Malmö egynapos város, így aztán úgy döntöttünk, hogy a péntek este és a teljes szombati nap után, vasárnap kicsit északabbra megyünk, a svédországi Helsingborgba, ahonnan komppal vissza tudunk majd jutni Dániába, a svéd városhoz legközelebb fekvő Helsingørba. Nincs 5 km se a két város között, a komp megy félóránként és 20 perc a kompidő.
A svéd Helsingborg-ot dán városként alapították 1085 környékén, a XIV. századra már Dánia egyik legfontosabb városa lett, majd 1332-től hol az aktuális svéd király foglalta el a várost, hol pedig a dán király szerezte azt vissza. A második világháború idején nagyon sok dán zsidó menekült a tenger-szoroson át a svéd városba.
A városnak van egy erődítménye, aminek a tornya 35 méter magas és ahova 146 lépcsőn lehet feljutni, hogy megcsodálhassuk a kilátást a városra és az Øresund-szoros túloldalára.
Picit sétáltunk még a városban, majd a világ legnagyobb tisztán elektromos-akkumulátor hajtású kompján, (amin az elektromos autókat tölteni is lehet) átkeltünk Dániába, Helsingør városába.
Helsingør híres a Kronborg Slott (vár)-ról, a kastély pedig híres Shakespeare Hamlet című darabjáról. A vár története az 1400-as évek első felére nyúlik vissza, stratégiai jelentőségét annak köszönhette, hogy itt van az Øresund-szoroson legközelebb Svédország. 1500-as években II. Frigyes átépítette Európa szerte egyedülálló reneszánsz kastéllyá, átnevezte Kronborg-ra és lakhelyéül is szolgált. Majd leégett, újjáépítették, aztán a svédek elfoglalták, és megerősítették a védelmi vonalakat. Ebben az időben Európa legerősebb erődítményének számított. Majd a 18-19 század között börtönként üzemelt meg katonai kaszárnyaként. Jelenleg a vár a világörökség része, és nem csak bejárni lehet, hanem különböző interaktív kiállítások vannak benne, valamint rendszeresen előadják Shakespeare Hamlet-jét.
A várban úgy elidőztünk, hogy egy késői ebédre maradt csak időnk. Egy óra volt vissza az út kocsival Koppenhágába, ahonnan este 6-kor indult haza a gépünk. Ryanair egy percet se késett, sőt 20 perccel előbb landolt, mint ahogy a menetrendben ígérték.
Dánia a kevésbé szép idő ellenére nekünk nagyon-nagyon szimpatikus volt: elsősorban az emberek, mindenhez annyira kedvesen, normálisan állnak hozzá, nem felháborodva kérnek, miközben nekik van igazuk, hanem kedvesen. Nem nagyzolnak, odafigyelnek a környezetükre, fontos nekik a bolygónk. Például a reptéren ahogy sétáltunk át a kocsi leadása után a terminálba, az egyik pilóta bácsi, aki végzett a munkájával, a szép egyenruhájában felpattant a biciklire és elindult haza. Drága város, pláne a magyarországi árakhoz képest, de mindenből lehet találni olcsóbb verziót: a boltban vett üdítővel, alkohollal ki lehet ülni egy parkba, sok helyen van street food, jobb áron mint egy étterem, stb. Szóval menjetek Dániába!
Svédországgal kapcsolatosan még nincs ennyi érzésünk…
A billundi szálláshoz járt reggeli, amihez viszont előre be kell jelentkezni online. Erre anno felhívták a foglaláskor a figyelmem, de bő fél évvel az utazás előtt ezt a kérdést elengedtem, mondván azt se tudom mit fogunk aznap csinálni. Tegnap este, amikor megérkeztünk a szállásra erre újra felhívták a figyelmem, de akkor már csak 6:30-ra és 7:00 órára lehetett asztalt foglalni… Klassz ez amikor tudod, hogy a két percre lévő, 10 órakor nyitó Lego House-ba mennél, és elég lenne 9:00-kor felkelni. Na, de felkeltünk, megreggeliztünk és nyitásra már a Lego House-ban voltunk.
