2014. augusztus 26. – Megérkezés Koh Tao szigetére

Bangkokba reggel 7-re érkeztünk és vártak is minket a repülőgép kijáratánál, mert nem volt túl sok időnk, és a biztonság kedvéért útba igazítottak minket. Ráadásul a bőröndjeinkre rá kellett kérdeznünk, hogy meg vannak-e. Nem kellett felvenni, csak ellenőríztetni, hogy a gépben látják-e. Látták, mind az ötöt!
Minden nagyon flottul ment, hamar meg volt minden utas, így egy kicsit előbb is indultunk, és a széljárás is jó lehetett, mert másfél óra helyett csak egy óra tíz perces volt a Bangkok-Koh Samui járat ideje.

Aztán Koh Samui-n jött a következő meglepetés: nincs meg az egyik bőrönd az ötből. Dióéknak konkrétan csak buvár cuccuk van, azon kívül viszont semmijük. A kérdés hogy hol szakadt le a bőrönd a többitől? Mert ha még Londonban a járattörlés kapcsán, akkor az macerásabb. A lényeg, hogy nem tudjuk biztosra. Ráadásul Koh Samuiból aránylag hamar tovább is jöttünk, ugyanis indult a komp. Jelenleg bőröndügyileg reménykedünk, hogy Bangkokban szakadt le rólunk, és elvileg óránként jár repülő Koh Samuira, ott meg feldobják a következő kompra. Na majd kiderül.

Koh Samui nem nagy sziget, kedves és szegényes emberekkel. A komphoz átvittek minket a reptérről. De hát a kompnál kisebb káosz uralkodott. Itt a turisták átlag életkora max 30 év, és 90%-uk a hátizsákos turista. Egy, azaz egy ember próbálta a szigetekre menő komphoz navigálni a népet. Időnként esélytelennek tűnt. A kompunk nem csak a mi kis szigetünkre ment, hanem még vagy másik kettőre. Rengeteg kis sziget van itt a közelben és próbálják egy hajóval több szigetre is eljuttatni az embereket.

Már a kompra úgy szálltunk fel, hogy majd éhen haltunk, és addigra jött ki mindannyiunkon a fáradtság is felső fokon. Egy 10-15 perces szundival mindegyikünk túl lett a holt ponton. A kompnál várt a szállásadónk egyik embere, aki elvitt minket arra a szállásra, ahol maga a buvárközpont is van. Kerek 24 óra alatt megjártuk háztól házig, ha a második nekirugaszkodást nézzük.

A szállás csodás, a teraszunkról egyik irányban a tenger van pár lépésre, másik irányba meg a medence.

Dani holnap délután már kezdi is a buvártanfolyamát, mi pedig holnap frissítjük az eddigi szaktudásunk, aztán holnapután én is megcsinalom a haladó kurzust.

Persze estig semmi hír nem érkezett Esztoék bőröndjével kapcsolatosan, így 4-5 dolgot muszáj volt vegyenek, meg kimosta amilyük csak van.

Este a közvetlen környezetünket próbáltuk felfedezni, ami egy igazán jó thai étteremre szűkült, a sokórás éhezés után. Persze a szállásunk személyzetével is hamar barátságot kötöttünk. Igyekeztünk a fáradságunk és a kihagyott éjszakánkat leküzdeni: este 9-ig ébren is voltunk!