Dél-németországi romantikus kisvárosok túra – 2. nap

2025. június 4.

A “Romantikus út” Németország legismertebb és legkedveltebb turisztikai útvonala, amely Würzburgtól Füssenig terjed, és kb. 400 kilométer hosszú. Németország különböző tájaiba, művészetébe és kultúrájába kapunk betekintést a kisvárosok által, miközben a táj is változik.

Alapvetően északról dél irányába tart az útvonal, Füssen a végállomás. Mi viszont megfordítottuk az útvonalat, mert pünkösdre értünk volna Füssenbe, és aggódtunk a Füssen közelében lévő II. Lajos király kastélyainak esetében a sok turistától és az ünnepi nyitvatartástól is. 

Passauban a szálláson reggeliztünk, majd 10 körül elindultunk a Duna mentén, Münchenen át egészen Füssenig. 

München után a táj átváltott az addigi síkságból a hegyek között vezető útra, ahol a sötét sziklákon a kemény zöld fenyvesek magasodtak, néhol pedig a fehér hófoltok megtörték a hegyek zord külsejét.

Egy tervünk volt mára, azon kívül, hogy eljussunk Füssen városába, mégpedig, hogy a Linderhof Kastélyt megnézzük, ami Füssen felé útba esett.  

A kastély II. Lajos bajor király legkisebb kastélya a három kastély közül melyet a király magának építetett 1870-1886 között. Lajos király másik neve, az “Őrült Lajos király”, de hogy valójában tényleg őrült volt e, vagy csak nagyon különc, azt mind máig történészek kutatják. Egy biztos, hogy hiába volt Lajos II. Miksa bajor király fia, apja spártai módon nevelte őt is és testvérét is, éheztette, verte őket. 18 éves volt, mikor apja hirtelen meghalt és ő lett a bajor király. Ezt követően nem élt hosszan, 41 évesen valószínűsíthetően öngyilkos lett. Ez a kastély amely még életében elkészült.

Ami a kastély parkját illeti az északi részen található hálószobára néző lejtős terepet kihasználva egy kaszkádot hoztak létre. A víz 30 márványlépcsőn folyik le a lejtőn, amelyek mindegyike egy miniatűr vízesés. A Neptun-kúttal alul és a Zenepavilonnal a tetején a Kaszkád választja el a palotát az északi vidéktől.

Egy tájpark képezi az átmenetet a díszkertek és az Ammergau-hegység fenyő- és bükkös erdői között. A pompás bükk-, tölgy- és hársfák csoportjain, valamint nyílt réteken át kanyarogó ösvények állandó látványosságot nyújtanak. 1876-ban, a park északi szélén II. Lajos két kis “menedékhelyet” épített: a mesterséges barlangot és a Mór kioszkot.

A Vénusz-barlang (Grotto) egy mesterséges cseppkőbarlang a kastély parkjában, amelyet 1875-77-ben, mindössze két év alatt építetett Lajos király. (Nemrég felújították, és csak a felújítás telt tíz évbe!) 90 méter hosszúságával és majd 14 méter magasával a 19. század legnagyobb mesterséges barlangja – kizárólag II. Lajos király számára építették. Számára ez egy interaktív színpad volt, amely szinte tökéletes illúziót keltett benne, mintha egy operajelenetben vagy egy távoli helyen lenne. A Vénusz-barlang díszlete Richard Wagner „Tannhäuser” című operájának I. felvonásából származik, a zeneszerzőt Lajos király támogatta, és pontosan Wagner színpadi utasításai szerint tervezték. A barlang a Capri szigetén található híres Kék-barlangon is alapul. Bár a király soha nem járt ott, útleírásokból, festményekből és operajelenetekből ismerte, és lenyűgözőnek találta.

1878–1881 között a barlangot elektromos világítással szerelték fel, ami akkoriban ultramodernnek számított. Cserélhető üvegkorongokat használtak a barlang különböző színekkel történő megvilágítására: pirossal a Vénusz-hegyi jelenethez, Ludwig kedvenc színével, kékkel és további színekkel. A barlangban egy mesterséges tó is van, amely már akkor fűthető volt, mint ahogy maga a barlang is. Fotózni sajnos nem lehetett bent így 1-2, a neten található képet mutatok. 

II. Lajos király a Linderhof kastélyt személyes menedékhelyének szánta, ahol elvonulhatott a világ elől, átlagosan havonta két hetet itt töltött. A kastély maga nem nagy, négy teremből áll, valamint a szobákat összekötő kabinokból. 

Tükörterem: Az egyik leglátványosabb szoba, amelyet Lajos olvasó- és pihenőhelyként használt. A tükrök elhelyezése végtelen teret és fényhatást kelt.

Királyi hálószoba: A szoba a  baldachinos ágyával és gazdagon díszített mennyezetével a rokokó stílus megtestesítője.

Étkező: Az étkező „terülj-terülj asztala” arról híres, hogy az asztal mechanikus rendszerrel leengedhető az alsóbb szintre, ahol a szolgák megpakolták, majd felküldték, így II. Lajos anélkül ehetett, hogy szolgálókat kellett volna látnia.

A művészet terme: A kastély belsejében számos festmény, aranyozott díszítés és bútordarab található, amelyek a király művészet iránti rajongását mutatják.

Sajnos itt sem lehetett fotózni.

