2015. augusztus 19. szerda
Éjjel fél 3-ra sikeresen bepakoltunk, és elrendeztük a dolgainkat, mert hát mégiscsak 4 hétre megyünk el.
A rövid éjszaka után a reptéren próbáltunk magunkhoz térni, de nem sikerült.
Előre láthatóan a Frankfurtba induló gépünk időben indul, ami azért is örvendetes, mert egy óránk lesz össz-vissz az átszállásra.
Mit vigyünk? Mit ne vigyünk? Hogyan pakoljunk? Állandó dilemma.
Bár első utazásaink egyike előtt mondta azt a Bandi, hogy útlevél és pénz legyen, a többi nem számít! Jó-jó, persze ha otthon felejtem a fogkefém, akkor nem nagy cucc újat venni, és még sokba se kerül. Na, de ha a fényképezőgép aksijának töltőjét hagyom otthon, akkor az nem is olyan egyszerűen pótolható. Szóval én a biztonság kedvéért a telefonomban írok egy kis listát, és amikor valami eszembejut, hogy húha az is fog kelleni, akkor csak hozzáírom a listámhoz.
Mivel USA-ban a ruhanemű olcsóbb és jobb minőségű (pláne a márkásabbja), így a terveink között szerepel egy-két outlet megtekintése is. Emiatt aztán én úgy pakolok ruhaneműt, hogy a kicsit szakadt, kicsit foltos, elnyúlt, vacak darabokat teszem be, hiszen az első 2 hétben az is jó lesz. Utána viszont könnyűszerrel, nem pedig fájó szívvel válunk majd meg tőlük, hogy helyet adjunk a szép új daraboknak. Ebből aztán adódik is, hogy nem 4 hétre pakolunk ruhát, hanem max 2.
Az outletet célszerű már otthon a neten kinézni, és beregisztrálni az oldalára. Ezek a regisztrációk azért jók, mert amikor megérkezünk a tett helyszínére, akkor az információs pultnál megkapjuk a regisztrációhoz kötött, ámde ingyenes kupon füzetünket, ami az outlet árból további kedvezményeket biztosít. És mi nagyon örülünk…
Ettől függetlenül nem mindegy hogy miből mennyit viszünk, és sokszor nehéz megtalálni az arany középutat. Már jártunk úgy, hogy a hazahozott bőröndből több ruhadarab is érintetlenül került vissza a szekrénybe, és jártunk úgy is, hogy a két hetes nyári európai körútra elindultunk 1-1 vékony pulóverrel. Persze a második naptól jött végig velünk a hidegfront, és azon túl, hogy fáztunk, elég hamar koszosaknak is éreztük magunkat a napok óta hordott szettünkben. Végül muszáj volt új pulcsikat beszereznünk…
Műszaki kütyük hada lep el bennünket, mert hát Bandi finoman szólva is kütyü mániás, és ráadásul ezzel az érzéssel sikerült engem is elég rendesen megfertőznie. Itt is egyértelmű hogy szelektálni kell, és mindent kétszer meggondolni. Na, de a nagy fényképezőgép csak kell, kell a laptop a képek miatt, Bandinak kell az iPad a navigáláshoz. Na meg aztán a GoPro se maradjon már otthon, végülis az már nem foglal sok helyet.
Az econony, azaz turista osztályon utasonként egy feladható bőrönd engedelyezett, amely max 23 kg lehet. Persze a bőrönd feladásnál nem annyira szőrösszívűek a reptér munkatársai, 25 kilóig elnézőek. Ellenben 25 kg után megkapja a bőrönd a “heavy”, azaz nehéz titulust, és akkor fizetni kell. Ráadásul hiába “csak” 5 kilóval nehezebb a bőrönd, egységárat kell fizetni, ami nem kevés: 100 euró. És akkor ez a bőrönd is max 32 kg lehet. Így aztán, ha valaki mégis megszorul az utazásra összecsomagolt kilóit illetően, akkor még mindig jobban jár, ha nem két bőröndbe pakol, hanem háromba. A három bőrönd egyenként 23 kg lehet, és “csak” 75 euró pótdíj jár a harmadik feladott bőröndért. Tehát ebben az esetben 23 kg extraért 75 eurót kell fizetni, míg a túlsúly esetén max 9 kg-ért 100 eurót.
A kézipoggyász pedig 1 darab lehet, ami mellé max egy ridikül méretű személyes kistáskát vihetünk. Ez régebben a tengerentúli járatokon nem volt ennyire szigorú.
Ezzel a renddel a reptéren szembesültünk. Viszont volt még annyi időnk, hogy a három kézipoggyászból kettőt csináljunk. Két hátizsákunk és egy kisbőröndünk van, és szerencsére a kisbőröndben még volt annyi hely, hogy az egyik hátizsákból miután félig kipakoltunk a másik hátiba, akkor azt még besuvasztottuk a kisbőröndbe.
A repjegy megvétele után már csak az “apró-cseprő” dolgok maradtak, mint előkészületi feladatok:
– szállás foglalás
– kocsi bérlés
– vízum
– biztosítás.