Ide is érdemes online, előre megvenni a jegyet, mert korlátozott létszámban engedik be a vendégeket. Minden automatizált, az előre megvett jegyen lévő QR kóddal jelentkezel be, ami alapján mindenki megkapja a névre szóló karszalagját benne egy chippel. A chip lehúzásával mehetünk át kapukon, valamint a chip leolvasásával tudunk magunkról és az általunk készített Lego kreálmányokról képet készíteni, amit egy saját mappában gyűjt nekünk. A végén a QR kóddal ezeket a képeket le lehet tölteni. Itt is el lehet tölteni sok-sok órát még felnőtt fejjel is.
Először az alagsori Lego történelmet néztük meg, miből és hogyan is indult a nagy üzlet.
Majd a felsőbb szinten különböző tematikájú területek voltak, ahol már kész Lego dolgok is voltak és mi magunk is tudtunk építeni, meg kipróbálni. Például van olyan rész, ahol autót lehet építeni, utána meg van két autópálya, amin tesztelni lehet.
Kora délután mikor már túltöltöttük magunkat Lego élményekkel, akkor elindultunk Malmö irányába.
De Billund – Malmö 3,5 óra kocsival, ezért arra gondoltam jól fog esni egy megálló. Odense-re esett a választás, ami Dánia 3. legnagyobb városa és a Fyn sziget központja. Odense belvárosában csavarogtunk egy kicsit, de az időjárás nem annyira volt kedves velünk. Konkrétan az eső folyamatosan jön velünk, bárhova is megyünk, így egy órát töltöttünk csak a városban, amiben még egy kávé & smørrebrød (ami egy vékonyra szelt barna magos kenyér jól megpakolva mindenféle finomsággal) kombó is belefért.
Odense belvárosában van egy szabadtéri falu múzeum, ahol H. Andersen gyermekkori háza is van.
Este 7 óra volt mire Malmöbe érkeztünk. Koppenhága és Malmö között van az Øresund híd, ami egy majd 8 km hosszú kombinált közúti – vasúti híd az Øresund tengerszoros felett. A hidat 9 év építés után, 2000 nyarán adták át a forgalomnak. Vártuk, hogy átkeljünk ezen a hídon, mert az utóbbi időben egy dán-svéd tévé krimi sorozatot néztünk, ami a híddal kapcsolatos.
Abszolút Malmö belvárosában van a szállásunk, könnyen bejárható a város innen, így este még a közelben lévő dolgokat megnéztük. A nap kisütött, bár a dzseki még mindig elkel. Teljesen megzavar minket, hogy este 9-kor még süt a nap, 10-kor még teljesen világos van, és még 11-kor sincs teljesen sötét. Hosszan sétáltunk, aztán beültünk még a szállónk éttermébe egy ázsiai tapas-ra. 4 különböző kis méretű ételt kaptunk, pont jó volt mennyiségileg, ízre meg kifejezetten finom.
Órára keltünk, mert ki kellett jelentkezzünk a hotelből. A következő program már nem Koppenhága, szóval kocsit béreltünk és fél 9-kor nekivágtunk a Koppenhága-Billund útnak. Koppenhágában gyönyörűen kisütött a nap, gondoltuk megnézzük Billundban mi a helyzet. A bő három órás út közepén megálltunk Nyborgban, egy végtelenül cuki kisvárosban, ahol kávéztunk, reggeliztünk és megnéztük az evangélikus templomot.
Billund város nem másról híres, mint, hogy itt található a LEGO gyár központja, illetve a település szélén van maga a gyár is, ahol még ma is a Lego termékek 90%-át állítják elő. A vállalat főhadiszállásával szemben épült fel 1968-ban az első LegoLand. És Billund település ugyan csak 6000 lakost számol, de itt van Dánia második legforgalmasabb repülőtere, amely a 60-as években épült a Lego számára, de manapság már független a vállalattól.
Egy óra előtt egy kicsivel parkoltunk le a billundi étterem előtt, amit kinéztünk, hogy ne éhesen érkezzünk meg a LegoLandbe.