A kastélytól Füssen már nem volt messze, de úgy elment az idő, hogy este 6 körül érkeztünk meg az új szállásunkra.

Füssen a Lech folyó kanyarulatában, 800 méter magasan fekvő tüchtig kisváros a bajor földön, egész közel az osztrák határhoz. Egy jó kis olasz vacsorával kezdtük a városnézést, majd az eső ellenére a belvárost bejártuk és megcsodáltuk.

A nap végén még a szálló halljában egy bridzs partira is volt erőnk.

Dél-németországi romantikus kisvárosok túra – 1. nap

2025. június 3. 

A fenti címmel kaptunk Andris szüleitől karácsonykor egy körút meghívást a nyárra. Ők kinézték, megtervezték, és meghívtak minket, hogy négyesben töltsünk néhány napot Németországban. 

Ez egy autós körutazás lesz a kényelem jegyében. Reggel 9 előtt indultunk a kis szendvicseinkkel megpakolva, egy ponton megállva tölteni a kocsit, majd Passau-ig mentünk ma.  

Kora délután már a belvárosi szállásunkat elfoglalva elindultunk, hogy felfedezzük a három folyó városát. Passau idilli látképét erősen befolyásolja az Inn, a Duna és az Ilz folyó találkozása, ahol az Inn erős sodrásával felülkerekedik a Dunán, hát még a fekete színű lassan csordogáló Ilzen. Ez a találkozás az óvárosi rész ízlésesen karbantartott házai és templomjai között van, ahol minden irányban a házak tükröződésében gyönyörködhetünk.

Az óváros (Altstadt) fő nevezetessége a Szent István Dóm, amely a Katedrális téren található. A városban több helyről is jól látható a fehér színű barokk oromzatú, kékeszöld kupolás épület, amely az óváros közepén, annak legmagasabb pontján helyezkedik el. A székesegyház öt különböző időszakban épült. Az óváros jelentős része és a templom nyugati oldala is az 1662-es várostűzben nagy károkat szenvedett, de a késő gótikus keleti oldalát jórészt megkímélte. A dóm híres a tökéletes akusztikájáról és az orgonájáról, amely a világ legnagyobb orgonája, de most épp felújítás alatt áll. Közel 18 ezer síppal, és 233 regiszterrel rendelkezik, és azt állítják, hogy lenyűgöző az egyedi hangszíne. De ezt most sajnos mi nem fogjuk megtudni, ellenben szemtanúi lehettünk, hogy egy ilyen templomban hogy mutat egy daru.

Egy korai vacsorával, majd egy szuper fagyi kehellyel zártuk a közös estét. Itt Bandus szülei pihenőre tértek, mi pedig gondoltuk teszünk egy eggyel nagyobb kört a városban.

A három folyó találkozásához mentünk a Duna mentén, ahol az esti fények nagyon szépen visszaadták a város képét a folyó tükröződésében. A folyó túlpartján sétáltunk vissza, közben megpihenve egy sörre a vár alatt. Este 10 után tértünk vissza a szállásra.

Svédország 3. nap – Dánia 6. nap

2025. június 1.

Malmö egynapos város, így aztán úgy döntöttünk, hogy a péntek este és a teljes szombati nap után, vasárnap kicsit északabbra megyünk, a svédországi Helsingborgba, ahonnan komppal vissza tudunk majd jutni Dániába, a svéd városhoz legközelebb fekvő Helsingørba. Nincs 5 km se a két város között, a komp megy félóránként és 20 perc a kompidő. 

A svéd Helsingborg-ot dán városként alapították 1085 környékén, a XIV. századra már Dánia egyik legfontosabb városa lett, majd 1332-től hol az aktuális svéd király foglalta el a várost, hol pedig a dán király szerezte azt vissza. A második világháború idején nagyon sok dán zsidó menekült a tenger-szoroson át a svéd városba. 

A városnak van egy erődítménye, aminek a tornya 35 méter magas és ahova 146 lépcsőn lehet feljutni, hogy megcsodálhassuk a kilátást a városra és az Øresund-szoros túloldalára. 

Picit sétáltunk még a városban, majd a világ legnagyobb tisztán elektromos-akkumulátor hajtású kompján, (amin az elektromos autókat tölteni is lehet) átkeltünk Dániába, Helsingør városába. 

Helsingør híres a Kronborg Slott (vár)-ról, a kastély pedig híres Shakespeare Hamlet című darabjáról. A vár története az 1400-as évek első felére nyúlik vissza, stratégiai jelentőségét annak köszönhette, hogy itt van az Øresund-szoroson legközelebb Svédország. 1500-as években II. Frigyes átépítette Európa szerte egyedülálló reneszánsz kastéllyá, átnevezte Kronborg-ra és lakhelyéül is szolgált. Majd leégett, újjáépítették, aztán a svédek elfoglalták, és megerősítették a védelmi vonalakat. Ebben az időben Európa legerősebb erődítményének számított. Majd a 18-19 század között börtönként üzemelt meg katonai kaszárnyaként. Jelenleg a vár a világörökség része, és nem csak bejárni lehet, hanem különböző interaktív kiállítások vannak benne, valamint rendszeresen előadják Shakespeare Hamlet-jét. 

