Dél-németországi romantikus kisvárosok túra – 7. nap

Posted by borsophoto

2025. június 9.

Nagyon klassz kis napsütésre ébredtünk. Reggeli után viszont kijelentkeztünk a szállásról, majd a nem túl messzi, még a Romantikus Út részét képező Schillingsfürst települést és a hozzá tartozó várat néztük volna meg. A vár hétfőnként zárva van, így a max mellette lévő solymász területre lehet bemenni valamint a város kilátásában lehet gyönyörködni onnan.

Utunkat a Feuchtwagen városkával folytattuk, ahol az evangélikus templom közvetlen közelében (konkrétan mellette) egy másik ámde nagyobb evangélikus templom áll. A kisváros belvárosát könnyen bejártuk, közben egy kávé mellett szívtunk magunkba a D-vitamint.

A bajorországi Romantikus Út 29 városából néhányat megpróbáltunk felfedezni az elmúlt héten vegyes sikerrel. (Azért írom, hogy vegyes sikerrel, mert a mi hat napunk, amit erre szántunk, az kevés volt, erre két hetet is el lehet tölteni.) Jókor jöttünk, mert még nincs nyári szünet, így valószínűleg jóval kevesebb volt a turista. Az időjárással ugyan mérsékelten volt szerencsénk, de ez benne van a pakliban bármikor.

A Romantikus Út biciklivel is jól bejárható, ha valaki ilyen jellegű túrát tervez.

Amit láttunk az nem volt csalódás, valóban romantikus, szép, tiszta, rendezett kisvárosok sokasága fekszik a 460 kilométeres szakaszon Würzburg és Füssen között, melynek végén II. Lajos király kastélyai tényleg megkoronázzák a látottakat. A sok-sok több száz éves ház a kisvárosokban, mellettük az újabbak, melyek stílusában, színében különböznek, de mégis jól mutatnak együtt. A városok közötti megművelt, üde, ezerszínű zöld táj a lankáival, dombjaival, néhol egy-egy fasorral folyamatosan elvarázsol. Nekünk személy szerint a Rothenburgban tartott 4 napos pünkösdi középkori fesztivál is nagyon tetszett, ha valaki nem tudja eldönteni, hogy mikor menjen, akkor ez az időszak különleges.

Én utólag, (már az utazásunk közben) fedeztem fel ezt a honlapot, de még így is hasznos volt. Azoknak akik terveznek egy hasonló túrát érdemes előtte ezt az oldalt kicsit tanulmányozni: http://www.romantischestrasse.de 

Közben letérve a Romantikus Útról Regensburg felé vettük az irányt mert az elektromos autót ott kellett töltsük még Wels előtt. Gondoltuk akkor már összekötjük egy jó kis városnézéssel, vagyis a délutánt Regensburgban töltöttük.

Majd fél 9 volt, mire Ausztriába, a Linz melletti Wels-be érkeztünk, hogy irányba legyünk a holnapi hazaútra. Este csak egy nagy bridzs partira volt energiánk, és jófejek voltunk, mert hagytuk, hogy a szülők mocskosul megverjenek minket a kártyában.

Holnap már csak autózás lesz haza, így ennek a beszámolónak itt a vége.

Dél-németországi romantikus kisvárosok túra – 6. nap

Posted by borsophoto

2025. június 8.

Nekem nagyon tetszett tegnap Rothenburg és kíváncsivá tett, hogy turisták nélkül mennyivel jobb, így felkeltem 5:30-kor és 10 perc múlva már a város utcáit fotóztam. Visszamentem az egyik kedvencem pontomhoz, ahonnan két kapura is rálátni, majd a piactérre, aminek tök más volt a látványa az árusok nélkül. 6:30-kor pedig visszafeküdtem egy kicsit aludni.

9-re lementünk reggelizni a szálló reggelizőjébe, de már előtte hallottuk, hogy az utcán megy a fesztivál hétvége vasárnapi műsora. Zenélő férfi csoport szerenádot adott az utca túl sarkán lévő fogadónál, majd átvonultak a mi szállónk elé. A műsor végén a házigazdák korsóban hozták a söröket megkínálva a zenészeket és beinvitálva őket a szálló teraszára. Míg a férfiak megpihenve itták a folyékony kenyeret, addig egy női csoport is megérkezett. De a lányok már nem a vendégeknek, hanem a korábban érkezett férfi csoportnak énekeltek. És az énekük kellős közepén nagyon hirtelen nagy szemekben szakadni kezdett az eső. A csajok hagyva a kornyikálást felfutottak a társaság mennyiségéhez mérten kicsi teraszra a fiúkhoz. Mi ezen a ponton el is engedtük Rothenburg középkori fesztiválját és inkább kocsiba ültünk, hogy a közelben lévő Bad Mergentheim nevű települést megnézzük.