Ezek olyan ügyek, melyeket már magunk szoktunk intézni. Általában hosszas keresgélés előzi meg a fenti tételek befoglalását, intézését (kivéve a vízumot).
Szállás foglalás: Nálunk ez egy vitatéma, hogy mi a jobb: Előre befoglalni úgy a szállást, hogy csak tippelünk, hogy hol hány napot kellene eltölteni, vagy sodródni az árral és majd “ahogy lesz, úgy lesz” alapon találni egy szállást ott ahol épp leszünk az adott estére.
Bandi szerint majd ott ahol épp leszünk, keresünk valamit, mert olyan nincs, hogy Amerikába ne lenne minden sarkon 2 motel. A mondat vége igaz is, tényleg mindenhol van egy motel és végül tuti talál az ember valamit, ami egy éjszakára megteszi.
Én viszont úgy gondolom, hogy ha már itt az internet adta lehetőség, ahol a szállásfoglalós oldalakon a kedves vendég megmondhatja a véleményét, én meg mint jövőbeli vendég ebből okulhatok, hát akkor ezt ki kell használni. Ráadásul a szállás foglalásnál is figyelembe kell venni, hogy mikor utazunk: mi nyár végén megyünk, amikor nagyon sok a turista, így ha nem foglalunk, akkor vagy a gyengébb szállás marad, vagy a drága (nagyon drága).
Mivel iszonyat izgatott lettem, mikor megvettük a repjegyeket, így én hamar el is kezdtem megtervezni az útvonalat még pontosabban, napokra lebontva. Amikor Bandival egyeztettem az ötleteimet és ő jóváhagyta azokat, akkor neki estem a Booking.com-nak. Azért annak, mert adhatunk a vendégek visszajelzésére, mert jó a szállás leírása, van térkép, amin ellenőrizheted az általad nézett szálláson kívül a többi környező szállást is, valamint az egyik legfontosabb tényező, hogy majd minden szállás 24 órával az érkezés előtt ingyenesen még lemondható. Ez akkor is jól jöhet, ha ne adj’Isten meghiúsul az utazás, vagy ha közben találsz egy sokkal jobb és olcsóbb szállást, vagy ha a már befoglalt szállásodnak netán lejjebb viszik az árát valamilyen akció végett.
Én így aztán majdnem minden szállást befoglaltam még márciusban. Azóta rendszeresen nézem a leendő szállásadóink “árzuhanásait”. Vannak különben sikerélményeim, mert kb 160 dollárt sikerült így spórolnom. Persze közben azt is látom egyik-másik szállásnál, mennyire mennek fel az árak, hiszen minél közelebb az időpont és minél foglaltabb a hotel vagy a motel, annál inkább emel az árain. Vagyis azzal is spórolunk jelen esetben, hogy befoglaltuk jó előre.
Kocsi bérlés: Első dolgunk volt, hogy az interneten az összehasonlító oldalak segítségével felmértük a kínálatot, és az árakat.
Megfordult a fejünkben, hogy mi lenne, ha nem is kocsit bérelnénk, hanem egy lakókocsit. Rágódtunk rajta rendesen érvek – ellenérvek felsorakoztatásával. Végül döntött az ár, ami elég meggyőző volt. Sokkal drágábban jöttünk volna ki lakókocsival, bár a hangulata megfizethetetlen lett volna… Viszont, ha nem kényelmes, akkor rossz helyzetben vagyunk, mert még azt sem mondhatjuk, hogy na majd a holnapi, vagy holnap utáni szállás csak jobb lesz.
Visszatértünk az autó kölcsönzők oldalaira az árakat meg a kocsi típusokat nézegetni. Persze azért itt erősen vigyázni kell, mert az extra tételek utólag csapódnak hozzá egyik másik bérbeadó estében. Pl: ha nem ugyanott adjuk le az autónkat, mint ahol felvettük, akkor annak elég jelentős költsége van, pláne a kisebb bérbeadók esetében. Nálunk pont ez az eset áll fent, mivel Denverben vesszük fel az autót, és majd San Franciscóban adjuk le.
Végül amire érdemes odafigyelni a kocsi bérlés esetén, hogy majdnem minden társaság felajánlja az árajánlat kérésekor, hogy adjuk meg a kupon kódunkat. A neten rákeresve nagy valószínűséggel találunk is felhasználható kódot, ami 5-10% kedvezményre jogosít. És mint tudjuk: sok kicsi sokra megy!
Az Alamo nevű autó kölcsönzőt választottuk végül. Aránylag nagy cég, így reményeink szerint nem valami leharcolt kocsit kapunk, ráadásul árban is az egyik legjobb volt. Az indulás előtt másfél nappal kaptunk tőlük egy levelet, miszerint az internet és a számítógép segítségével megcsinálhatjuk az oldalukon az online check-in-t. A folyamat végén kaptunk egy kinyomtatható vonalkódos visszaigazolást, ami azt jelenti, hogy amikor megérkezünk a kölcsönzőbe, akkor már nem kell majd vacakolnunk az adminisztrációval, hanem csak beülünk az adott soron lévő autók egyikébe. Na erre kiváncsi vagyok, hogy mennyire fog frappánsan működni.