A várban úgy elidőztünk, hogy egy késői ebédre maradt csak időnk. Egy óra volt vissza az út kocsival Koppenhágába, ahonnan este 6-kor indult haza a gépünk. Ryanair egy percet se késett, sőt 20 perccel előbb landolt, mint ahogy a menetrendben ígérték. 

Dánia a kevésbé szép idő ellenére nekünk nagyon-nagyon szimpatikus volt: elsősorban az emberek, mindenhez annyira kedvesen, normálisan állnak hozzá, nem felháborodva kérnek, miközben nekik van igazuk, hanem kedvesen. Nem nagyzolnak, odafigyelnek a környezetükre, fontos nekik a bolygónk. Például a reptéren ahogy sétáltunk át a kocsi leadása után a terminálba, az egyik pilóta bácsi, aki végzett a munkájával, a szép egyenruhájában felpattant a biciklire és elindult haza. Drága város, pláne a magyarországi árakhoz képest, de mindenből lehet találni olcsóbb verziót: a boltban vett üdítővel, alkohollal ki lehet ülni egy parkba, sok helyen van street food, jobb áron mint egy étterem, stb. Szóval menjetek Dániába! 

Svédországgal kapcsolatosan még nincs ennyi érzésünk…

Svédország 2. nap

2025. május 31.

Malmöben gyönyörű napsütésre ébredtünk, amire már eléggé ki vagyunk éhezve. De előtte igyekeztünk kialudni magunkat. A szálláshoz nagyon finom reggeli járt és szombat lévén 11-ig lehetett reggelizni. 

Malmö Svédország harmadik legnépesebb városa Stockholm és Göteborg után. A belváros másik részével kezdtük a napot, ahhoz képest, amit tegnap este láttunk. Sétáló utcákon keresztül kiértékeltük a malmöi építészetet: néhány megmaradt különleges ház a XVII. századból, néhány szép épület a XIX. – XX.század fordulójáról, és aránylag sok, nem túl szép kocka épület a 70-es évekből. Szombat lévén sokan voltak a városban, a tereken nem csak kiülős / beülős kávézók vannak, hanem piknik asztalok is, ahova a helyiek kiülnek a barátokkal együtt ebédelni. Vagy zárható könyvespolc székkel, ha valaki olvasni szeretne. 

Az egyik utcában egyszer csak megállított minket egy 70 év körüli pasi és beinvitált minket a kiállítására majd borral-pezsgővel kínált. Igen ám, de a kiállítás egy fodrász szalonban volt, ahol két vendég haját épp újjá varázsolták. Egyik helyiségben a szalon vendégei között voltak a képek, másik helyiségben a hajfestékek és a keverő tálkák között, a harmadikban meg a hajmosó mosdók között. Megnéztük, örültünk a grátisz alkoholnak, aztán meg gratuláltunk a művész úrnak.

Felkerestük a malmöi várat, amely a legrégebbi fennmaradt reneszánsz építmény a skandináv régióban, és a Malmö Múzeumnak ad otthont. A vár közvetlen környéke egy nagy park, a Slottparken, ahol nagyon kellemes volt ma a napsütésben. A svédek is így érezték, kint piknikeztek, bicikliztek, sétáltak vagy csak pihentek és napoztak a parkban. Vicces volt, én még vékony kiskabátban (már legalább sapka nélkül), ők meg már a végtelenül fehér bőrüket napoztatták fürdőruhában.

Még Koppenhágában találkoztunk egy magyar párral, akik meséltek erről a parkról, hogy van egy része, ami tele van nyuszikkal. De valószínűleg a nyuszik nem szeretik a hétvégi tömeget, elbújtak, összesen egyet fedeztünk fel egy fa alatt. 

A park után, délután elsétáltunk a két sarokra lévő Malmö Saluhall nevű csarnokba, amiben többféle kajálda van: a klasszik svéd húsgolyótól az olasz tésztáig, de van pékáru is, fagyi is, sőt van külön sajt meg hús pult, asztalokkal, leülős résszel. Jó választás volt, mindketten klasszat ettünk.

Tartottunk egy nagyobb délutáni csendespihenőt, majd vacsora helyett ettünk egy nagy adag fagyit Malmö legjobb szicíliai fagyisánál. Élveztük a napsütést, úton-útfélen leültünk napozni. 

Dánia 5. nap – Svédország 1. nap

2025. május 30.

A billundi szálláshoz járt reggeli, amihez viszont előre be kell jelentkezni online. Erre anno felhívták a foglaláskor a figyelmem, de bő fél évvel az utazás előtt ezt a kérdést elengedtem, mondván azt se tudom mit fogunk aznap csinálni. Tegnap este, amikor megérkeztünk a szállásra erre újra felhívták a figyelmem, de akkor már csak 6:30-ra és 7:00 órára lehetett asztalt foglalni… Klassz ez amikor tudod, hogy a két percre lévő, 10 órakor nyitó Lego House-ba mennél, és elég lenne 9:00-kor felkelni. Na, de felkeltünk, megreggeliztünk és nyitásra már a Lego House-ban voltunk. 

Ide is érdemes online, előre megvenni a jegyet, mert korlátozott létszámban engedik be a vendégeket. Minden automatizált, az előre megvett jegyen lévő QR kóddal jelentkezel be, ami alapján mindenki megkapja a névre szóló karszalagját benne egy chippel. A chip lehúzásával mehetünk át kapukon, valamint a chip leolvasásával tudunk magunkról és az általunk készített Lego kreálmányokról képet készíteni, amit egy saját mappában gyűjt nekünk. A végén a QR kóddal ezeket a képeket le lehet tölteni. Itt is el lehet tölteni sok-sok órát még felnőtt fejjel is. 