De Bad Mergentheimbe egy kicsit korán érkeztünk mert 11 órakor olyan kihalt volt a város, hogy azt hittük eltévedtünk. A város a Német Lovagrend egykori rezidenciája ma pedig gyógyüdülőhely, amely a Tauber folyó mentén, napsütötte szőlőültetvények tövében helyezkedik el. A város kastélyának kertje Németország egyik legszebb parkja. A kicsi belváros könnyen bejárható volt, nem is időztünk hosszan.

A települések, városok közötti út gyönyörű rendezett tájjal van szegélyezve, a zöld szín minden árnyalata visszaköszön, közben a távolban a következő városka templom tornya kikukucskál.

Lauda-Königshofen lett volna a második városkánk, de úgy esett, hogy autós városnézés lett belőle, sőt inkább mondanám, hogy csak áthajtottunk a településen.

Ez egy borvidéki város, pompás templomokkal a frank barokk fénykorából. Történelmi hidak, impozáns favázas házak, helytörténeti múzeum és hat évszázados útszéli szentélyek, írja róla a leírás. Hát, mi ebből nem sokat láttunk.

A kocsit muszáj volt tölteni, így arra gondoltunk, hogy míg esik az eső elmegyünk a legészakibb város felé, ami a Romantikus Út kiinduló pontja, hogy a közelében lévő töltőállomáson hasznosan teljen az esős idő. Amikor itt végeztünk már sütött is a nap a maga módján és tovább mentünk a negyed órára lévő Würzburgba. A város a Majna folyó két partján járási jogú városként terül el a maga 132 ezres lakosságával.

Először a Marienberg erődhöz mentünk kocsival, ami a város magasabbik pontján van, előtte a város és a vár közötti domboldal beültetve szőlővel. Sajnos a vár egyik része felújítás miatt (2023-2026 között) nem látogatható, viszont a kert és az onnan látható város és folyó látványa lenyügöző miatt megérte felmenni.

Majd minden nap esett az eső valamennyit, ezért igyekeztünk úgy menni, várost nézni, hogy mindig legyen bé terv eső esetére. A hét második felében már rutinosan a kajálást nem az éhségünkhöz igazítottuk, hanem az időjáráshoz. Délután három körül elfogyasztottuk az ebédünket, amivel aztán a végén nem annyira siettünk, mert ismét rázendített az eső.

Az Alte Mainbrücke a Majna folyón egy 8 boltíves kőhíd, amely a 19. századig a város egyetlene hídja volt. Jelenleg csak gyalogos forgalom van rajta, és bennünket erősen emlékeztetett a prágai Károly hídra. A híd elején egy kis ívó, ahonnan talpas üvegpohárban felszolgált borral a kezükben kisétáló emberekkel volt tele a híd, miközben élőben szóltak a Beatles számok.

A Szent Kilian-székesegyház szintén az óvárosban, a Residenztől nem messze található, az egyik legnagyobb német román stílusú templom. Kívülről nem annyira megragadó, mint belülről, ugyanis 2011-2012 között egy belső felújításon esett át a dóm, és nagyon szép lett.

Az óvárosban lévő barokk stílusú Residenz nemcsak Dél-Németország, hanem Európa egyik legfontosabb palotája, része az UNESCO Világörökségnek. Gyakran emlegetik együtt a bécsi Schönbrunni kastéllyal. A barokk gyöngyszem 1720-1744 között épült. Bár Würzburg épületei a II. világháborúban súlyos mértékben megrongálódtak, a palota jelentős része épségben megmaradt: a lépcsőház, a császári terem, és a fehérterem, valamint a kertcsarnok is. A rokokó stílusú dísztermeket közel 40 évig tartó munkával restaurálták, az eredeti bútorokat és a kárpitokat is sikerült megmenteni.

A kastély kertje francia stílusú, melyet többször is átépítettek.

Würzburg után már hazafelé vettük az irányt. Este 7 volt mire visszaértünk a szállásra, ahol Encsiék pihenősebbre vették. Mi meg Bandival még bementünk a városkánkba, de olyan kutya hideg volt, hogy egy kis séta után csak egy forró levesre vágytunk. Azt írta az időjárás-jelentés, hogy 11 fok van, de hőérzetre csak 5. Na ezt éreztük is.

