2015. október 13. kedd

A Güell Parkba mentünk reggeli után, meg kellett nézzük a Park “maradék” részét. Ez azt jelenti, hogy van egy aránylag nagy része a parknak, ami fizetős. Hiába voltunk ott 2 nappal ezelőtt, kiderült, hogy jegyet ugyan tudunk venni, de azzal csak 5 órával később tudunk bemenni. Ennek a jegy vásárlós dolognak van egy nagy előnye, ezzel korlátozzák le, hogy egyszerre ne legyen sok látogató az adott területen. Ugyanis a megvett jegy időpontra szól, egyszerre max 400 ember van a fizetős területen. A jegy neten is megvehető, ami azért jó, mert akkor lehet az adott időre érkezni. Na, nekünk így aztán 11 órára volt belépőnk.

Reggel még lógott az eső bal lába, de aztán a parkban már kifejezetten jó időnk volt ahhoz képest, hogy esőkabátban indultunk útnak.

  
  
  

Délután 5-re szintén volt előre, neten megvett jegyünk, mivel a Sagrada Familia katedrálisba is korlátozott számban engedik be a látogatókat. Előtte annyi időnk volt, hogy egy múzeumot beiktassunk. Elmentünk hát Joan Miró Alapítvány által fenntartott múzeumba. Kissé csalódtunk: az volt az érzésünk mikor kijöttünk a kiállításról, hogy Miró átvert bennünket, vagy nagyon nem értünk a művészethez. De inkább az első. Miró rajzait leginkább egy unalmasabb értekezleten Bandi által készített firkához tudnám hasonlítani. Azért a Bandiéhoz, mert ő jobban rajzol, mint én. Persze csak éppen hogy, de mégiscsak jobban. Miró ezen művészetét 90 éves koráig űzte, melybe nem csak rajzok és festmények fértek bele, hanem szobrok és fali szőnyegek is.

  
  

Végül 5-re betoppantunk a Sagrada Familiaba. Hát csak tátott szájjal álltunk és bámultunk. Döbbenetesen fantasztikus. Úgy, hogy a kevésbé jó (enyhén esős) időjárás miatt nem mehettünk fel a toronyba, így nézelődtünk 2 órán át. Sajnos a képek nagyon kevéssé adják vissza azt a varázslatos látványt, ami elénk tárult.

  
  

Gaudí nagyon is tudta mitől fogja emlegetni a nevét az utókor. Rendesen lenyűgözött bennünket ezalatt a 4 nap alatt.
Este pedig hamar elfogyasztottuk a szülinapi vacsorát, mivel Bandi kissé megfázott. Na meg a tudat, hogy másnap reggel korán kell kelni a hazajövő repülőgép miatt.

2015. október 12. hétfő

Gaudíval kezdtük a napot, persze csak a reggeli után. Elég sok épület kapcsolódik a nevéhez, így aztán ez nem volt nehéz.

A Casa Batlló 1906-ban épült egy Josep Batlló nevű ember megbízása alapján. Gaudí a homlokzatot hullámosra készítette, a tetőt és a kéményeket meg színes csempével vonta be. A tető egyik gerince egy sárkány gericét formálja meg.

Nem az egész épület működik múzeumként, a köztes szinteken lévő lakásokban irodák és lakások vannak.

Minden részletében annyira ki van találva, külsőleg is és belsőleg is: a homlokzattól az ajtókilincsig.

  
  
  
  

Reggel mikor elindultunk a szállásról kicsit fura volt, hogy a környezetünkben minden bolt zárva volt. Bandi azonnal megjegyezte, hogy persze mert már megint hajnalban indultunk el. De nem volt oly korán. Míg a Batlló házban voltunk kiderült a záróra oka: megint belefutottunk egy nemzeti ünnepbe, melyet az amerikai kontinens felfedezésének emlékére rendeznek. Egyben a spanyol egységet hírdetik, amely itt a katalán fővárosban látványosabb lehetett, mint az ország többi pontján. Bár utólag olvastam olyan cikket, melyben katalán zászló égetésről írtak, de ebbe az eseménybe mi nem futottunk bele. Ellenben a felvonulást megnézhettük a Batlló házból.

A Batlló háztól egy metró megállonyira van a Casa Milá, másnéven a La Padrera, azaz kőbánya nevű sarok épület. Ez volt Gaudíval utolsó lakóépülete, melyen dolgozott. Az épület felső szintjén van egy Gaudí múzeum, ahol őt is és a munkáit is bemutatják részletesen.

Gaudí a tetőket nagyon szerethette, oda minden általa készített házba ki lehet menni. Itt a tetőn lévő kémények érdekesen ilyesztő formákat alkotnak.

Az egyik felső szinten korhű lakás múzeum van kialakítva, míg a többi szint itt is lakóépületként üzemel.

Még egy érdekessége van az épületnek: 1910-ben itt már mélygarázs volt az épület alatt, a városban elsőként.

  
  

Nagyon klassz helyen van a szállásunk, mondhatnám bármerre megyünk mindig útba esik. Na, inkább úgy helyes, hogy ha megyünk egyik helyről a másikra, akkor közben nem nagy kerülő beugrani, ha netán épp beugorhatnékunk van.