Először az alagsori Lego történelmet néztük meg, miből és hogyan is indult a nagy üzlet.

Majd a felsőbb szinten különböző tematikájú területek voltak, ahol már kész Lego dolgok is voltak és mi magunk is tudtunk építeni, meg kipróbálni. Például van olyan rész, ahol autót lehet építeni, utána meg van két autópálya, amin tesztelni lehet. 

Kora délután mikor már túltöltöttük magunkat Lego élményekkel, akkor elindultunk Malmö irányába. 

De Billund – Malmö 3,5 óra kocsival, ezért arra gondoltam jól fog esni egy megálló. Odense-re esett a választás,  ami Dánia 3. legnagyobb városa és a Fyn sziget központja. Odense belvárosában csavarogtunk egy kicsit, de az időjárás nem annyira volt kedves velünk. Konkrétan az eső folyamatosan jön velünk, bárhova is megyünk, így egy órát töltöttünk csak a városban, amiben még egy kávé & smørrebrød (ami egy vékonyra szelt barna magos kenyér jól megpakolva mindenféle finomsággal) kombó is belefért.

Odense belvárosában van egy szabadtéri falu múzeum, ahol H. Andersen gyermekkori háza is van.

Este 7 óra volt mire Malmöbe érkeztünk. Koppenhága és Malmö között van az Øresund híd, ami egy majd 8 km hosszú kombinált közúti – vasúti híd az Øresund tengerszoros felett. A hidat 9 év építés után, 2000 nyarán adták át a forgalomnak. Vártuk, hogy átkeljünk ezen a hídon, mert az utóbbi időben egy dán-svéd tévé krimi sorozatot néztünk, ami a híddal kapcsolatos. 

Abszolút Malmö belvárosában van a szállásunk, könnyen bejárható a város innen, így este még a közelben lévő dolgokat megnéztük. A nap kisütött, bár a dzseki még mindig elkel. Teljesen megzavar minket, hogy este 9-kor még süt a nap, 10-kor még teljesen világos van, és még 11-kor sincs teljesen sötét. Hosszan sétáltunk, aztán beültünk még a szállónk éttermébe egy ázsiai tapas-ra. 4 különböző kis méretű ételt kaptunk, pont jó volt mennyiségileg, ízre meg kifejezetten finom. 

Dánia 4. nap

2025. május 29.

Órára keltünk, mert ki kellett jelentkezzünk a hotelből. A következő program már nem Koppenhága, szóval kocsit béreltünk és fél 9-kor nekivágtunk a Koppenhága-Billund útnak. Koppenhágában gyönyörűen kisütött a nap, gondoltuk megnézzük Billundban mi a helyzet. A bő három órás út közepén megálltunk Nyborgban, egy végtelenül cuki kisvárosban, ahol kávéztunk, reggeliztünk és megnéztük az evangélikus templomot. 

Billund város nem másról híres, mint, hogy itt található a LEGO gyár központja, illetve a település szélén van maga a gyár is, ahol még ma is a Lego termékek 90%-át állítják elő. A vállalat főhadiszállásával szemben épült fel 1968-ban az első LegoLand. És Billund település ugyan csak 6000 lakost számol, de itt van Dánia második legforgalmasabb repülőtere, amely a 60-as években épült a Lego számára, de manapság már független a vállalattól.  

Egy óra előtt egy kicsivel parkoltunk le a billundi étterem előtt, amit kinéztünk, hogy ne éhesen érkezzünk meg a LegoLandbe. 

Fél kettőtől este hatig visszamentünk kisgyerek üzemmódba. A LegoLand tulajdonképpen egy nagy tematikus vidámpark 14 hektáron, ahol minden a legoról szól: 58 millió Lego kockából épített élménypark. Az egyik legizgalmasabb rész a Miniland, ami a park központi részén fekszik. Ahogy arra a neve is utal, nevezetességeket, épületeket, városrészeket, szobrokat ábrázol a világ minden tájáról makett formájában legoból megépítve: kezdve egy szafaritól, a koppenhágai Nyhavn városrészén át, vagy az Amelienborg palotán keresztül, egészen a NASA központig, vagy a Taj Mahal palotáig. Van amit hullámvasút élménnyel kötnek össze, van amit meg gyerekvasúttal vagy kis hajókázással. Tulajdonképpen felnőtt fejjel is abszolút izgalmas és jó program a LegoLand. 

Bandit is és engem is a kertész nyügözött le leginkább. A Minilandben a Lego mellett lévő összes zöld: legyen az fa, virág, vagy bármilyen növény, az mind élő. Minden törpenövény megtalálható, fazonra nyírva, tökéletesen rendezett állapotban. Nagyon jól ki van találva. 

A belépőjegyet érdemes előre online megvenni a LegoLand honlapján keresztül.

Az élménypark után elfoglaltuk a szállásunkat, majd elmentünk még egyet sétálni. Persze közben eleredt az eső, de mi azért nem hagytuk magunkat.

