USA & Kanada – 17. nap

2013. augusztus 17. szombat

A bőséges reggeli után 10-kor indultunk, 3 tervvel a tarsolyunkban.
Az első Greig’s Caves, vagyis Greig barlangjai. Egy 12 barlangból álló másfél órás túrát csináltunk. Jó kis kirándulás volt.

20130817-225545.jpg

20130817-225552.jpg

20130817-225557.jpg

20130817-225605.jpg

20130817-225616.jpg

20130817-225626.jpg

20130817-225635.jpg

20130817-225643.jpg

20130817-225651.jpg

20130817-225702.jpg

20130817-225715.jpg

20130817-225737.jpg

20130817-225722.jpg

Utána átmentünk a Miller tóhoz, ami a félszigeten belül talán a legnagyobb tó. Először ettünk ebédnek egy levest, majd béreltünk kenut, és evezőset játszottunk. Nagyon klassz idő volt ma is, kellemes napsütés és 24 fok. Pont jó. Ettünk is, eveztünk is, erre kellett egy kicsit pihenni, kifeküdtünk a tó partján a fűben, és a nyaralásunk során – ha jól emlékszem – most tartottunk először délutáni pihenőt.

20130817-230005.jpg

20130817-230012.jpg

20130817-230019.jpg

20130817-230029.jpg

A délutáni szundi elhúzódott, de sebaj. A harmadik tervünk a barlangtúrán és a kenuzáson túl az volt, hogy egy vízesést megnézzünk. Ezen a környéken több vízesés is van, de egyik se olyan, ami egy hatalmas vízomlás, hanem sok apró lépcsőből álló vízesések sora. Megnéztem tegnap este mind a négyet a neten, amikről tudtam, hogy itt vannak, és megállapítottam az egyikről, hogy Bandi ezt nagyon szeretni fogja. Így aztán ma kérdés nélkül ehhez a vízeséshez mentünk. Mind kettőnk szerint ez volt a nap csúcsa. Baromira élveztük, ugyanis bele lehetett sétálni, sőt Bandi még ugrált is.

20130817-230151.jpg

20130817-230156.jpg

20130817-230204.jpg

20130817-230212.jpg

20130817-230227.jpg

20130817-230236.jpg

20130817-230245.jpg

20130817-230253.jpg

20130817-230303.jpg

20130817-230314.jpg

Ehhez a vízeséshez közel van egy híres strand, amit akkor már megnéztünk, ha már itt voltunk. Már este fél 8 volt, de még sokan voltak. És egyre több kutyás. Nagyon élveztük a kutyukat, ugyanis nekem már hiányzik a mi Bundánk…

20130817-230403.jpg

20130817-230410.jpg

20130817-230417.jpg

USA & Kanada – 16. nap

2013. augusztus 16. péntek

Nem ez volt a legnyugodtabb éjszakánk, de végülis valamivel kevésbé fájt reggel a lábujjam, mint előző este.
Este megismerkedtünk egy kanadai párral, akik szintén Jeffnél szálltak meg, adtak néhány tippet, hogy miket érdemes megnézni itt Bruce Peninsula környékén, illetve ha innen tovább megyünk, akkor Toronto és környékén, vagy azon túl. Este az is kiderült, hogy a szálláshoz jár reggeli, így reggelinél kaptunk még újabb tippeket tőlük.

Reggeli után, 10 körül indultunk el Tobermory nevű városba, ami arról híres, hogy ennek a félszigetnek a legészakibb pontja. Egy óra oda az út a szállásunktól, onnan pedig van komp a környező szigetekre. Kinéztünk egy olyan hajót, ami egy hatalmas elsüllyedt roncshoz vitt minket, de mivel ez egy nagyon sekély vízben van, így könnyedén láthattuk a hajóból is.

