, akik már jártak ezen a környéken, azon túl, hogy igyekeztünk minél inkább utánaolvasni a látnivalóknak, majd rokonokat, barátokat faggattunk, akik kint élnek, hogy az általunk felállított listából mit vennének ki, vagy mit tennének még hozzá. 

Így alakult ki a végleges útiterv. De erről részletesebben majd később.

  

2, Időtartam:

A maximum hamar kiderült, mert az egy hónap is határeset a Bandi munkájában. Sőt, igazán örülhetünk, hogy megteheti az ilyen hosszú, egyben kivehető szabadságot. Ez alá az egy hónap alá viszont kár menni, pláne azok után nézve a dolgot, hogy napokig bújtuk az internetet, meg a térképeket, és elég sok látványosságot felírtunk a listánkra. Így végül kerek 4 hét lett a végleges időtartam.

3, Időpont:

Itt aszerint gondolkoztunk, hogy mi lenne a legideálisabb időpont, figyelembe véve az időjárást, a sulit, a nyári esküvőket, amin fotóznom kellett, és az András munkáját is, mivel annak kevésbé intenzívebb időszakát kellett megcélozzuk… Maradt az augusztus 19 – szeptember 16.

  
Indulhatott a repjegy keresés, amelynél mi egyet már biztosra tudunk: az ünnepek alatt és a nyári időszakban nagyon kicsi az esély arra, hogy minél tovább húzod-halasztod, annál olcsóbb lesz. Sőt, mivel sokan utaznak ezekben az időszakokban ezért így is – úgy is elkel a repjegy, így a légitársaságoknak felesleges akciókat szervezniük. Ezért aztán inkább az a jellemző, hogy ahogy közeleg az időpont úgy drágul a jegy. 

A februárban vett augusztusra szóló repjegy elviselhető áron van, pláne ha alaposan rákeresünk, netán külön irodát megbízunk a repülőjegy kereséssel. Mi ezen utóbbi híve vagyunk, egyrészt mert van ilyen megbízható, korrekt iroda, másrészt mert a kényelmen túl ők ehhez sokkal jobban értenek. Mi az AirMania Utazási Irodát használjuk, csak ajánlani tudom őket.

Ezek után már csak az “apró-cseprő” dolgok jöttek, amire maradt majd fél évünk megszervezni, utána járni, lefoglalni… Stb.

– Kocsi bérlés

– Szállás ügyintézés 

– Vízum 

– Biztosítás.

USA & Kanada – 24. nap

2013. augusztus 24. szombat

A reggelt egy bonyolult csomagolással kezdtük. Mindent behordtunk még este a kocsiból. Gyűlt a sok motyó az autóban az elmúlt szűk 3 hétben. Meg aztán a böröndökben sem volt semmi logika. Én viszont nem arról vagyok híres, hogy rumli lenne a bőröndjeinkben. Egyszer a Dióéktól jöttünk haza egy angliai útról, és a reptérre tartva valami miatt ki kellett nyitni a kis bőröndöt, amiben még a szennyes is szépen volt hajtogatva… Dió meg az Eszter kicsit se néztek hülyének, bár a gyógyszer adagomról volt némi vita utána.

20130825-132249.jpg

20130825-132305.jpg

Meglepően jól befértünk, amit az elején remélni se mertem, látván a sok göncöt. Annyira jól sikerült, hogy az egyik kis bőrönd 100%-osan üres maradt. És csak egy órányira voltunk egy outlettől… Ráadásul rájöttem még mielőtt odaértünk volna, hogy ha bejelentkezem az outlet honlapjára, hogy VIP tag akarok lenni, akkor a megérkezésünkkor az outlet információs pultjánál kapok egy kupon könyvet. Nem kuponokat, nem kupon füzetet, hanem egyenesen kupon könyvet! A 220 üzlet javához használható kedvezményeket: 10-20% között.

Az outlet látogatás sajnos rövidre sikeredett, ugyanis a kocsit időre kellett visszavinnünk. Ráadásul iszonyat dugó volt New Yorkba menet is, és a városban is, pedig az outlet csak egy órányira volt a kölcsönzőtől. A dugó közben 3-szor sikerült eltévednünk. (Bandi szerint 2-szer, de mivel én navigáltam, így higgyetek nekem.)
Egy dologról meg elfelejtkeztünk, miszerint 2-szer is kellett még autópálya díjat fizetnünk. Az összes aprónktól lelkesen megváltunk a reggeli kávézásunk során. Az elsőnél ki volt írva, hogy elfogadnak kanadai dollárt, nekünk meg volt még, így abból megoldottuk. A második alkalommal már bent voltunk New Yorkban, amikor fizetni kellett, és nem is keveset, erre mi lelkesen elővettünk megint a kanadai dollárból. A kapuban álló bácsi nevetve megkérdezte, hogy ez meg mi? Játékpénz? Bizonygattuk, hogy kanadai dollár, de csak nevetett. Mondtuk, hogy ez van, vagy bankkártya. Nem esett kétségbe, adott a kocsi rendszámjára egy papírt, ami alapján online befizethetjük a díjat némi ügyintézési költséggel együtt.