Billundban nagyjából minden a legoról és a gyerekekről szól, a szállások jó része is Lego tematikusak, a városban a LegoLanden kívül van még a Lego House is, de erről majd holnap…

Ezen kívül pedig van még két élménypark: egy kültéri, a Wow Park és egy vizes, a Lalandia. Vagyis ha valaki eljön Billundba, akkor napokig el lehet itt lenni, csak anyagilag kell győzni.

Dánia 3. nap

2025. május 28.

Úgy indultunk el reggel, hogy előző este össze kellett szedjük mi mindent akarunk ma megnézni és mi mikor van nyitva, mert kicsit sakkozni kellett az idővel. Kezdésként elindultunk Amalienborg Palota irányába, de még útközben megreggeliztünk, megkávéztunk. 

Tíz óra előtt már a palotánál voltunk, ahol egy őrségváltást megnézhettünk mielőtt bejutottunk volna a királyi család téli rezidenciájára Koppenhágában. Az épületegyüttes négy egyforma klasszicista palotából áll körbevéve egy nyolcszögletű teret. Amalienborg eredetileg négy nemesi család számára épült, azonban miután 1794. február 26-án leégett a Christiansborg palota, a királyi család megvásárolta a palotákat és ide költözött. Az évszázadok folyamán számos király és családja lakott a négy palotában.

A palotához egész közel van a Frederik’s Church, melyet márvány templomnak is neveznek egy evangélikus-lutheránus templom 1895-ből. Jellegzetes rézzöld kupolája a városban messziről látszik. 

Északra kimentünk a város külsőbb részébe biciklivel, mert az építészünk Dani, mikor meghallotta, hogy Koppenhágába jövünk, egyből volt néhány ötlete, hogy mit nézzünk meg, ő ugyanis mesterképzésre itt járt így ismeri a várost. Tömegközlekedéssel is és bringával is fél órát ígért a térkép, így a biciklit választottuk. Eddig is láttuk, hogy milyen frappánsan működik itt a biciklis élet, de ma még a bőrünkön is tapasztaltuk. Mindenhol (de tényleg abszolút mindenhol) van biciklis út. Van járda a gyalogosoknak, majd biciklis út és aztán az autóút. A bicikliseknek van kb mindenhol elsőbbségük: gyalogossal is és autósokkal szemben is, kivéve ha a piros lámpa épp nem tiltja. Kereszteződésnél a bicikliseknek van külön kanyarodó sáv és közlekedési lámpa is. Néha gyalogosként csak bámulunk, hogy milyen tempóval mennek, akár van a bringán egy kis elektromos rásegítés, akár nincs. 

A Grundtvig’s Templomhoz mentünk, amiről Dani azt mesélte, hogy a templom körülbelül 5 millió téglából épült, és minden egyes követ kézzel csiszoltak és csak a hibátlanokat megtartva készült a templom. A kevésbé tökéletes téglákat a környező házak megépítésére használták. A tornác ablakai szándékosan nagyon kevés fényt engednek be, így a templomterem világosnak tűnik, amikor a sötét tornácon belépünk.

A Grundtvig templomnak két szószéke és két orgonája van, mivel a templomot két szakaszban építették. Hosszan épült, végleges formáját 1940-ben érte el. A város egyik legszebb templomának tartják,  építész tanulók mellett kőműves tanoncokat is rendszeresen hoznak ide megtekinteni a templomot.

A templom után visszabicikliztünk a belvárosba, hogy a tegnap félbehagyott Christiansborg palota lovardáját és a palota korábbi épületeinek maradványait megnézzük.

Amikor végeztünk a Christiansborgban, akkor metróval elmentünk az egyetemi negyedbe csavarogni meg kajálni. Mire innen visszasétáltunk a szállásra kisebb kerülővel, már jó sok kilométer volt a lábunkban. 

Dánia 2. nap

2025. május 27.

Először is tegnap rosszul írtam a blogban: az 57 éves dán király, Frederik szülinapját igenis megtartották, csak akkor mi még Budapesten vártuk a gép felszállását. Déli 12-kor az Amalien palota erkélyéről integetve fogadta a kastély előtti téren összegyűlt tömeg köszöntését. Régi hagyomány, hogy a király a déli őrségváltás alkalmával a palota erkélyén a családjával együtt integet az ünneplő tömegnek a születésnapján.

A kép a dán királyi insta oldalról származik

És ha már így kitértünk a szülinap miatt a királyi családra, akkor mesélek mást is.

X. Frederik, avagy magyarul Frigyes király édesanyja és egyben elődje a királyi trónon, II. Margit királynő volt, akit fia nem azért követett a trónon mert édesanyja meghalt, hanem mert Margit királynő lemondott fia javára 83 éves korában 52 év uralkodás után. A pletykák szerint Margit királynő fia és az ausztrál származású menye házasságát szerette volna menteni ezzel a hadművelettel, amelyből Frederik kifelé kacsingatott egy mexikói színésznő irányába. 

II. Margit királynő II. Erzsébet angol királynő harmad unokatestvére, mindketten Viktória királynő leszármazottai. A barátságon túl több hasonlóság is összekötötte őket, mint például a kutyák szeretete. 

