Horvátország, Krka Nemzeti Park – 6. nap

Posted by borsophoto

2024. október 21. hétfő

Nyugis, késői kelés, reggeli, majd fél 11-es indulás jellemezte a délelőttöt, hogy aztán Sibeniktől még délebbre eső Szent Nicholas, azaz Szent Miklós Erődöt bevegyük.

A 16-dik századi erőd egy különálló szigeten van, sőt az oda vezető út is egy szigeten át visz. Jobban mondva csak részben.

Alaposan kinéztük Bandival a neten, hogy hol lehet parkolni, hol lehet fürdeni, hol van játszótér és hogy ez majd két gyerekkel, két kutyával milyen jó lesz. A közeli félszigeten leparkoltunk, majd egy nem hosszú szép fahídon mentünk át Shkoljic szigetére, ami egy lakatlan, erdős kicsi sziget. A sziget túloldalán azt hittük ugyanilyen fa híd vár minket, ehelyett csak vízben sűrűbben rakott kövek jelezték az utat. Eszti és a gyerekek kérdés nélkül bementek (jó, hát van, aki bírja a hideg vizet), Tomi meg nem csak belement a vízbe, hanem átslattyogott a túlpartra, az erődhöz.

Utólag derült ki, hogy az erőd felújítás alatt áll, és majd tavasztól látogatható újra, viszont akkor is majd csak Sibenikből érkező hajóval.

Visszafelé a kicsi Shkoljic szigetet meg a partját is megnéztük, sőt Pogo és Boogie is fürdött.

Ahol parkoltunk a félszigeten, ott volt olyan szakasz, ahol Tomi is be tudott menni a gyerekekkel, akik nem értem hogy bírják a 19-20 fokos vizet. De bírják.

A parkolótól a másik irányba van egy kellemes túra útvonal Kanal Sveti Ante vagyis Szent Anthony csatorna túraút, ami oda-vissza több mint 5 km. És közben gyönyörű a kilátás. Pepe és Ádi is tök jól bírta.

Visszafelé Tomiék még játszótereztek, mi meg Bandival bementünk Sibenikbe csavarogni.

Este amennyire lehetett aztán összepakoltunk, mivel minden jónak egyszer vége szakad és holnap irány haza.

Azért a társasjáték még előkerült alvás előtt levezetésképp.

Horvátország, Krka Nemzeti Park – 5. nap

Posted by borsophoto

2024. október 20. vasárnap

Szép napos időre ébredtünk, bár kissé fáradtan. Reggel friss tojást kaptunk a háziaktól ajándékba, ezért aztán készítettünk egy nagy adag rántottát reggelire. Jól belakva fél 11-kor neki indultunk. A Čikola Canyon mellett mindig rácsodálkozunk annak szépségére.

Első állomásunk Skradin városka volt, ahova eleve kerülő úton jutottunk el, mivel útlezárás volt egy autó verseny miatt. Aztán, ahogy beértünk Skradinba, kiderült, hogy a verseny onnan indul. A városban emiatt aránylag sok ember, sok autó volt, de pont emiatt izgalmas is volt a srácoknak. Végig mentünk és megnéztük a versenyautókat, hallgattuk, ahogy nagyon hangosan elindulnak majd fékcsikorgatva beveszik a szerpentinen a kanyarokat.

Skradinból indul óránként a hajó, ami elvisz a Skradinski Buk nevű pontra (30 perc) és onnan indul egy túraútvonal a Krka vízeséshez.

Már a túra felén is túl voltunk, amikor Bandi közölte, hogy tavaly ősszel itt voltunk. De én annyira béna vagyok ilyeneknek az emlékében, hogy amikor egy-egy pont ismerősnek tűnt, akkor megmagyaráztam magamnak, hogy ez a hely mennyire hasonlít a Plitvicei tavakhoz. Arra emlékeztem, hogy ott voltunk tavaly ősszel. Na, végül leültünk egy padra és visszakerestem a blogban, és tényleg. Október 5-én itt voltunk. Bár más útvonalon érkeztünk, busszal közelítettük meg a helyet, de a parkon belül ugyanazt a kört írtuk le.

A fiúk megállapították, hogy könnyű nekem újat mutatni, úgyse emlékszem rá, ha már voltam ott.