20130817-093701.jpg

20130817-093706.jpg

20130817-093712.jpg

20130817-093717.jpg

20130817-093725.jpg

20130817-093732.jpg

Utána pedig Flowerpot Islandre vitt minket a kishajónk, ami expressz járat volt, így konkrétan 70 km/órával repesztett a vízen, úgy vette be a kanyarokat, hogy csak dölöngéltünk jobbra – balra, sőt én még a hátizsákot is felkaptam a hátamra, nehogy a vízben kössön ki a teljes vagyonunkkal és az összes iratunkkal együtt. Ráadásul a 80 fős hajón csak 20-an voltunk, de nem volt ez így visszafelé. Sajnos előre meg kellett mondani, hogy melyik járattal jövünk majd vissza. Nem gondoltuk, hogy ennyire jól fogjuk magunkat érezni, így két órát adtunk magunknak, már csak azért is, mert tudtuk, hogy ez egy elég pici sziget. Viszont nagyon szép volt, elgyönyörködtünk benne két óra hosszat úgy, hogy észre se vettük, és már szedhettük is a lábainkat visszafelé a kishajónkhoz. Bandi még fürdött is ebben a jéghideg vízben, bár szép napunk volt, sütött a nap, de 24 foknál nem volt több, a víz meg max 17 fokos lehetett.
Jelentem a lábujjam elindult a gyógyulás útján a Huron tó kellően hideg vizének simogatását követően.

20130817-093813.jpg

20130817-093820.jpg

20130817-093825.jpg

20130817-093831.jpg

20130817-093837.jpg

20130817-093845.jpg

20130817-093852.jpg

20130817-093902.jpg

20130817-093907.jpg

20130817-093912.jpg

20130817-093920.jpg

20130817-093926.jpg

20130817-093932.jpg

20130817-093941.jpg

20130817-093950.jpg

20130817-094000.jpg

20130817-094009.jpg

20130817-094017.jpg

20130817-094029.jpg

20130817-094037.jpg

20130817-094044.jpg

20130817-094052.jpg

20130817-094101.jpg

20130817-094108.jpg

20130817-094115.jpg

20130817-094206.jpg

Innen kocsival 10 percre volt egy olyan hely, ahonnan egy gyalogtúra vezetett. Ezt a helyet ajánlották új kanadai barátaink. Mondták, hogy egy fél órás túrázás után nagyon szép lesz a kilátás. Igazat mondtak, nagyon klassz látvány fogadott minket. Már a túra közben is nagyon hangulatos volt, ahogy meg-meg pillantottuk a környező tavakat, meg az erdőbe be-besütő napot. 2 kis tavacska mellett is elmentünk, míg a Grotto nevű kilátó részhez értünk.

20130817-094252.jpg

20130817-094258.jpg

20130817-094312.jpg

20130817-094305.jpg

20130817-094320.jpg

20130817-094328.jpg

20130817-094439.jpg

20130817-094454.jpg

Meg kell jegyeznem, hogy a kanadaiak kedvesek, figyelmesek, nagyon nyugodtan vezetnek, óvják a környezetüket, tiszták, rendezettek, nyitottak az idegenek felé, és természetes a számukra, hogy az ember egy normális rendes lény, aki nem a bűnözésre teremtetett, emiatt aztán megbíznak egymásban is, és az idegenekben is.

A kanadai pár javasolt nekünk még egy kis öblöt, aminek már a neve is jól hangzott: “Éneklő homok part”. Aránylag közel volt ez is az előtte felfedezett helyekhez, ezért aztán ide is elmentünk, hogy majd itt megnézzük a naplementét.
Bandi jól megviccelt, mivel ahol letettük a kocsit onnan vagy 5-6 percet sétálni kellett a partra. Ahogy mentünk oda át egy homokos , kihalt részen Bandi egyszercsak elkezdett dúdolni valamit halkan, majd gyanútlanul megállt, rámnézett, és tök komolyan megkérdezte, hogy hallottam-e. És igen, én hallottam, még gondoltam is magamban, hogy mi a csuda ez, valahol netán szól a zene? De ez mégse olyan… Mentünk tovább, megint hallom a hangokat. Ránézek, hogy vajon ő is hallotta-e, hogy ezek a homokszemek tényleg énekelnek. De aztán meglátta a szemeimben a kérdőjelet és elnevette magát. Pedig kezdtem totál bevenni.
Na, ez nem annyira volt kedvünk szerint való hely, így itt csak megmártottuk a lábunkat, sétáltunk egy kicsit, és tovább is indultunk. Mondjuk ebben annak is nagy szerepe volt, hogy baromi éhesek voltunk már, reggeli óta csak ropit ettünk.

