Seattle – Alaszka – Vancouver – 7. nap

2025.08.09. szombat

Reggel nyugisan indultunk, készítettünk szendvicseket, megkávéztunk majd a Denali Parkban lévő Horseshoe Lake felé vettük az irányt. Ez egy nagyon szép patkó alakú tó, amelyhez egy könnyű út vezet (visszafelé már nehezebb, mert felfelé kell jönni). Útközben megettük a kis elemózsiánkat, nem siettünk, élveztük az időt is és a látványt is. 

A Denali Parkban is van egy kutya szánhúzó csapat, akik csinálnak bemutatót, meg lehet nézni, hogyan tartják a kutyákat, hogyan nevelik őket és hogyan húznak szánt. Közben sok információt megtudtunk a helyről, a kutyákról, a parkról. Bevallom én az előző kutyás helyet se és ezt se nagyon tudom hova tenni. Rengeteg kutya, mindnek van saját területe, saját kutyaházzal, de ahhoz, hogy ez így működni tudjon, minden kutya láncon van…

Visszamentünk a szállásra és tartottunk egy félórás csendespihenőt, még a vacsora előtt.

Este fél hattól egy 4 órás Jeep túrára mentünk. 8 színes Jeepben egymást követve haladtunk a felvezető ember után, aki közben rádión keresztül mesélt az itteni életről. Ennek a túrának az is célja lett volna, hogy a vadon élő állatokat is megfigyeljük, de mivel vadon élők így természetesen garantálni nem tudják, hogy látsz e majd a túra során jávorszarvast, medvét, vagy bármi egyéb helyi érdekességet. Sajnos valóban nem láttunk, de sok mindent megtudtunk. 

Írok néhány érdekességet:

  • Júniusban 21 órán keresztül van világos és csak 3 óra sötét, decemberben meg fordítva, egy nap 3 óra hosszat van világos és 21 óra sötét van. Télen akár -50 fok is lehet.
  • Sok elszáradt fenyőt láttunk eddig, ma kiderült, hogy egy kórokozó támadta meg 8-9 évvel ezelőtt a fenyőket. A kórokozó korábban is létezett, csak a hosszú hideg teleken elfagyott vagy a sok csapadék miatt keletkező fenyő gyanta segített a fenyőnek a bogár ellen védekezni. A klímaváltozás ennyire érezhető itt is, télen nincs már olyan hosszan elég hideg, és tavasszal nincs elég eső. 
  • Egy nagyon szép élénk rózsaszín virág nő, mint gaz a réten, ez a tűzfű (fireweed). Egy ikonikus alaszkai vadvirág, mivel az egész államban megtalálható nyáron, ráadásul magas termetével kiemelkedik a tájból és feldobja az állam tájképét. Gyakran látható nagy réteken és hegyoldalakon, vagy akár út mentén ez a virág, melynek mély földalatti gyökérrendszerének köszönhetően olyan területeken is virágzik, ahol nemrégiben tűz pusztított. Nyár elején  fokozatosan alulról felfelé nyílnak a virágai, és amikor a tetején is teljesen kinyílnak a virágok, akkor a nyár a végéhez közeledik. A tűzfűből gyakran készítenek finom lekvárt, fagylaltot és gyógytea-keverékeket. Sok alaszkai telepíti a tűzfüvet a kertjébe, mivel a méheket vonzza a számos virág, és segít beporozni más gyümölcsvirágokat. 
  • Az itteni egybefüggő erdő, ami nem csak Alaszka területen van, hanem átnyúlik Kanadába is a föld erdeinek 1/3–át teszi ki. 
  • A Denali területén az állam tulajdonát képezik az autóutak, valamint a mellette lévő 50 láb széles terület. Az ettől bentebbi rész az őslakosok területe, az úgynevezett Ahtna Land. Ez a terület egybevéve nagyobb, mint Ohio területe. Ide alapvetően nem szabad bemenni, de ha valaki azon szeretne mégis vadászni, halászni, akkor éves díjat kell ezért fizetnie. 
  • Denali területén télen csak legfontosabb utakat tisztítják meg a hótól, a többi úton kutyaszánnal vagy hószánnal közlekednek.  
  • 12 ezer folyó van Alaszkában.
  • Alaszkában jávorszarvas által több ember veszti életét, mint medve által, ugyanis a szarvas óvja a kicsinyét az embertől. Ezen a területen a jávorszarvasok 16-18 éves korukig élnek, ami vagy tíz évvel kevesebb, mint általában a jávorszarvasok átlag életkora, ugyanis itt annyival nehezebb az élet. Két éves korától évente van kicsinye, 1, 2 vagy 3. Egyévesen az anya elengedi a kicsinyét mert a következő babájára koncentrál. A jávorszarvas kicsinyek 80-90 %-a nem éri meg az egyéves kort ugyanis a kis jávorszarvas csak 6 hetes korára erősödik meg annyira, hogy el tud menekülni egy medve elől.

A jeep túra során több különböző helyen is megálltunk, hogy nézelődjünk, csodáljuk a tájat és lessük az állatokat. Hol egy tó mellett, hol egy magasabb ponton, ahonnan szép volt a kilátás, hol egy folyó mentén, és végül pedig az út mellett ahol az 50 láb széles szabályt betartva finoman beérett áfonyát szedtünk a medve elől, és azt csemegéztük. 

Későn értünk haza, már csak aludni maradt energiánk. 

Seattle – Alaszka – Vancouver – 5. nap

2025.08.07. csütörtök

Időben keltünk, mert 8:15-kor már találkozónk volt egy kutyaszán húzó csapattal. Talkeetna olyan kicsi, hogy a szállás ajtaján kilépve 3 házzal odébb sétálva volt a találkozási pont. Tulajdonképp 2 utca össz-vissz a falu.

Az Alaska Sled Dog csapata jött értünk meg egy párért, és egy negyedórás autós úttal elvittek minket egy kutyás farmra, ahol 175 szánhúzó kutya él együtt. Kipróbálhattuk a kutyaszánozást – hó hiányában kerekeken repülve a kutyák után. Megnézhettük, hogy hogyan élnek a kutyák egy ilyen helyen, hogyan dolgoznak, és nem utolsósorban kiskutyákat is lehetett simogatni. 

Van egy híres alaszkai szánhúzó verseny, az Iditarod melyet minden évben megrendeznek a tél végén. A hely tulajdonosa, a most 36 éves Dallas Seavey 6 kupát is elhozott már erről a versenyről.

Délben kijelentkeztünk a szállásról és tovább indultunk a Denali Nemzeti Parkba, ami bő két órányira van. Mondjuk nekünk ötórás lett az utunk, mert több helyen is megálltunk nézelődni, sétálni, felfedezni.

Délután fél 6 volt mire ezen az alaszkai utunkon a legészakibb pontunkra elérkeztünk. Nem a szállásra mentünk először, hanem a nemzeti park látogatói központjába, hogy néhány részletnek utána nézzünk. 

A szállás a nemzeti park szélén egy faházakból álló terület. Kellemes nagy szoba terasszal, kis konyha résszel. 

Itt nem sok étterem meg kisbolt van, nem lehet nagyon válogatni. De a szálláshoz tartozó étteremnek jó volt a minősítése és közel is van, így oda mentünk vacsizni. Várni kellett majd egy órát az asztalra, de könnyen eldumáltuk az időt.