Fél kettőtől este hatig visszamentünk kisgyerek üzemmódba. A LegoLand tulajdonképpen egy nagy tematikus vidámpark 14 hektáron, ahol minden a legoról szól: 58 millió Lego kockából épített élménypark. Az egyik legizgalmasabb rész a Miniland, ami a park központi részén fekszik. Ahogy arra a neve is utal, nevezetességeket, épületeket, városrészeket, szobrokat ábrázol a világ minden tájáról makett formájában legoból megépítve: kezdve egy szafaritól, a koppenhágai Nyhavn városrészén át, vagy az Amelienborg palotán keresztül, egészen a NASA központig, vagy a Taj Mahal palotáig. Van amit hullámvasút élménnyel kötnek össze, van amit meg gyerekvasúttal vagy kis hajókázással. Tulajdonképpen felnőtt fejjel is abszolút izgalmas és jó program a LegoLand.
Bandit is és engem is a kertész nyügözött le leginkább. A Minilandben a Lego mellett lévő összes zöld: legyen az fa, virág, vagy bármilyen növény, az mind élő. Minden törpenövény megtalálható, fazonra nyírva, tökéletesen rendezett állapotban. Nagyon jól ki van találva.
A belépőjegyet érdemes előre online megvenni a LegoLand honlapján keresztül.
Az élménypark után elfoglaltuk a szállásunkat, majd elmentünk még egyet sétálni. Persze közben eleredt az eső, de mi azért nem hagytuk magunkat.
Billundban nagyjából minden a legoról és a gyerekekről szól, a szállások jó része is Lego tematikusak, a városban a LegoLanden kívül van még a Lego House is, de erről majd holnap…
Ezen kívül pedig van még két élménypark: egy kültéri, a Wow Park és egy vizes, a Lalandia. Vagyis ha valaki eljön Billundba, akkor napokig el lehet itt lenni, csak anyagilag kell győzni.
Úgy indultunk el reggel, hogy előző este össze kellett szedjük mi mindent akarunk ma megnézni és mi mikor van nyitva, mert kicsit sakkozni kellett az idővel. Kezdésként elindultunk Amalienborg Palota irányába, de még útközben megreggeliztünk, megkávéztunk.
Tíz óra előtt már a palotánál voltunk, ahol egy őrségváltást megnézhettünk mielőtt bejutottunk volna a királyi család téli rezidenciájára Koppenhágában. Az épületegyüttes négy egyforma klasszicista palotából áll körbevéve egy nyolcszögletű teret. Amalienborg eredetileg négy nemesi család számára épült, azonban miután 1794. február 26-án leégett a Christiansborg palota, a királyi család megvásárolta a palotákat és ide költözött. Az évszázadok folyamán számos király és családja lakott a négy palotában.
A palotához egész közel van a Frederik’s Church, melyet márvány templomnak is neveznek egy evangélikus-lutheránus templom 1895-ből. Jellegzetes rézzöld kupolája a városban messziről látszik.
Északra kimentünk a város külsőbb részébe biciklivel, mert az építészünk Dani, mikor meghallotta, hogy Koppenhágába jövünk, egyből volt néhány ötlete, hogy mit nézzünk meg, ő ugyanis mesterképzésre itt járt így ismeri a várost. Tömegközlekedéssel is és bringával is fél órát ígért a térkép, így a biciklit választottuk. Eddig is láttuk, hogy milyen frappánsan működik itt a biciklis élet, de ma még a bőrünkön is tapasztaltuk. Mindenhol (de tényleg abszolút mindenhol) van biciklis út. Van járda a gyalogosoknak, majd biciklis út és aztán az autóút. A bicikliseknek van kb mindenhol elsőbbségük: gyalogossal is és autósokkal szemben is, kivéve ha a piros lámpa épp nem tiltja. Kereszteződésnél a bicikliseknek van külön kanyarodó sáv és közlekedési lámpa is. Néha gyalogosként csak bámulunk, hogy milyen tempóval mennek, akár van a bringán egy kis elektromos rásegítés, akár nincs.
A Grundtvig’s Templomhoz mentünk, amiről Dani azt mesélte, hogy a templom körülbelül 5 millió téglából épült, és minden egyes követ kézzel csiszoltak és csak a hibátlanokat megtartva készült a templom. A kevésbé tökéletes téglákat a környező házak megépítésére használták. A tornác ablakai szándékosan nagyon kevés fényt engednek be, így a templomterem világosnak tűnik, amikor a sötét tornácon belépünk.