Dél-németországi romantikus kisvárosok túra – 5. nap

Posted by borsophoto

2025. június 7.

Rothenburg ob der Tauber olyan középkori kisváros, amely minden pünkösdi hétvégén 4 napos történelmi fesztivált tart. Amikor megterveztük az utat, akkor ezt még nem tudtuk, sőt erről tegnap este a szálloda recepcióján értesültünk csak. Vasárnapra ígérik a nagy műsort, rengeteg programmal, így a nagyobb tömeg elkerülése érdekében a mai napra tettük ennek a városnak a felfedezését. Persze tudtuk, hogy így is lesz turista bőséggel rajtunk kívül. És reméltük, hogy az eső mennyisége kevesebb lesz, mint amennyit az időjárás-jelentés mutatott. Az eső nem kerülgette a forró kását… Délelőtt még egy kicsit tudtunk nézelődni, jobban mondva beleszeretni a városba, aztán délben rákezdett. Kisebb-nagyobb megszakításokkal kora estig tartott is. Először csak egy kávéra ültünk be, aztán jobbnak tűnt visszamenni a szállásra kártyázni egy jót, hogy aztán délután újult erővel vágjunk neki a városnak.

Az óvárost egy magas, nagyon jó állapotban lévő középkori városfal veszi körül, amin végig lehet menni. Néhol egy-egy kapu tornyába fel lehet sok-sok lépcsőn jutni a toronyba, hogy a városra fentről is ráláthassunk. A városfalon belül kocsival csak engedéllyel lehet bemenni, így nem nagy az autós forgalom. Az óvárosi rész minden épülete a középkori pompájában díszeleg szépen felújítva.

Már ma a város több pontján a kézműves vásárok mellett, a középkori játékoké és programoké volt a főszerep, ha éppen nem a város középkori ruhákba öltözött lakosai vonultak fel furulyával, harsonával, dobbal. A “zenecsoport” betért majd minden vendéglő elé, vagy a vendéglő teraszára, hogy ott zenéljenek, fizetségül a tulajdonos fogadta őket néhány liter sörrel. Estére már volt ahol a zenészek a sört a bámészkodó turistákkal osztották meg, csak hogy fogyjon. A város is és a lakosai is végtelenül bájosak.

Este fél 8-ig csavarogtunk még a élvezve a város és a fesztivál hangulatát.

Dél-németországi romantikus kisvárosok túra – 4. nap

Posted by borsophoto

2025. június 6.

Reggeli után az augsburgi szállásunk mellett lévő városházára mentünk, mert van egy híres aranyterme, ami látogatható (elvileg), gyakorlatilag 2026-ban lesz kész a városháza renoválása. Emiatt csak egy olyan terembe tudtunk bemenni, ahol virtuálisan bevezettek minket az aranyterem szépségeibe. Ezután még az augsburgi dóm megtekintését megszavaztuk és jól tettük, mert érdemes megnézni.

11 órakor elindultunk északra Rothenburg ob der Tauber felé azzal a tervvel, hogy a felfelé vezető bő két órás út során három kisvárost is megpróbálunk megnézni. Az első állomás Harburg volt. Az 5600 fős kis településen fagerendás házak találhatók, a festői Wörnitz folyó felett pedig régi kőhíd ível át.

Nördlingen volt a második kisvárosunk, ami arról híres, hogy a város egy nagyjából 1 kilométer átmérőjű meteor által ütött becsapódási kráterben helyezkedik el. A becsapódás következményeképp létrejövő magas nyomás hatására a kráter kőzetében gyémántszemcsék jöttek létre nagy – egyes feltételezések szerint a Földön a legmagasabb – koncentrációban.

Fél 3-kor tova indultunk.

Harmadik városkánk Dinkelsbühl. A 12 ezer fős városka egyesek szerint a romantika csúcsa, de ezzel még az út végén lehet vitatkozni fogunk.

Az egykori császárváros összetéveszthetetlen városképével a Wörnitz folyó völgyében fekszik. A szinte teljes egészében megőrzött városfal tornyaival és kapuival Németország egyik legjobban megőrzött középkori városát veszi körül. Ahol a régi kereskedelmi utcák találkoznak a városközpontban, a mai napig a késő gótikus Szent György-templom magasodik a festői óváros történelmi házak és keskeny mellékutcák keveréke fölé. Valóban nagyon bájos város.