Délután 5-re értünk vissza Skradinba. Majd onnan haza autóztunk. Útközben van egy tank emlékmű az út mentén, ahol Tomiék még megálltak Pepe örömére.

Otthon kipurcantunk és a könnyű vacsin túl már csak az esti társasjátékra maradt energia.

Horvátország, Krka Nemzeti Park – 4. nap

Posted by borsophoto

2024. október 19. szombat

A reggeli kutyasétát ma Bandi vállalta. A nyugis reggeli után fél 11-kor úgy indultunk el, hogy az egyik időjárás-jelentés esőt írt, a másik nem. A másiknak akartunk hinni. Biztos, ami biztos alapon azért a kocsiba bekerült egy-egy esőkabát, a gyerekekre meg a pocsolyázós nadrág gumicsizmával.

Kocsival tőlünk szűk negyed órára van a Nemzeti Parknak az egyik bejárata, ahol több túra útvonal is van a Roški Slap (vízesés) körül. Itt kellett belépőt fizetni, amiért cserébe több jól kiépített túra útvonalat kaptunk.

A fő útvonal ezen a részen egy majd másfél kilométeres, emelkedő mentes kellemes kis séta út nagyon szép tájjal. Aztán a négy útvonal közül az egyiket nem ajánlották, mondván most az nagyon csúszós és se kutyával, se gyerekkel nem biztonságos. A harmadik, az egy 600 lépcsőből álló szakasz, ami jó magasra visz, hogy fentről is megcsodálhassuk azt a tájat amiről már lent tudtuk, hogy jól néz ki. Ezt bevállaltuk a könnyű másfél kilométeres sétánk mellé. A nap kisütött így a lépcsők megmászása közben nem csak a felfelé menettől izzadtunk. De ennek is tudtunk örülni, mert már hiányzott a napsütés.

A könnyű túra útvonal egy kört ír le, így a parkolóba érkeztünk vissza, ahonnan kis sétával még egy pihenő állomásra lehet tovább sétálni: kávé, tea, üdítő, szép kilátás.

Ezek után még autóztunk egy kicsit. Végül 4 órakor értünk haza. Úgy éreztük, hogy gyerekek-kutyák lefárasztva. Persze ez csak részben volt igaz.

Esztivel összedobtunk egy nagyszerű vacsit, majd este élveztük a háziaktól kapott szuper finom mini fánkokat a szintén háziaktól kapott vörös borral.

Miután a gyerekek elaludtak, gondoltuk bepótoljuk az elmaradt társasjátékozást és éjjel egyig rendületlenül nyomtuk.

Horvátország, Krka Nemzeti Park – 3. nap

Posted by borsophoto

2024. október 18. péntek

Éjjel elég intenzíven esett az eső, ami a reggeli kutyaséta után megint eleredt. Így kényelmesre vettük és a délelőtt társasozással és kutyasimogatással telt.

Ebéd után még egy csendespihenőt is tartottunk, hogy a délutáni kirándulásra mindenki kipihenve induljon.

A házunktól elsétáltunk a közelben lévő Čikola Canyont felfedezni. Ádi tempóját kellett felvegyük, aki majd csak januárban lesz 2 éves. Viszont az 5 kilométeres oda-vissza út háromnegyedét saját lábon tette meg, az utolsó negyedben is csak azért kapott segítséget mert aggódtunk, hogy ránk sötétedik.

A kanyon rendkívül meredek, néhol a 170 méteres mélységet is eléri és 14 km hosszú, amit mi egy fenti pontról tudtuk megcsodálni. A kanyonon átmegy egy három szakaszból álló drótkötélpálya, amin át lehet csúszni a kanyon felett, de ezt most 2 kutya, 2 kisgyerek mellett mérsékelten lett volna szerencsés kipróbálni.

Visszasétálva a házhoz kicsit megpihentünk majd mindenféle maradékot megettünk vacsora gyanánt. Mire a gyerekek elaludtak addigra mi is.

Horvátország, Krka Nemzeti Park – 2. nap

Posted by borsophoto

2024. október 17. csütörtök

Nem órára keltünk, bár az nálam semmit se jelent, mert 7-kor már indultam a kutyákkal sétálni a tegnap felfedezett közeli túra útvonalon. Éjjel esett és délelőttre is esőt ígért, így közel egy órát mentem velük reggel mialatt nem esett.