A Grundtvig templomnak két szószéke és két orgonája van, mivel a templomot két szakaszban építették. Hosszan épült, végleges formáját 1940-ben érte el. A város egyik legszebb templomának tartják, építész tanulók mellett kőműves tanoncokat is rendszeresen hoznak ide megtekinteni a templomot.
A templom után visszabicikliztünk a belvárosba, hogy a tegnap félbehagyott Christiansborg palota lovardáját és a palota korábbi épületeinek maradványait megnézzük.
Amikor végeztünk a Christiansborgban, akkor metróval elmentünk az egyetemi negyedbe csavarogni meg kajálni. Mire innen visszasétáltunk a szállásra kisebb kerülővel, már jó sok kilométer volt a lábunkban.
Először is tegnap rosszul írtam a blogban: az 57 éves dán király, Frederik szülinapját igenis megtartották, csak akkor mi még Budapesten vártuk a gép felszállását. Déli 12-kor az Amalien palota erkélyéről integetve fogadta a kastély előtti téren összegyűlt tömeg köszöntését. Régi hagyomány, hogy a király a déli őrségváltás alkalmával a palota erkélyén a családjával együtt integet az ünneplő tömegnek a születésnapján.
A kép a dán királyi insta oldalról származik
És ha már így kitértünk a szülinap miatt a királyi családra, akkor mesélek mást is.
X. Frederik, avagy magyarul Frigyes király édesanyja és egyben elődje a királyi trónon, II. Margit királynő volt, akit fia nem azért követett a trónon mert édesanyja meghalt, hanem mert Margit királynő lemondott fia javára 83 éves korában 52 év uralkodás után. A pletykák szerint Margit királynő fia és az ausztrál származású menye házasságát szerette volna menteni ezzel a hadművelettel, amelyből Frederik kifelé kacsingatott egy mexikói színésznő irányába.
II. Margit királynő II. Erzsébet angol királynő harmad unokatestvére, mindketten Viktória királynő leszármazottai. A barátságon túl több hasonlóság is összekötötte őket, mint például a kutyák szeretete.
A kép a dán királyi insta oldalról származikA kép a dán királyi insta oldalról származik
II. Margit a koppenhágai egyetemen politológiát és filozófiát tanult, majd a Cambridge-i egyetemen őskori régészetet, később pedig a párizsi Sorbonne-on szerzett diplomát. A tanulmányai is mutatják, hogy sokrétű ember, akit a régészettől a művészetekig, minden is érdekel és a királynői protokoll feladatok mellett a saját szenvedélyeinek is hódolt: közel-keleti ásatások munkálataiban aktívan részt vállalt az egyetemi évei alatt, a hatvanas években körbeutazta a világot. Anyanyelve mellett 4 nyelven beszél, nyelvtudását fordítóként is kamatoztatta, mindeközben ruhákat tervez: magának is, de miseruhát is készített, valamint díszlet és jelmeztervezőként is dolgozott a Dán Királyi Balett több előadásán és filmeken is. 2021-ben egy netflixes film látványtervezőjeként dolgozott (ingyen), melyért 2023-ban jelölték a dán filmakadémia díjára. 35 évesen készített illusztrációt a Gyűrűk Ura könyvhöz, melyet álnéven el is küldött az írónak, aki ugyan jónak tartotta az illusztrációt (és ezt rá is írta a kapott anyagra), de azt a fiókba tette, mert azt akarta, hogy olvasói maguk képzeljék el a regény alapján a történetet. Az író halála után előkerültek a rajzok és azok meg is jelentek.
Frederik herceg királlyá avatása tavaly januárjában nem úgy zajlott, mint a brit Károly hercegé, mindennemű pompa és csillogás nélkül a kormány tagok előtt a királynő aláírta a lemondását, majd a királyi palota erkélyére kiállva a miniszterelnök bejelentette, hogy az országnak új uralkodója van, és ezzel le is zárult a hatalomátadás. Majd X. Frigyes dán király a palota erkélyéről köszöntötte az őt éltető tömeget.