Már épp megbeszéltük, hogy indulunk tovább, és el is indultunk az autó felé, mikor a felettünk gyülekező felhők egyre inkább esőt jeleztek. Így Bandi a városkapuban hagyott minket és sietve elment a kocsiért. Jól tettük, hogy így intéztük, mert pillanatok alatt és nagyon intenzíven kezdett el szakadni az eső, amit a szél úgy fújt, hogy a kapu alatt állva is rendesen éreztünk. Bandi szárazon megúszta, pont az eső előtt odaért a kocsihoz, majd értünk jött.

Innen szűk órányira volt Rothenburg ob der Tauber 11 ezer fős kisváros, amely a világörökség része. Azért ilyen hosszú a város neve, mert Németországban négy Rothenburg is van.

Este vacsoraidőre érkeztünk a mi Rothenburgunkba, ahol az elkövetkező három éjjel megszállunk. Közvetlenül a város kapu mellett egy nagyon kedves kis hotel egy Michelin csillagos étteremmel. Ezt a várost holnap tervezzük felfedezni, így inkább az étterem kipróbálása maradt estére. Az öt, hét vagy kilenc fogásos degusztációs vacsora menüből lehetett választani, ahol az adagok ugyan kicsik, de nagyon ki van találva minden. Ráadásul hiába a legkisebb adagot választottuk, ők ez előtt még két előételt és a végén még egy extra desszertet is felszolgáltak. Egy ilyen vacsora eltart akár három órán át is, de kellenek is a szünetek a fogások között. Sajnos későn kapcsoltam, ezért nincs minden fogásról kép.

Dél-németországi romantikus kisvárosok túra – 3. nap

Posted by borsophoto

2025. június 5.

Időben keltünk, mert előre megvett belépőjegyünk volt II. Lajos Neuschwanstein-i kastélyába, tudjátok abba a híres mesebeli kastélyba.

A belépőjegyet érdemes előre online megvenni, mert vezetett túrák vannak. Van magyar nyelvű audio guide, úgy, hogy csoporttal menve mindenki a saját nyelvén hallgatva a kastély és szobák történetét ismerkedhet meg a látottakkal.

Érdemes egy órával előbb érkezni a kastély parkolójába mert a parkolótól még vagy busszal, vagy lovas kocsival (vagy gyalog, de akkor még több idő kell) lehet feljutni a kastély közelébe. A busz egy hídhoz közel rak le, ahova kisétálva nagyon szép rálátás van a kastélyra, illetve innen a busz végállomástól lehet még 500 méter sétával elérni a kastélyt. 9:20-ra volt jegyünk, és pontosan 9:20-kor érkeztünk meg a kastély kapujába esőben. Úgy esett és olyan felhős volt, hogy a parkolóból amolyan misztikus képet kaptunk a kastélyról, sejtelmesen nézett ránk Lajos tündérpalotája.

A Neuschwanstein-i kastély a legnépszerűbb a turisták körében, II. Lajos ezt kezdte el elsőként építtetni az általa építetett három kastély közül. A Hohenschwangau kastély közelében épült, ahol a király a gyermekkorát töltötte. Tiszta időben egyik kastélyból látni lehet a másikat. A kastélyt egy színházi díszlettervező tervezte, középkori megjelenése ellenére a kastély a kor legmodernebb felszereltségével rendelkezett. 1869-ben kezdték el építeni, de Lajos 17 évvel később (1886-ban) bekövetkezett haláláig sem készült el teljesen. Az ötemeletes palota 360 szobájából mindössze 14 készült el a király halála előtt. Azóta is csak 2 szint van készen. A király csupán 172 napot töltött ebben a kastélyban.

A kastély látogatása során azokon a termeken, szobákon vezetett keresztül a túra, amelyet maga a király is használt. Sajnos itt sem megengedett a fotózás. A túra végén a shop után még a királyi konyhába is betekintést nyerhettünk.

Bandi a szüleivel még beült kávézni, majd ők azt tervezték, hogy busszal mennek vissza a parkolóhoz, de végül egy rövidebb gyalog utat találtak, és ott lesétáltak a kávé után. Én viszont a Google Maps által kijelölt túra útvonalon terveztem lemenni, ami vagy 4 kilométerrel hosszabb volt. Ez egy kiépített túra útvonal, ami egy erdős részen át visz, majd egy tó mentén, de járható. Ugyan esett közben az eső, de mégis megérte.