A kép a dán királyi insta oldalról származik
A kép a dán királyi insta oldalról származik

II. Margit a koppenhágai egyetemen politológiát és filozófiát tanult, majd a Cambridge-i egyetemen őskori régészetet, később pedig a párizsi Sorbonne-on szerzett diplomát. A tanulmányai is mutatják, hogy sokrétű ember, akit a régészettől a művészetekig, minden is érdekel és a királynői protokoll feladatok mellett a saját szenvedélyeinek is hódolt: közel-keleti ásatások munkálataiban aktívan részt vállalt az egyetemi évei alatt, a hatvanas években körbeutazta a világot. Anyanyelve mellett 4 nyelven beszél, nyelvtudását fordítóként is kamatoztatta, mindeközben ruhákat tervez: magának is, de miseruhát is készített, valamint díszlet és jelmeztervezőként is dolgozott a Dán Királyi Balett több előadásán és filmeken is. 2021-ben egy netflixes film látványtervezőjeként dolgozott (ingyen), melyért 2023-ban jelölték a dán filmakadémia díjára. 35 évesen készített illusztrációt a Gyűrűk Ura könyvhöz, melyet álnéven el is küldött az írónak, aki ugyan jónak tartotta az illusztrációt (és ezt rá is írta a kapott anyagra), de azt a fiókba tette, mert azt akarta, hogy olvasói maguk képzeljék el a regény alapján a történetet. Az író halála után előkerültek a rajzok és azok meg is jelentek. 

Frederik herceg királlyá avatása tavaly januárjában nem úgy zajlott, mint a brit Károly hercegé, mindennemű pompa és csillogás nélkül a kormány tagok előtt a királynő aláírta a lemondását, majd a királyi palota erkélyére kiállva a miniszterelnök bejelentette, hogy az országnak új uralkodója van, és ezzel le is zárult a hatalomátadás. Majd X. Frigyes dán király a palota erkélyéről köszöntötte az őt éltető tömeget. 

A kép a dán királyi insta oldalról származik

Az északi országok királyi családjainak stílusa sokkal visszafogottabb és lazább, mint például az angoloké. Frigyest koronahercegként gyakran lehetett látni Koppenhága utcáin, amint kerékpárral iskolába viszi állami intézményben tanuló gyerekeit, de zenei fesztiválokon, kocsmákban és futás közben is könnyedén összefuthatott vele bárki.

Másfél nap alatt megállapítottuk, hogy Koppenhága olyan város, amilyen a királyi család is: végtelenül nyugodt, pompa, felhajtás és csilivili nélküli, ahogy az emberek is. Nagyjából mindenki biciklivel közlekedik, autós forgalom minimális, emiatt aztán se dugó, se dudálás, se baleset. Az emberek kiegyensúlyozottak, kedvesek, mosolygósak. Nem zavarja őket se a hideg, se az eső, ők csak bicikliznek és élvezik az életet. 

A belváros közepén van a szállásunk, de olyan csöndes a szállás, hogy reggel nem ébredtünk korán. Ehhez a szálláshoz nem kaptunk reggelit, bár van a hotelnek reggeliztető része. Így a párszáz méterre található BUKA Bakery-ben ettünk és kávéztunk.

Ahogy elindultunk, az utunk egy olyan templom mellett vezetett, amit tegnap kívülről már megcsodáltunk, és láttuk, hogy most nyitva van. A Holmens Kirke egy XVII. századi templom faragott oltárral, melyet IV. Keresztély király építetett.

Ezután egy másik templomhoz mentünk, a Vor Frelsers Kirke-hez, melynek tornyába 400 lépcső vezet fel és tök jó kilátás van a városra. 

Van Koppenhágában egy városrész, melynek neve Christiania, közel a belvároshoz egy 84 hektáron elterülő régi katonai területen lévő kommuna közel ezer állandó és sok ideiglenes lakóval. A területnek egyedülálló státusza van, melyet külön törvény szabályoz. Eredetileg a 70-es évek legelején, a hippi mozgalom idején foglalták el az épületeket az első telepesek. 2004-ig még a kannabisz kereskedelem is megengedett volt, melyet ma már tiltanak a hatóságok. Christianianak saját törvényei vannak, mely a gyengébb drogok használatát engedi, de az erős kábítószereket, a fegyvert, az erőszakot, a lopást, a tűzijátékot és a személygépkocsik használatát a városrészben tiltja. Furcsa egy hely.

Kávéztunk egyet majd visszasétáltunk a szállásra és pihentünk egy órát. Olyan jól időzítettünk, hogy ezidő alatt az eső kieste magát.  

Délután Christiansborg Palotához sétáltunk el, ami a kormányzati palota Koppenhága belvárosában. Itt található a dán parlament, a miniszterelnöki hivatal és Dánia legfelsőbb bírósága is, valamint a királyi fogadó termek. A lovagterem falait Bjørn Nørgaard színes faliszőnyegei díszítik, amelyek a dán történelem 1000 évét mutatják be képekben a viking kortól napjainkig. A 17 fali szőnyeget II. Margit királynő kapta az 50-dik születésnapjára. Egyik oldalról a fali szőnyegek nagyon részlet gazdagok, színesek, érdekesek, iszonyat munkát tartalmazóak, másik oldalról meg all az ember a szőnyeg előtt és abszurd részleteket szúr ki. Nekem nagyon tetszettek.

Miután a palotát bejártuk a palotához tartozó konyhát is meg tudtuk még nézni. 