20130817-094544.jpg

20130817-094552.jpg

20130817-094600.jpg

Beültünk a tegnapi vacsorázós helyükre, mivel annyira jó volt a tegnapi vacsoránk, és még sok kipróbálatlan étel maradt az étlapon. Ráadásul közel volt a szálláshoz, tudtuk, hogy teli gyomorral már csak a kis szobánkra fogunk vágyni.

USA & Kanada – 15. nap

2013. augusztus 15. csütörtök

Reggel 15 fokra ébredtünk. A faház nem igazán tartotta a meleget… Kint éjszaka 10 fokra lehűlt a levegő, és hát ez elég rendesen érződött bent is. Konkrétan nem akartunk felkelni emiatt. Aztán csak sikerült, így elmentünk a tegnapi vacsorázós helyre reggelizni, aztán a Huron tó partjára egy kicsit sétálni. Ahhoz képest, hogy Grand Bend nevű hely nem egy nagy város, mégis élettelteli, nyaralók, fürdőzők, sétáló utcácska, boltok, minden van.

20130816-081035.jpg

20130816-081041.jpg

20130816-081048.jpg

20130816-081059.jpg

20130816-081107.jpg

Fél 11-kor indultunk el, a tó mentén haladtunk északra. Elvileg két és fél órás lett volna az út, de egy helyen elnéztem az utat, és így kerültünk egy fél órát, meg kávézni is megálltunk.

20130816-081216.jpg

20130816-081225.jpg

Amit kinéztünk szállást még tegnap este ott nem volt hely, nekiálltunk keresgélni ennek a félszigetnek a közepe táján, amin itt vagyunk a Huron Lake-n, de úgy tűnik itt is szezon az augusztus. Vagy 4-5 helyen jártunk, mikor betévedtünk egy tök kedves nénihez, akinek ugyan nem volt szállása, de addig nem akart minket elengedni, míg nem segít egyet találni. Felhívta Jeff-et, majd nevettek valamin miután megkérdezte, hogy ma estétől 3 éjszakára van-e kiadó szabad szobája egy fiatal pár részére. Itt már sejtettük, hogy a nevetés mögött az áll, hogy ezek a balgák azt hiszik, hogy találnak majd szabad szobát. De mire felocsudtunk a néni már betűzte is az Orsi nevet Jeff-nek, jelezve hogy minket várjon.

Így visszajöttünk az első szállás nézésünk mellé, és megkerestük Jeff-et. Jeff is és a háza is nagyon kedves, a felső szinten van 4 hálószoba meg 3 fürdőszoba, az alsó szinten meg nappali, hall, reggelizős hely… Stb. És nagyon jó a környék. Wiarton nevű városban vagyunk, ami Bruce Peninsula még déli részéhez tartozik, bár annak már a felső felében van. Bruce Peninsula egy Nemzeti Park, mely félszigetként nyúlik be a Huron tóba. A félszigeten bármerre megyünk kisebb-nagyobb tavakba ütközünk. Meg kell hagyni még nem sokat láttunk belőle, de már mind a kettőnknek nagyon tetszik.