Még egy leves-süti kombóra beneveztünk mielőtt tovább indultunk volna Augsburg irányába, ahova három körül érkeztünk.

Miután a Városháza melletti szállásunkat elfoglaltuk nekivágtunk a városnak. Augsburg Bajorország harmadik legnagyobb városa München és Nürnberg után a maga 300 ezer lakosával. A nagyváros óvárosi részét bejárva megvacsoráztunk és valamivel korábban nyugovóra tértünk.

Dél-németországi romantikus kisvárosok túra – 2. nap

Posted by borsophoto

2025. június 4.

A “Romantikus út” Németország legismertebb és legkedveltebb turisztikai útvonala, amely Würzburgtól Füssenig terjed, és kb. 400 kilométer hosszú. Németország különböző tájaiba, művészetébe és kultúrájába kapunk betekintést a kisvárosok által, miközben a táj is változik.

Alapvetően északról dél irányába tart az útvonal, Füssen a végállomás. Mi viszont megfordítottuk az útvonalat, mert pünkösdre értünk volna Füssenbe, és aggódtunk a Füssen közelében lévő II. Lajos király kastélyainak esetében a sok turistától és az ünnepi nyitvatartástól is.

Passauban a szálláson reggeliztünk, majd 10 körül elindultunk a Duna mentén, Münchenen át egészen Füssenig.

München után a táj átváltott az addigi síkságból a hegyek között vezető útra, ahol a sötét sziklákon a kemény zöld fenyvesek magasodtak, néhol pedig a fehér hófoltok megtörték a hegyek zord külsejét.

Egy tervünk volt mára, azon kívül, hogy eljussunk Füssen városába, mégpedig, hogy a Linderhof Kastélyt megnézzük, ami Füssen felé útba esett.

A kastély II. Lajos bajor király legkisebb kastélya a három kastély közül melyet a király magának építetett 1870-1886 között. Lajos király másik neve, az “Őrült Lajos király”, de hogy valójában tényleg őrült volt e, vagy csak nagyon különc, azt mind máig történészek kutatják. Egy biztos, hogy hiába volt Lajos II. Miksa bajor király fia, apja spártai módon nevelte őt is és testvérét is, éheztette, verte őket. 18 éves volt, mikor apja hirtelen meghalt és ő lett a bajor király. Ezt követően nem élt hosszan, 41 évesen valószínűsíthetően öngyilkos lett. Ez a kastély amely még életében elkészült.

Ami a kastély parkját illeti az északi részen található hálószobára néző lejtős terepet kihasználva egy kaszkádot hoztak létre. A víz 30 márványlépcsőn folyik le a lejtőn, amelyek mindegyike egy miniatűr vízesés. A Neptun-kúttal alul és a Zenepavilonnal a tetején a Kaszkád választja el a palotát az északi vidéktől.

Egy tájpark képezi az átmenetet a díszkertek és az Ammergau-hegység fenyő- és bükkös erdői között. A pompás bükk-, tölgy- és hársfák csoportjain, valamint nyílt réteken át kanyarogó ösvények állandó látványosságot nyújtanak. 1876-ban, a park északi szélén II. Lajos két kis “menedékhelyet” épített: a mesterséges barlangot és a Mór kioszkot.

A Vénusz-barlang (Grotto) egy mesterséges cseppkőbarlang a kastély parkjában, amelyet 1875-77-ben, mindössze két év alatt építetett Lajos király. (Nemrég felújították, és csak a felújítás telt tíz évbe!) 90 méter hosszúságával és majd 14 méter magasával a 19. század legnagyobb mesterséges barlangja – kizárólag II. Lajos király számára építették. Számára ez egy interaktív színpad volt, amely szinte tökéletes illúziót keltett benne, mintha egy operajelenetben vagy egy távoli helyen lenne. A Vénusz-barlang díszlete Richard Wagner „Tannhäuser” című operájának I. felvonásából származik, a zeneszerzőt Lajos király támogatta, és pontosan Wagner színpadi utasításai szerint tervezték. A barlang a Capri szigetén található híres Kék-barlangon is alapul. Bár a király soha nem járt ott, útleírásokból, festményekből és operajelenetekből ismerte, és lenyűgözőnek találta.