Reggeli után úgy vártuk az esőt, hogy leültünk társasozni. Meg előkészítettük Esztivel az ebédet.

Az eső végül nem esett, sőt ebédre kellemesen sütött már a nap is, így a kertben ebédeltünk.

Nagyon klassz kis kertünk van: be lehet állni kocsival, van medence, nyugágy, étkező rész, sütögető rész és még játszó sarok is. Mindenki élvezte a kert valamely részét.

Mivel a délelőtt ilyen nyugisabb volt, gondoltunk délutánra olyan programot csinálunk, hogy ebéd után a gyerekek a kocsiban tudjanak aludni. Trogir lett a célpont. Ugyan tőlünk bő egy órányira van, de az alvás időnek teljesen jó volt a srácoknak.

Trogirban a társaság egyik fele már járt, és kellemes emlékként élt a fejünkben, míg a többiek kíváncsiak voltak (jó, Pepe meg Ádi még ezt azért így nem tudta megfogalmazni, de mi ezt reméltük).

Trogir történelmi belvárosa az UNESCO kulturális világörökség része. Trogir egy aprócska sziget az Adriai-tenger partján, melyet a szárazfölddel és a mellette elterülő Čiovo szigettel is egy-egy híd köt össze. Tulajdonképp a sziget csak a történelmi óváros, ami kellemes sétával bejárható gyerekkel is és kutyákkal is. A parkolás a szigeten is megoldott, bár pofátlanul drága, míg a sziget előtti parkolok az út mentén valamivel olcsóbbak: Trogir szigeten 8-9 EUR / óra, a sziget előtt 6 EUR / óra. De összehasonlításként Šibenik (szintén tengerparti cuki város) óvárosában a parkoló csak 1 EUR / óra.

Azért is tudjuk ilyen pontosan az árakat, mert Trogir után Šibenik-be autóztunk, hogy ott vacsorázzunk. Odafelé menet kinéztem egy éttermet, aminek jó volt az értékelése és közel volt a parkolóhoz is és a parthoz is. Tavaly, amikor ősszel Boszniában voltunk az Ágiékkal, akkor egyik nap erre jártunk szintén, és ugyanígy egy kajálásra megálltunk. Vicces, de pont ugyanazt az éttermet néztem ki a neten (nem emlékeztem a tavalyi hely nevére), mint anno. És ma ugyanolyan jó választás volt, mint egy évvel ezelőtt!

Végül este fél 9-re értünk haza.

Horvátország, Krka Nemzeti Park – 1. nap

Posted by borsophoto

2024. október 16. szerda

Mi kicsit korábban indultunk, mint Tomi meg Eszti a két gyermekkel. Tulajdonképpen azt a kis malőrt leszámítva, hogy az első töltési ponton a kávézó részen ott felejtettem a hátizsákom benne az útlevelekkel és az aránylag sok euróval, egész könnyedén leértünk Horvátország déli felére, a Krka Nemzeti Parkba. Jól jött ki, hogy Esztiék később indultak, mert így amikor rájöttem (másfél órával később), hogy a hátizsák ott maradt, akkor ők még be tudtak érte ugrani, és elhozni.

Mi 5 óra körül érkeztünk meg az Airbnb-n keresztül foglalt házikónkba, ahol a szomszédban lakó háziak már vártak minket. Drinovci falu végén van a szállás, egy nagyon szép új házban. Még a kipakolása előtt elvittük a kutyákat sétálni, mert hosszú volt nekik is ez a 9 és fél óra út, még ha többször meg is álltunk. Mire visszaértünk meg kipakoltunk a kocsiból Esztiék is megérkeztek.

Ahogy megmutattuk Esztiéknek a bérelt házat meg is beszéltük, hogy olyan klassz, hogy ha egy hétig esik az eső és ki se mozdulunk, akkor is jó lesz ez a nyaralás.

Hoztunk vacsorának valót, amit Esztivel pikk-pakk összeraktunk, majd vacsora után a gyerekekkel játszottunk meg dumáltunk.