Ahogy behordtuk a cuccainkat Jeff házába mellmagasságból elejtettem az iPad-et, ami élivel a nagylábujjam körme alatt egy fél centivel landolt, majd a padlón csúszott tovább, mintha mi sem történt volna. Pedig történt. Azt hittem bepisilek a fájdalomtól.

20130816-083707.jpg

Így hát egy óra hosszat borogattam, meg jegeltem a lábam. Aztán már csak arra volt erőm, hogy itt a városon belül elsétáljunk egy vacsorás helyre. A város kikötőjéhez elég közel lakunk, arra felé mentünk. Vicces mert a városnak van egy mormotája, akit Wiarton (ez a város neve) William-nek
hívnak. A kikötőnél saját kis lakrésze van, de mellette még ajándék bolt is épült a neve alatt. Februárban tartanak egy fesztivált, mert akkor jön ki Willie a belső kis otthonából a szabadba, és ha visszafordul, akkor soká jön még a tavasz, ha pedig kint marad akkor hamar. Van is egy ilyen film (Bill Murray a főszereplője), ahol Phil a mormotája a városnak.

20130816-084749.jpg

20130816-084754.jpg

20130816-084801.jpg

20130816-084806.jpg

USA & Kanada – 14. nap

2013. augusztus 14. szerda

A délelőtti programunk nem volt több, mint reggeli, pakolás befejezése, és búcsúzkodás a nővéreméktől, valamint elmentünk a Costco nevű helyre, ami az otthoni Metro áruházzal ér fel. Magunk be se tudtunk volna menni, mert, mint ahogy otthon is kártya kell hozzá, úgy itt is. Szóval a Judittal mentünk be. Mi leginkább memória kártyát akartunk venni a fényképezőgépbe, meg az András kamerájába, mert az ott elég jó áron van.

Délben elindultunk az Erie Lake nyugati partja felől, Detroit-on át Kanadába. Amit még Magyarországon tervbe vettünk, hogy felmegyünk Kanadába a Bruce Peninsula Nemzeti Parkba az hamar kiderült, hogy egy délben való elindulással nem igazán lehetséges, pláne úgy, hogy azért Detroit-ra is akartunk egy kis időt szánni. Bandi rábökkött egy helyre a térképen, ami már Kanadában van, de még nem oly messze, valahol félúton, és közölte, hogy majd itt keresünk szállást. Ugyanis eddig volt megtervezve pontosan az út, innentől lesz ahogy lesz, csak megyünk majd a fejünk után. Jobban mondva még két fix pont van azért, mert Torontóba időre megyünk, illetve a repülőgéphez is majd csak alkalmazkodnunk kell…

Detroit előtt jártunk fél órával, amikor kitaláltuk, hogy az Erie Lake-et úgy igazán meg se néztük, míg Cleveland környékén voltunk. Ezért aztán lekanyarodtunk a főútról, és bementünk egy világ vége utáni kis faluba, amiről láttuk a térképen, hogy a tó partján van. Nagyjából 3 utcából állt a falu, amelyikből a leghosszabb a tó partján húzódott végig. Az összes ház a tó mentén kisebb gátra épült, és sehol nem volt lejárat a partra. Sőt egyértelmű volt, hogy itt vagy veszel magadnak egy házat, hogy majd a kertedből megnézhesd a tavat, vagy valakihez becsöngetsz egy panoráma nézés erejéig. Végülis András is, és én is elég barátkozós emberek vagyunk, na de eddig nem jutottunk, hogy becsöngessünk. Viszont láttunk eladó házat…
Találtunk egy kis lakatlan telket, azon keresztül láttuk meg a tavat. A tó nem varázsolt el minket, de a falucska aranyos volt.