Vízum: Nem kell Amerikába vízum, ellenben kell egy internetes belépési kérelem, avagy másnéven az ESTA. Nagyjából 10 perces feladvány, amely online kitölthető és ki is fizethető. 12 órán belül nagy valószínűséggel ott vár bennünket az elektronikus levelesládánkban a névre szóló beutazási engedélyünk. Már csak nyomtatni kell, és célszerűen nem a nagy bőröndbe tenni, hanem a repjegy mellé, hogy amikor a repülőtéren elkérik, akkor ne nézzünk bután.
Biztosítás: Magyarországon jelenleg két internetes nagy biztosítást értékesítő cég van. Mindkettő alkalmas arra, hogy az árakat összehasonlítsuk. Mindkettő elég nagy választékkal, és elég nagy szórással dolgozik. Kaphatunk olyan ímmel-ámmal kötött biztosítást, ami max a lelkünknek jó, és kaphatunk jó drágán is, ami talán baj esetén nem csak a lelkünknek jó.
Én végül nem ezen a két internetes portálon kötöttem biztosítást, hanem a K&H biztosító társaságnál közvetlenül, amelyre az elfogadható ár mellé még 10% kedvezményt is kaptam, mert online vásároltam.
Már február első napjaiban eldöntöttük, hogy mi lesz a következő úticélunk, így aránylag hamar elkezdtük tervezgetni az utat.
3 dologban kellett viszonylag gyorsan dönteni, hogy a repülőjegyet minél előbb meg tudjuk venni, reménykedve a kedvezőbb árban.
1, úticél pontosítás,
2, időtartam felmérése, illetve megnézni mi az ami belefér,
3, időpont meghatározása.
1, Úticél:
A kiindulópont New York volt, ahova év elején átköltöztek András unokatestvéréék, akik hívtak minket látogatóba. A másik fix pont a nyugati parton lévő rengeteg nemzeti park, valamint San Francisco volt, amit mindenképp szerettünk volna megnézni, bejárni, felfedezni. Ezek után, vagyis a térkép napokig való nézegetése közben jött az ötlet, hogy akár Denverig is elmehetnénk, ahol Anyukám gyerekkori barátnője él a férjével. Innentől kezdve a sorrendet kellett felállítanunk. Többszöri nekifutásra végül abban maradtunk, hogy Denverrel kezdünk, ahova még a Clevelandben élő nővéremék is át tudnak ugrani néhány napra, majd kocsival nekivágunk Colorado, Utah, Arizona, Nevada és California államnak. San Franciscoban a kocsi leadáson túl néhány napot ott töltünk, és aztán onnan megyünk New York Citybe.
Ismerősöket kérdezgettünk, akik már jártak ezen a környéken, azon túl, hogy igyekeztünk minél inkább utánaolvasni a látnivalóknak, majd rokonokat, barátokat faggattunk, akik kint élnek, hogy az általunk felállított listából mit vennének ki, vagy mit tennének még hozzá.
Így alakult ki a végleges útiterv. De erről részletesebben majd később.
2, Időtartam:
A maximum hamar kiderült, mert az egy hónap is határeset a Bandi munkájában. Sőt, igazán örülhetünk, hogy megteheti az ilyen hosszú, egyben kivehető szabadságot. Ez alá az egy hónap alá viszont kár menni, pláne azok után nézve a dolgot, hogy napokig bújtuk az internetet, meg a térképeket, és elég sok látványosságot felírtunk a listánkra. Így végül kerek 4 hét lett a végleges időtartam.
3, Időpont:
Itt aszerint gondolkoztunk, hogy mi lenne a legideálisabb időpont, figyelembe véve az időjárást, a sulit, a nyári esküvőket, amin fotóznom kellett, és az András munkáját is, mivel annak kevésbé intenzívebb időszakát kellett megcélozzuk… Maradt az augusztus 19 – szeptember 16.
Indulhatott a repjegy keresés, amelynél mi egyet már biztosra tudunk: az ünnepek alatt és a nyári időszakban nagyon kicsi az esély arra, hogy minél tovább húzod-halasztod, annál olcsóbb lesz. Sőt, mivel sokan utaznak ezekben az időszakokban ezért így is – úgy is elkel a repjegy, így a légitársaságoknak felesleges akciókat szervezniük. Ezért aztán inkább az a jellemző, hogy ahogy közeleg az időpont úgy drágul a jegy.
A februárban vett augusztusra szóló repjegy elviselhető áron van, pláne ha alaposan rákeresünk, netán külön irodát megbízunk a repülőjegy kereséssel. Mi ezen utóbbi híve vagyunk, egyrészt mert van ilyen megbízható, korrekt iroda, másrészt mert a kényelmen túl ők ehhez sokkal jobban értenek. Mi az AirMania Utazási Irodát használjuk, csak ajánlani tudom őket.
Ezek után már csak az “apró-cseprő” dolgok jöttek, amire maradt majd fél évünk megszervezni, utána járni, lefoglalni… Stb.
– Kocsi bérlés
– Szállás ügyintézés
– Vízum
– Biztosítás.
BandiBorso utazik 