Végül 2 órát késtünk a kölcsönzőből, ahol a kocsi átvétele olyan gyorsan ment, hogy még szinte járt a motor, mi meg még ültünk a kocsiban, amikor a fiúk már át is vették tőlünk a kocsit, igazolást adva az egészről. Pikk-pakk, 2 perc alatt meg volt minden. Azt hittük, hogy amiatt mert késtünk 2 órát, így majd rátesznek a számlánkra még egy megkezdett napot. Kellemesen csalódtunk, bár volt extra költség, de csak az a 2 óra, amivel később érkeztünk.
A kölcsönzőből kisbusz vitt minket a reptéri kisvonathoz, ami a terminálok között jár. 8 terminálból a miénk volt az utolsó. Végülis 4 órával az indulás előtt már kint voltunk. A beszálló kártyára a 16-os kapu volt írva. Bolyongtunk, nézelődtünk, ettünk… Majd leültünk a 16-os kapuhoz várva az este 7 órási beszállítást. 7:18-kor kezdett kicsit gyanús lenni, hogy rajtunk kívül csak nehány ember lézeng a 16-os kapu környéken. Bandi elment, hogy leolvassa az indulási tábláról, hogy mi a helyzet. Végül azzal az infóval jött vissza, hogy a 8-as kapunál kéne lennünk. Hát, utánunk már nem sokan szálltak be… Mondjuk azt nem igazán értjük, hogy a 16-os kapunál miért nem volt se kiírva, se bemondva a változás?

Késve indult a gép, ellenben a bemondott menetidőből lehetett tudni, hogy időben érkezünk.
Megpróbáltunk egy rövidített éjszakát gyorsan átaludni aránylag pici helyen merőlegesen ülő pozícióban…

USA & Kanada – 23. nap

2013. augusztus 23. péntek

Montreal-t reggelre kicserélték: az esős, elhagyatott, nyúzott városból egy napsütötte, élettelteli, nyüzsgő hely lett. Mintha nem is ugyanabban a városban ébredtünk volna, mint amibe lefeküdtünk…
Reggeli után kipróbáltuk milyen Montrealban napsütésben biciklizni. Képzeljétek jobb, mint esőben, sokkal jobb. Végülis délután fél 4-ig csavarogtunk. Megnéztük a helyi Notre-Dame Templomot, majd a Notre-Dame Bazilikát, és végül a Notre-Dame Kápolnát. Ma ilyen Notre Dame nap volt. Egyik szebb volt belülről, mint a másik. A bazilika volt az egyik.

20130824-083037.jpg

20130824-083052.jpg

20130824-083100.jpg

20130824-083109.jpg

20130824-083116.jpg

20130824-083122.jpg

20130824-083131.jpg

20130824-083203.jpg

20130824-083211.jpg

20130824-083216.jpg

20130824-083223.jpg

20130824-083229.jpg

20130824-083235.jpg

20130824-083241.jpg

20130824-083249.jpg

Délután kicsit kiszúrtunk magunkkal, ugyanis nem gondoltunk előre a péntek délutáni csúcsforgalomra. Csak arra gondoltunk, hogy elindulunk délre, New York felé, aztán majd valahol megszállunk, attól függően, hogy meddig jutunk kocsival, illetve meddig lesz türelmünk vezetni.
A dugó arra jó, hogy az ember ismerkedjen, meg fotózzon. A Californiai rendszám alapján megállított minket egy srác a dugóban, hogy ez most komoly, hogy mi Californiából jöttünk? Mondtuk neki, hogy nem, hanem Magyarországról. Aztán elmeséltük neki, hogy New Yorkban béreltünk a kocsit ezzel a rendszámmal. Megnyugodott, majd jó utat kívánt.
Na, és közben még a gyönyörűséges kamionokat lehetett újból fotózni. Majd 45 percbe került kijutni a 8 km-es kivezető szakaszon Montrealból, pedig nem volt baleset, csak erős forgalom.

20130824-083333.jpg

20130824-083340.jpg

20130824-083346.jpg

20130824-083353.jpg

Már du 5 előtt a határon voltunk, ami egész gyorsan ment. Eleve sok kapu működött, és csak 2 autó állt előttünk. Kedvesen kifaggatott minket a határőr bácsi, azt továbbengedett minket.
Nagyon szép tájon utaztunk végig. Reggel néztem a térképet, hogy milyen úton megyünk majd, és mi minden mellett fogunk elhaladni. Akkor tűnt fel, hogy Schroon Lake mellett is elmegyünk, ami számomra azért hangzott ismerősen, mert az egyik gyerekkori barátnőm (Kinga) ott él a férjével és a három gyerekével. Még reggel írtam neki, gondoltam hátha tudunk találkozni, ha mást nem, legalább egy puszi erejéig. Sajnos épp nyaralnak egy másik államban, a férje szüleinél. Mindenesetre Schroon Lake mellett álltunk meg vacsorázni, ezzel is gondolva Kingáékra.

20130824-083439.jpg

20130824-083446.jpg

20130824-083453.jpg

20130824-083500.jpg

Bandi is és én is nagyon éberen bírtuk az estét, így este 1/2 10 után kezdtünk szállást keresni. Furcsa volt, mert ahogy besötétedett hirtelen tök nagy lett a forgalom, míg előtte, világosban meglepően kevesen voltak az utakon.
Végül egy út menti motelben aludtunk, külön kérve hogy földszinti szobát adjanak, mert minden csomagot be akartunk vinni, hogy teljesen újra rendezzük a bőröndöket, gondolva a repülőútra.
Csak arra nem gondoltunk, hogy valaki éjfél után kap fölöttünk egy szobát, és amikor lép egyet a szobában az olyan lesz mintha a fejünkön gyalogolna… Végül ő is lefeküdt aludni…