1878–1881 között a barlangot elektromos világítással szerelték fel, ami akkoriban ultramodernnek számított. Cserélhető üvegkorongokat használtak a barlang különböző színekkel történő megvilágítására: pirossal a Vénusz-hegyi jelenethez, Ludwig kedvenc színével, kékkel és további színekkel. A barlangban egy mesterséges tó is van, amely már akkor fűthető volt, mint ahogy maga a barlang is. Fotózni sajnos nem lehetett bent így 1-2, a neten található képet mutatok.

II. Lajos király a Linderhof kastélyt személyes menedékhelyének szánta, ahol elvonulhatott a világ elől, átlagosan havonta két hetet itt töltött. A kastély maga nem nagy, négy teremből áll, valamint a szobákat összekötő kabinokból.

Tükörterem: Az egyik leglátványosabb szoba, amelyet Lajos olvasó- és pihenőhelyként használt. A tükrök elhelyezése végtelen teret és fényhatást kelt.

Királyi hálószoba: A szoba a baldachinos ágyával és gazdagon díszített mennyezetével a rokokó stílus megtestesítője.

Étkező: Az étkező „terülj-terülj asztala” arról híres, hogy az asztal mechanikus rendszerrel leengedhető az alsóbb szintre, ahol a szolgák megpakolták, majd felküldték, így II. Lajos anélkül ehetett, hogy szolgálókat kellett volna látnia.

A művészet terme: A kastély belsejében számos festmény, aranyozott díszítés és bútordarab található, amelyek a király művészet iránti rajongását mutatják.

Sajnos itt sem lehetett fotózni.

A kastélytól Füssen már nem volt messze, de úgy elment az idő, hogy este 6 körül érkeztünk meg az új szállásunkra.

Füssen a Lech folyó kanyarulatában, 800 méter magasan fekvő tüchtig kisváros a bajor földön, egész közel az osztrák határhoz. Egy jó kis olasz vacsorával kezdtük a városnézést, majd az eső ellenére a belvárost bejártuk és megcsodáltuk.

A nap végén még a szálló halljában egy bridzs partira is volt erőnk.

Dél-németországi romantikus kisvárosok túra – 1. nap

Posted by borsophoto

2025. június 3.

A fenti címmel kaptunk Andris szüleitől karácsonykor egy körút meghívást a nyárra. Ők kinézték, megtervezték, és meghívtak minket, hogy négyesben töltsünk néhány napot Németországban.

Ez egy autós körutazás lesz a kényelem jegyében. Reggel 9 előtt indultunk a kis szendvicseinkkel megpakolva, egy ponton megállva tölteni a kocsit, majd Passau-ig mentünk ma.

Kora délután már a belvárosi szállásunkat elfoglalva elindultunk, hogy felfedezzük a három folyó városát. Passau idilli látképét erősen befolyásolja az Inn, a Duna és az Ilz folyó találkozása, ahol az Inn erős sodrásával felülkerekedik a Dunán, hát még a fekete színű lassan csordogáló Ilzen. Ez a találkozás az óvárosi rész ízlésesen karbantartott házai és templomjai között van, ahol minden irányban a házak tükröződésében gyönyörködhetünk.

Az óváros (Altstadt) fő nevezetessége a Szent István Dóm, amely a Katedrális téren található. A városban több helyről is jól látható a fehér színű barokk oromzatú, kékeszöld kupolás épület, amely az óváros közepén, annak legmagasabb pontján helyezkedik el. A székesegyház öt különböző időszakban épült. Az óváros jelentős része és a templom nyugati oldala is az 1662-es várostűzben nagy károkat szenvedett, de a késő gótikus keleti oldalát jórészt megkímélte. A dóm híres a tökéletes akusztikájáról és az orgonájáról, amely a világ legnagyobb orgonája, de most épp felújítás alatt áll. Közel 18 ezer síppal, és 233 regiszterrel rendelkezik, és azt állítják, hogy lenyűgöző az egyedi hangszíne. De ezt most sajnos mi nem fogjuk megtudni, ellenben szemtanúi lehettünk, hogy egy ilyen templomban hogy mutat egy daru.

Egy korai vacsorával, majd egy szuper fagyi kehellyel zártuk a közös estét. Itt Bandus szülei pihenőre tértek, mi pedig gondoltuk teszünk egy eggyel nagyobb kört a városban.

A három folyó találkozásához mentünk a Duna mentén, ahol az esti fények nagyon szépen visszaadták a város képét a folyó tükröződésében. A folyó túlpartján sétáltunk vissza, közben megpihenve egy sörre a vár alatt. Este 10 után tértünk vissza a szállásra.