A kép a dán királyi insta oldalról származik
Az északi országok királyi családjainak stílusa sokkal visszafogottabb és lazább, mint például az angoloké. Frigyest koronahercegként gyakran lehetett látni Koppenhága utcáin, amint kerékpárral iskolába viszi állami intézményben tanuló gyerekeit, de zenei fesztiválokon, kocsmákban és futás közben is könnyedén összefuthatott vele bárki.
Másfél nap alatt megállapítottuk, hogy Koppenhága olyan város, amilyen a királyi család is: végtelenül nyugodt, pompa, felhajtás és csilivili nélküli, ahogy az emberek is. Nagyjából mindenki biciklivel közlekedik, autós forgalom minimális, emiatt aztán se dugó, se dudálás, se baleset. Az emberek kiegyensúlyozottak, kedvesek, mosolygósak. Nem zavarja őket se a hideg, se az eső, ők csak bicikliznek és élvezik az életet.
A belváros közepén van a szállásunk, de olyan csöndes a szállás, hogy reggel nem ébredtünk korán. Ehhez a szálláshoz nem kaptunk reggelit, bár van a hotelnek reggeliztető része. Így a párszáz méterre található BUKA Bakery-ben ettünk és kávéztunk.
Ahogy elindultunk, az utunk egy olyan templom mellett vezetett, amit tegnap kívülről már megcsodáltunk, és láttuk, hogy most nyitva van. A Holmens Kirke egy XVII. századi templom faragott oltárral, melyet IV. Keresztély király építetett.
Ezután egy másik templomhoz mentünk, a Vor Frelsers Kirke-hez, melynek tornyába 400 lépcső vezet fel és tök jó kilátás van a városra.
Van Koppenhágában egy városrész, melynek neve Christiania, közel a belvároshoz egy 84 hektáron elterülő régi katonai területen lévő kommuna közel ezer állandó és sok ideiglenes lakóval. A területnek egyedülálló státusza van, melyet külön törvény szabályoz. Eredetileg a 70-es évek legelején, a hippi mozgalom idején foglalták el az épületeket az első telepesek. 2004-ig még a kannabisz kereskedelem is megengedett volt, melyet ma már tiltanak a hatóságok. Christianianak saját törvényei vannak, mely a gyengébb drogok használatát engedi, de az erős kábítószereket, a fegyvert, az erőszakot, a lopást, a tűzijátékot és a személygépkocsik használatát a városrészben tiltja. Furcsa egy hely.
Kávéztunk egyet majd visszasétáltunk a szállásra és pihentünk egy órát. Olyan jól időzítettünk, hogy ezidő alatt az eső kieste magát.
Délután Christiansborg Palotához sétáltunk el, ami a kormányzati palota Koppenhága belvárosában. Itt található a dán parlament, a miniszterelnöki hivatal és Dánia legfelsőbb bírósága is, valamint a királyi fogadó termek. A lovagterem falait Bjørn Nørgaard színes faliszőnyegei díszítik, amelyek a dán történelem 1000 évét mutatják be képekben a viking kortól napjainkig. A 17 fali szőnyeget II. Margit királynő kapta az 50-dik születésnapjára. Egyik oldalról a fali szőnyegek nagyon részlet gazdagok, színesek, érdekesek, iszonyat munkát tartalmazóak, másik oldalról meg all az ember a szőnyeg előtt és abszurd részleteket szúr ki. Nekem nagyon tetszettek.
Miután a palotát bejártuk a palotához tartozó konyhát is meg tudtuk még nézni.
Sajnos a lovardára és palota korábbi épületeinek 800 éves romjaira nem maradt időnk, de a belépőjegyünkkel holnap vissza tudunk jönni.
Visszafelé a bevásárló utcán át haladtunk a szállás felé, néhol, egy-egy boltban megállva. Közben persze megéheztünk így még egy pazar házassági évfordulós vacsora is belefért.
Európában sok országban jártunk már, bár nagyjából mindben egy-egy város van meg jobban, nem az egész ország. Dániában egyikünk se volt, gondoltuk ideális lesz itt ünnepelni a huszadik házassági évfordulónkat.