Sajnos a lovardára és palota korábbi épületeinek 800 éves romjaira nem maradt időnk, de a belépőjegyünkkel holnap vissza tudunk jönni.

Visszafelé a bevásárló utcán át haladtunk a szállás felé, néhol, egy-egy boltban megállva. Közben persze megéheztünk így még egy pazar házassági évfordulós vacsora is belefért.

Dánia 1. nap

2025. május 26.

Európában sok országban jártunk már, bár nagyjából mindben egy-egy város van meg jobban, nem az egész ország. Dániában egyikünk se volt, gondoltuk ideális lesz itt ünnepelni a huszadik házassági évfordulónkat.

A repcsi déli indulással volt kiírva, és ugyan csak fél órával az indulás előtt ért be a gép, mégis időben szálltunk fel. Kering a neten mindenféle vicces kép, hogy a fapados, olcsónak szánt járatok gépei, hogyan válnak egyre egyszerűbbekké. Egy hete még röhögtünk egy ilyen képen, ma meg rájöttünk, hogy ez már egész közel van a valósághoz. A Ryanair ebben különösen előrehaladott állapotban van. De nem szidjuk, mert haza is ők hoznak majd. 

2 órás menetidőt tökéletesen tartották, így fapad ide vagy oda, rendben megérkeztünk. 

Dánia skandináv ország észak Európában, a Jylland félszigeten terül el, valamint 406 kisebb-nagyobb szigeten, melyből csak 76 szigeten élnek. A Dán Királyság része Grönland és Feröer szigetek is, mely két autonóm terület az Atlanti-óceánon. Területe 43094 km2, amivel Észak-Európa legkisebb állama. 

Koppenhágában leszállva a repülőről arcul csapott minket a hideg északi szél egy kezdődő esővel. A reptér és a város között közlekedő metró sűrűn jár és hétfő kora délután nem volt rajta tömeg. A DOT Tickets applikációval könnyen vehetsz jegyet, megadva, hogy honnan hová utazol. 8 megállóra 1600 Ft volt a jegy fejenként, a menetidő meg 20 perc se. A belvárosi szállásunk közel van a metróhoz, és kilépve a metró megállóval összekötött bevásárló központból már sütött a nap. 2 perc sétával meg is volt a szállás, ahol csak bejelentkeztünk és leraktuk a kisbőröndjeinket. 

Az első délutánra nem volt konkrét program, csak a közelben lévő belvárosi hangulatos részt akartuk felfedezni, azon belül is a Nyhavn-t, amely a város fő látványosságai közé tartozik. Nyhavn jelentése új kikötő, ami persze már nem új. Anno 1671-ben V. Keresztély király kérésére egy mesterséges csatorna kiásásával kikötőt alakítottak ki, és 1673-ban meg is kezdte működését, mint kereskedelmi kikötő. Ebben az időben a kikötőben épült házak a kereskedőknek adtak otthont, de a területet tengerészek, kocsmák és nyilvános házak is meghatározták. Az épületeket később felújították, különböző színekre festve számos étteremnek, beülős, iszogatós helynek adnak otthont napjainkban. Erősen turistás hely, ami az árakon különösen meglátszik, de napsütésben csalogató, akár csak egy fagyira. Amíg végig sétáltunk a Nyhavn-on sütött a nap, de már látszott, hogy lesz eső, ami aztán meg is érkezett, de nem tartott tovább 5 percnél. A falatnyi esernyőnket elővettük a táskánkból és tovább sétáltunk. 

Nyhavnból az Inderhavnsbroen hídon átsétáltunk, hogy a híd túloldalán feltérképezzük az utcai kajáldákat.  Nem ettünk csak kiültünk a napra egy sörrel meg egy limonádéval majd megbeszéltük, hogy mi fázósabbak vagyunk, mint a dánok, így, hogy közeledik az este vissza kellene kúszni a hotelba még egy réteg ruháért. 

A híres dán konyhát még keressük, de egy nagyon jó kis hamburgerezőt találtunk, ahol én koreai hambit ettem kimchivel, Bandi meg japán ízesítésű hambit választott vacsora gyanánt.

Mivel este 10-ig világos van, sőt este 9-kor még sütött a nap, így elég hosszan sétáltunk. Megnéztük a Rosenborg kastélyt kívülről, valamint a kastély parkját, ami este 10-ig nyitva van. A kastélyban található a koronázási ékszerek múzeuma (az már délután 5-kor bezárt, így az most kimaradt). Hazafelé, már látva a szállásunk épületét betévedtünk a Strøget utcába, ami egy sétálós, bevásárlós utca. A boltok már zárva voltak, de felmértük, hogy ha nagyon esne az eső, akkor hol kellene majd sétálni. 

A dán királyi családról majd írok részletesebben, de most annyit említenék meg, hogy az uralkodását tavaly januárban megkezdő X. Frederik ma ünnepli az 57-dik születésnapját. Azt hittük lesz valami nagy csinnadratta, de szerény népek ezek a dánok, semmi visszhangja nem volt a városban. 

Szingapúr 6. nap

2025.01.29. szerda

Reggel össze kellett pakoljunk, mert délig ki kellett jelentkezzünk a szállásról. Ugyan a mai napot még itt töltjük, de menetrend szerint éjfél előtt fél órával indul majd csak haza a gépünk. És ugyan tudjuk, hogy a szingapúri repteret mindenki dicséri, és ajánlja, hogy menjünk ki előbb, mert a világ legjobb reptere, de ha a csomagokat csak 3 órával az indulás előtt lehet feladni, akkor mégse éri meg olyan nagyon hamar kimenni.  