A La Rambla nevű sétáló utca bal oldalát már kellőképpen ismerjük. Egyrészt ezen a részen van a szállás, másrészt meg nagyon kedves, szűk sétáló utcák hada van erre, tök jó itt bolyongani. Így aztán kitaláltuk, hogy biztos a másik oldalon túl is hasonló kis utcák vannak, amik csak ránk várnak. Hát, lehet hogy tényleg ránk vártak, de annyira mégse volt kedves… Mindenesetre azt megállapítottuk, hogy jó, hogy még világosban jártuk be ezt a részt. Egy kissé lepukkant arab negyedet sikerült megismernünk.

  
  
A nagy csavargás után már csak a vacsora hiányzott.

2015. október 11. vasárnap

Délelőtt a Güell Parkba mentünk el, ami kiesik a város szívéből, illetve inkább azt mondom, hogy az a város szíve csücske. Kicsit messzebb van az óvárosi / belvárosi résztől, de amolyan kis kedvenc parkjává válik az embernek ha egyszer ott jár.

Az az igazság, hogy nem is tudtuk teljes egészében megnézni, mert van olyan része a parknak, ami belépőjegyes és csak 5 órával későbbre volt jegy. Így azt tervezzük, hogy kedden visszamegyünk.

A parkot 1910-ben egy Eusebi Güell nevű iparmágnás rendelte meg Gauditól, Barcelona egyik üres hegyoldalába. A terv az volt, hogy lakóparkot építenek sok közös térrel. A lakóépületekből csak kettő készült el, viszont a parkot a világ egyik legkreatívabban kialakított parkjaként tartják számon.

  
  
  

A park közelében van egy kis mini mozi, ahol megnéztünk Gaudiról egy kis filmet.

Majd a szállásunkhoz közel lévő bazilika felkutatására indultunk, közbe mindenféle kisebb kitérővel.

  

Jó sokat gyalogoltunk, így a vacsora után már mozdulni is alig bírtunk.

2015. október 10. szombat

A reggeli 3:30-as keléssel hagytunk magunknak 30 percet elkészülni, elindulni. Ezzel csak két baj volt: 1, nem ébredtem fel az órára egyből csak 10 perccel később. 2, nem vagyunk képesek 30 perc alatt elkészülni, pláne nem 20 perc alatt.

Végül 4 óra helyett 4:20-kor indultunk el otthonról. És a forgalom oly jó volt, hogy pikk-pakk kint voltunk a reptéren. (Milyen meglepő, hogy szombat hajnalban az emberek nem autókáznak az M0-áson, max a belvárosban mennek át egyik szórakozóhelyről a másikra. De mi abból épp kiöregedtünk.)

De vissza a reptérre: 5 előtt már kint is voltunk. Aztán csak akkor lepődtünk meg igazán, mikor észrevettük azt a rengeteg embert, akik pont ugyanígy hajnalok hajnalán indulnak szanaszét a világba. De hát az a sor, melyben beálltunk ezzel a sok emberrel együtt, az is oly gyorsan és frappánsan lement, hogy egy szavunk se lehetett.

A repülőn hamar visszaestünk a kóma állapotába, és álomba zuhantunk.
Fél 9-kor már katalán földön voltunk. Mondjuk a reptéren kicsit eltévedtünk, de ez abszolút belefért az időnkbe. Tulajdonképp azt is mondhatnám, hogy felmértük, visszafelé milyen boltok lesznek majd a terminálba.
Vonattal bementünk a városba, majd – mivel a megállók nevei sehogy sem stimmeltek a térképünkkel – egyszercsak lepattantunk, egy olyan megálló név láttán, ami ismerősen csengett a térkép nézegetése végett. Nem is tettük olyan rosszul, mert várhatóan az a vonat ettől már csak messzebb tett volna le minket, ha tovább mentünk volna. Szépen lassan végigsétáltunk a La Rambla fő sétáló utcán , melynek közepe táján nyíló kis utcában van a szállásunk. A szoba még nem volt kész, de a két kisböröndöt le tudtuk tenni, hogy újfent elinduljunk.

Egy reggeli és sok kávé után a La Rambla további szakaszát igyekeztünk bejárni, valamint a környező utcákat felfedezni.

  
  
  

Délután 4-re visszamentünk a szállást birtokba venni, és egyben délutáni pihenőre hajtani a fejünket. Bő két órás szundi után újabb gyalog túrára indultunk.

Először a La Boqueriának nevezett élelmiszer piacra tévedtünk be, amit leginkább a budapesti Fővám téri vásárcsarnokhoz tudnék hasonlítani. Van minden: hús,zöldség, édesség, kajálóshely. Nagyon hangulatos.

  
Aztán egy eldugott kis utcában egy eldugott kis kapu mögött találtunk egy templomot. Katolikus templom a lehető legkevesebb kegy tárggyal, ahol éppen egy kis dicsőítő csoport gyakorolt a másnapi alkalomra. Beültünk és csak hallgattuk őket.

Végül elmentünk a Sagrada Familia bazilikát megnézni sötétben kívülről. Elég sok része fel van állványozva, építik folyamatosan.

Majd egy kis Sangriával zártuk az estét.