A repcsi déli indulással volt kiírva, és ugyan csak fél órával az indulás előtt ért be a gép, mégis időben szálltunk fel. Kering a neten mindenféle vicces kép, hogy a fapados, olcsónak szánt járatok gépei, hogyan válnak egyre egyszerűbbekké. Egy hete még röhögtünk egy ilyen képen, ma meg rájöttünk, hogy ez már egész közel van a valósághoz. A Ryanair ebben különösen előrehaladott állapotban van. De nem szidjuk, mert haza is ők hoznak majd.
2 órás menetidőt tökéletesen tartották, így fapad ide vagy oda, rendben megérkeztünk.
Dánia skandináv ország észak Európában, a Jylland félszigeten terül el, valamint 406 kisebb-nagyobb szigeten, melyből csak 76 szigeten élnek. A Dán Királyság része Grönland és Feröer szigetek is, mely két autonóm terület az Atlanti-óceánon. Területe 43094 km2, amivel Észak-Európa legkisebb állama.
Koppenhágában leszállva a repülőről arcul csapott minket a hideg északi szél egy kezdődő esővel. A reptér és a város között közlekedő metró sűrűn jár és hétfő kora délután nem volt rajta tömeg. A DOT Tickets applikációval könnyen vehetsz jegyet, megadva, hogy honnan hová utazol. 8 megállóra 1600 Ft volt a jegy fejenként, a menetidő meg 20 perc se. A belvárosi szállásunk közel van a metróhoz, és kilépve a metró megállóval összekötött bevásárló központból már sütött a nap. 2 perc sétával meg is volt a szállás, ahol csak bejelentkeztünk és leraktuk a kisbőröndjeinket.
Az első délutánra nem volt konkrét program, csak a közelben lévő belvárosi hangulatos részt akartuk felfedezni, azon belül is a Nyhavn-t, amely a város fő látványosságai közé tartozik. Nyhavn jelentése új kikötő, ami persze már nem új. Anno 1671-ben V. Keresztély király kérésére egy mesterséges csatorna kiásásával kikötőt alakítottak ki, és 1673-ban meg is kezdte működését, mint kereskedelmi kikötő. Ebben az időben a kikötőben épült házak a kereskedőknek adtak otthont, de a területet tengerészek, kocsmák és nyilvános házak is meghatározták. Az épületeket később felújították, különböző színekre festve számos étteremnek, beülős, iszogatós helynek adnak otthont napjainkban. Erősen turistás hely, ami az árakon különösen meglátszik, de napsütésben csalogató, akár csak egy fagyira. Amíg végig sétáltunk a Nyhavn-on sütött a nap, de már látszott, hogy lesz eső, ami aztán meg is érkezett, de nem tartott tovább 5 percnél. A falatnyi esernyőnket elővettük a táskánkból és tovább sétáltunk.
Nyhavnból az Inderhavnsbroen hídon átsétáltunk, hogy a híd túloldalán feltérképezzük az utcai kajáldákat. Nem ettünk csak kiültünk a napra egy sörrel meg egy limonádéval majd megbeszéltük, hogy mi fázósabbak vagyunk, mint a dánok, így, hogy közeledik az este vissza kellene kúszni a hotelba még egy réteg ruháért.
A híres dán konyhát még keressük, de egy nagyon jó kis hamburgerezőt találtunk, ahol én koreai hambit ettem kimchivel, Bandi meg japán ízesítésű hambit választott vacsora gyanánt.
Mivel este 10-ig világos van, sőt este 9-kor még sütött a nap, így elég hosszan sétáltunk. Megnéztük a Rosenborg kastélyt kívülről, valamint a kastély parkját, ami este 10-ig nyitva van. A kastélyban található a koronázási ékszerek múzeuma (az már délután 5-kor bezárt, így az most kimaradt). Hazafelé, már látva a szállásunk épületét betévedtünk a Strøget utcába, ami egy sétálós, bevásárlós utca. A boltok már zárva voltak, de felmértük, hogy ha nagyon esne az eső, akkor hol kellene majd sétálni.
A dán királyi családról majd írok részletesebben, de most annyit említenék meg, hogy az uralkodását tavaly januárban megkezdő X. Frederik ma ünnepli az 57-dik születésnapját. Azt hittük lesz valami nagy csinnadratta, de szerény népek ezek a dánok, semmi visszhangja nem volt a városban.
BandiBorso utazik 