2025. január 6-7.

2002-ben, amikor Bandival kezdtünk alaposabban megismerkedni, hamar kiderült Bandi egyik legfőbb utazási vágya: Vietnam – Laosz – Kambodzsa hármas. 

Úgy tűnik eljutunk egy részébe így 23 év után. Tulajdonképpen már többször elkezdtük szervezni, csak valami mindig közbe szólt. Legutóbb tavaly év elejére terveztük és a tervek szerint Szécsiékkel mentünk volna. Sajnos akkor az mégse lett jó nekik, így inkább elnapoltuk az utat, hogy aztán idén együtt mehessünk. 

A repülő járatot hosszan keresgéltük. Időben is és árban is a Turkish Airlines bizonyult a legideálisabbnak. Isztambuli átszállással a menetidő 13,5 óra Budapest-Hanoi között. 

A Budapestről Isztambulba induló járat este 8-kor kellett volna felszálljon, de már a repülőtérre beérkezve láttuk a járatok kiírása között, hogy 15 perccel előbb tervez indulni. A csomag feladáskor a néni még külön kihangsúlyozta, hogy meddig kell a kapuhoz érjünk, mert bizony itt tényleg előbb fog felszállni a gép. 

Vietnamba szükséges vízum, amit online lehet intézni, és már Budapesten a bőröndök feladásakor ellenőriznek is.

Valóban előbb is indultunk. Csalóka, mert a 2 órás menetidőből másfél óránál landol a gép, azt hiszed Oh, mindjárt kiszállok, de olyan nagy a  reptér, hogy az a fél óra eltelik a gép bolyongásával. Amit aztán mi is folytattunk a terminálban való bolyongással.

Az éjszakai repülésnél azt gondolod, hogy milyen klassz lesz, hiszen simán átalszod az időeltolódás miatt megrövidült éjszakát és újult erővel landolsz egy új világban. Nem. Lássuk be a repülőgép ülései nem alkalmasak pihenésre. Na de hát valamit valamiért. (Pedig én még tudtam aludni…)

Szóval, Hanoi és Budapest között 6 óra időeltolódás van, így amikor negyed órával előbb landoltunk, akkor otthoni idő szerint délelőtt negyed 10-volt, nekünk viszont már délután negyed 4. A vízum és útlevél ellenőrzés több mint egy óra volt, majd a szálloda által küldött sofőrrel elindultunk a helyi Vecsésről Hanoi belvárosába.

Vietnam fővárosa nem a legnagyobb város az országban, de így is 8,5 millió a lakosság száma. A mi szállásunk az óváros szélén, de a belvárosban van. Ahogy haladtunk a repülőtérről a város irányába, néztük a keskeny, nem túl meggyőző építészeti “csodákat”, felmerült bennünk a kérdés vajon milyen is lesz a szállásunk. Nagyon jó helyen van, bent a nyüzsgés közepén, sok minden séta távolságra. És kifejezetten szép az épület, meg rendezett.

Pár nappal ezelőtt láttam az Instagramon, hogy Dió Dani a barátnőjével Hanoiban van. Írtam neki és természetesen az volt az első program, hogy összefutottunk miután leraktuk a csomagjainkat és kicsit felfrissítettük magunkat. Így hatosban vágtunk neki az óvárosi céltalan bolyongásunknak. Jobban mondva a cél az volt, hogy vacsorázzunk egy jót. 

Dani megmutatta nekünk a kedvenc szendvicsezőjét előétel gyanánt. A Bánh Mi egy minden sarkon kapható ropogósra sütött mini baguette, amit hosszában kettévágva különböző húsokkal, zöldségekkel és öntetekkel töltenek meg. Ők kipróbáltak egy jó párat az elmúlt napokban, így már bizton állította, tudja melyik a legjobb.  Szuper finom volt, kettesével ettünk egyet, mondván még valahova beülnénk főtt ételt enni. 

Tovább sétálva az őrült forgalomban, ahol három motorra jut egy autó és rengeteg ember, megküzdöttünk és egyben meg is tanultuk a zebra mentes úttesten való átjutás módját: menni kell határozottan egyszerre, kezet feltéve, jelezvén, hogy Köszi! Mert megállni senki sem fog magától, mondván: “Ni-ni! Egy gyalogos az út szélén.” De ha elindulsz, akkor legalább lassítanak. Folyamatosan dudálnak, de szerintem inkább jelzés értékkel (kanyarodni fogok, vagy gyere), nem bosszankodva, anyázva. 

Az ország vékony hosszú területe kb 331 ezer négyzetkilométer, vagyis alig kisebb, mint Németország, lakossága pedig már meghaladja a 100 milliót. Jelenleg a világ 16. legnépesebb hazája. Az északon fekvő Hanoiban tél lévén napközben 20-22 fok van, este lehűl 17 fokig. Kifejezetten kellemes, pláne az otthoni télhez viszonyítva.

Végül Dani javaslatára Duong’s étterembe ültünk be, ami egy Michelin csillagos helyi kis étterem. Minden nagyon finom volt, nem csalódtunk. 

Iszonyat nagy élet volt a belvárosban, amolyan kedd esti buli hangulat. Még a csavargás mellett beültünk egy helyre inni meg beszélgetni, aztán Daniékat spontán haza kísértük, majd mi is visszamentünk a szállásra, ami csak 10 perc sétára van. Ekkor már majdnem este 10 óra volt, de kitaláltuk, hogy milyen jól esne még egy masszázs a repülőn töltött éjszaka után. Az utcánkban lévő szalonban örültek nekünk, hiába tervezték a zárást fél órán belülre, lelkesen fogadtak minket és alaposan megmasszíroztak mind a négyünket. 11 óra után értünk a szállásra, hogy lepihenjünk.