Szóval nagyjából megtömtük a bőröndjeinket, majd lementünk a Dunkin Donuts-ba, ami a földalatti járatban egész közel van hozzánk. Ettünk egy fánkos kövér reggelit,  majd befejeztük a pakolást és lehordva a szobából a bőröndöket kijelentkeztünk. Ott tudtuk hagyni a csomagjainkat. 

Először elsétáltunk a szingapúri  Formula 1 verseny helyszínére, ami nincs messze. Reménykedtünk, hogy be tudunk menni, de mivel este itt nagy buli lesz, tűzijáték és party így nem engedtek be senkit. Viszont mellette van a Singapore Flyer-nek nevezett óriáskerék, melyből páratlan a kilátás a városra és a forma 1 pályára is. 165 méter magasan van a kerék legmagasabb pontja és onnan lehet látni majd mindent. Kissé fújt ma a szél, ezt ott fent a magasban ugyan nem éreztük a kabinban, amiben ültünk, de ahogy süvített és rázta a pálmafák ágait, úgy egyértelmű volt. 

Azon dilemmáztunk, hogy mi legyen az ebéd. Egyrészt nagyon sok étterem zárva volt, másrészt valami könnyű kajára vágytunk, nehogy a repülőn a klotyót kelljen kibérelni. Így az ázsiai nem igazán jött szóba. Láttunk valamelyik nap egy elég jónak tűnő olaszt, arra vettük az irányt miután ellenőriztük, hogy nyitva van e. Nem csalódtunk. 

Délután még elidőztünk a mi szállodánk teraszán, majd kisétáltunk a mellettünk lévő parkba, a Raffles Parkba, ahol pont ugyanúgy kint voltak az emberek kisebb-nagyobb csoportokban, mint vasárnap délután. Közösen hangolódva (sörrel) várták az estét, illetve az éjfélt, néhol együtt zenélve. A parkból aztán még lesétáltunk sörözni este f7-ig.

7-kor nem bírtuk tovább, kimentünk grabbal a reptérre, így 4 órával az indulás előtt már kint voltunk. Volt egy sor, aminek az elején egy néni szedte be a csomagokat a Turkish Airlines járatára a “korán kelőktől”. Felcsillant a szemünk, hogy megszabadulhatunk a nagy bőröndjeinktől. Nagyon sok mindenben profi a reptér, meg modern. Ahhoz képest, hogy hány gép és utas jön-megy nagyjából sehol nem kellett hosszan sorban állnunk. 

A gép időben indult, 23:25-kor (mondjuk ekkor még csak a felszálló gépek sorába álltunk be), de az éjféli tűzijátékról így is lemaradtunk. 

Egy végtelenül büdös lábú ember ült mellettünk, aki nyilván már felszállás előtt megosztotta a közvetlen környezetével a lábszagát. Nem is értem, hogy ő hogy nem érzi?!? Gondolom megszokta… Mindenesetre a tudat, hogy 11 és fél órán keresztül ennek a szagnak az áldozatai leszünk, elég rémisztő volt. Egy idő után valamivel jobb lett, kiszellőzött talán, vagy csak megszoktuk? Nem tudom. 

Én könnyen elaludtam (lehet kómába estem a lábszagtól), ezért a vacsorának felszolgált kaját kihagytam Bandival együtt (de ettünk előtte a reptéren). Ami viszont béna volt, hogy alapból nem kaptunk egy kis üveg vizet (csak a vacsizók) és a reptéren is fordított sorrendben volt a biztonsági ellenőrzés, vagyis közvetlenül a felszállás előtt, így nem is volt vizünk. Éjjel mikor arra ébredtem, hogy megfulladok, olyan száraz a torkom, akkor Bandi elment kérni egy pohár vizet. Nem talált embert, de talált egy 1,5 literes bontatlan vizet, így elhozta azt. 

Ugyan a 11 óra 40 percből 20 percet lefaragott a pilóta bácsi, de végig mukk sötétben repültünk. Valamennyit tudtunk aludni Isztambulig, aztán ott átszállva Budapestig meg se álltunk, ahol meg vártunk a csomagjainkra bő fél órát.

Szingapúr New York mása, csak még drágább, és nincs benne ennyi látnivaló, mint amennyit itt voltunk, inkább csak 4 nap. Bár ebben az is szerepet játszott, hogy minden napra írt esőt az időjárás-jelentés és esett is. Emiatt óvatosabbak voltunk a kültéri programokkal. A január ilyen, hogy többször is van eső, de akkor se szokott mindennap esni úgy hallottuk. 

Nagy a tisztaság, de nem nagy a történelmi múltja. Ami tetszett mindannyiunknak, hogy sok a zöld és látványosan tesznek a klímavédelemért. Az emberek viszont nem igazán kedvesek, nem az volt mint Vietnamban vagy Kambodzsában, hanem inkább a nagyvárosi rohanó embereket lehetett látni, aki nem érti, hogy miért köszönsz, vagy minek mosolyogsz. 

De nagyon klassz 23 napunk volt, kifejezetten élveztük mind a négyen.