20130815-091400.jpg

20130815-091406.jpg

20130815-091412.jpg

20130815-091419.jpg

Detroitról tudtuk, hogy nagyon lepukkant az utóbbi tíz évben, mivel bezárták a Ford gyárat, rengeteg lett a munkanélküli, akik sorra arra kényszerültek, hogy ott hagyják a várost, mert nincs munkalehetőség, és a házukat, amit várhatóan senki se vesz meg.
Az úticélunk a belvárosi rész volt, ahol nem feltétlenül ez a jellemző, de a főút mentén több helyen is láttuk a külváros elhagyatott részeit, ami aztán mind a kettőnket érdekelt. Meg kellett nézzük, le kellett fotózni. Nem egyszer lekanyarodtunk a városba bevezető útról kisebb kitérőket téve. Persze nem minden ház lakatlan, de nagyjából minden harmadik, hol bedeszkázott bejárattal és ablakokkal találkoztunk, hol gazzal benőtt házzal, hol meg kiégett házat láttunk. Sok kisvállalkozás ugyanígy be kellett csukja az ajtajait. Elég nyomasztó volt, de közben meg izgalmas. A kocsiból mindenestre nem szálltunk ki, sőt belülről be is zártuk az ajtókat.

20130815-091522.jpg

20130815-091527.jpg

20130815-091535.jpg

20130815-091542.jpg

20130815-091634.jpg

20130815-091701.jpg

20130815-091708.jpg

20130815-091718.jpg

20130815-091725.jpg

20130815-091756.jpg

20130815-091805.jpg

Aztán a belvárosi részt is megnéztük. Az azért szép volt, pláne a folyóparti szakasz. Mondjuk a belvárosban is vannak nagyon szakadt házak, meg olyan többemeletes épület is, amin látszik, hogy évek óta senki sem lakja.

20130815-091943.jpg

20130815-091950.jpg

20130815-091958.jpg

20130815-092005.jpg

20130815-092201.jpg

20130815-092208.jpg

20130815-092216.jpg

20130815-092222.jpg

Detroit után Kanada felé vettük az irányt. Egy nagyon szép hídon mentünk át Kanadába. Vicces, mert tegnap jártunk Berlinben, ma elmentünk Parma és Toledo mellett, majd beugrodtunk Gibraltárra, és ahogy átmentünk Kanadába úgy London szélét is érintettük. Gondoltátok volna? Azt hiszem nincs nagy fantáziájuk az amerikaiaknak városnév adás terén.

Éppen kezdtük megszokni a mérföldekben való gondolkodást, aztán Kanadában minden km/órában van megadva… De a Bandi megtalálta a műszerfalon, hogy hogyan lehet mérföldről kilométerre átállítani a rendszert, és ezek után a kinti hőmérsékletet is Celsiusban kezdte el mutatni. Eddig se volt őrült meleg, de itt ma Kanadában csak 20 fok körül volt.

20130815-092354.jpg

20130815-092401.jpg

20130815-092408.jpg

20130815-092413.jpg

A kanadai határon kértünk pecsétet az útlevelünkbe, majd egy nem túl forgalmas úton haladva jutottunk el arra a részre, amire a Bandi reggel rábökkött. Este fél 8 volt, az első két helyen nem volt szállás, majd a harmadik helyen találtunk egy kis faházat, amit kibéreltünk. Hát, szerintem ezt a faházat a házi bácsi építette nagyjából 30 évvel ezelőtt a két kis kezével. Van benne kitömött bagoly, szarvas aggancs, meg egy tündéri kis kályha.

Letelepedésünk örömére elmentünk vacsorázni. Egy nagyon jó kis házias konyhát ajánlott a szállásadónk, ami elsősorban egy fagyizó, de mellékesen van reggeli is, vacsora is, saláta is, hamburger is… Persze a végen a fagyit sem lehetett kihagyni. Utána még Bandi megmutatta, hogy holnap reggel hol megyünk majd le a partra megnézni a Huron Lake-et, mert hogy annak a partján vagyunk szinte. Azt hiszem itt ez kevésbé lesz körülményes, ugyanis találtunk egy homokos szabadstrand jellegű dolgot.

20130815-094053.jpg

20130815-094100.jpg

20130815-094109.jpg