2026. február 20. péntek

Reggel megint egy intenzív, de csak félóráig tartó esőt kaptunk. Ahogy jött úgy ment is és már ki is sütött a nap. Reméltük így is marad.

A reggeli után nekivágtunk kocsival a  sziget dél-nyugati oldalán lévő Chamarel Seven Colored Earth Geoparknak. Útközben Gábor elmesélte, hogy mit álmodott az éjjel: itt a szigeten voltunk, így négyesben ahogy most vagyunk. Az itteni jobb kormányos KRESZben Szécsi Orsi vezetett egy bal kormányos autót, én ültem még elől, a fiúk meg hátul. Egyszer csak piros-fehérbe öltözött fegyveres fiatal férfiak megállítottak minket és azt akarták, hogy szálljunk ki a kocsiból. De Orsi kérdés nélkül tolatásba váltott és nagy gázzal elindult hátramenetbe, miközben a fegyveresek lőttek ránk. Az egyik golyó a szélvédő bal felső sarkán lukat fúrt magának majd Orsi és Bandi feje mellett elsuhant. Mi viszont Orsi tolatási manőverének köszönhetően megmenekültünk. 

És akkor mindenki értelmezze ezt úgy ahogy akarja, itt viszont pszichológus és álomfejtő kerestetik.

De visszatérve a valóságba: a Geoparkba menet az út mentén találtunk egy kilátó pontot a Black Riverre. Nem láttuk a folyót, de a kilátás gyönyörű volt.

Ahogy közelítettünk a célunk felé, az eső eleredt, majd egyre intenzívebben szakadt. Gondoltuk, kávézunk addig akkor egyet, de nem egy kávézóban kötöttünk ki, hanem a Chamarel kávéfarm kezdő pontján, ahonnan indult egy túra a kávéültetvény bemutatására. Jobban mondva nem indult, mert úgy szakadt az eső. A kávé a túra végén lett volna… de fedél volt a fejünk felett, így vártunk egy darabig, míg az eső lecsillapodott.

Ha Mauritius-ra gondolsz, valószínűleg tengerparti képek ugranak be először — türkiz lagúnák, fehér homok, pálmafák. De ez a hely olyan, ahol a természet egy egészen más hangulatot fest: ez nem más, mint a „Hétszínű Föld” különleges helye. Ez egy geológiai jelenség otthona: a földből sokszínű dűnék emelkednek ki — vörös, barna, lila, zöld, kék, bíbor és sárga árnyalatokkal tarkítva a tájat. Ez nem festék, nem photoshop: a természet alkotta így — és még mindig formálja a környezet! De miért ilyen színes? Ez valójában millió éves geológia. A hely vulkanikus múltjának köszönhetően a láva először bazalttá, majd trópusi időjárás hatására különleges agyaggá alakult. Kémiai reakciók során a vas- és alumínium-oxidok különféle színeket hoztak létre — így a homok szinte festményként szétvált a színeiben. Érdekesség: ha megkevernéd a színeket, idővel visszarendeződnek aszerint, ahogy az egymást taszító részecskék szeretnék. Biztos vagyok benne, hogy ez napsütésben többet mutat magából, mint így esőben, de érdekes. Nem egy nagy túra, 15-20 perc körbe sétálni a területet, amely mellett még egy óriásteknős park is van (a teknősök óriásiak, nem a park!).

A kocsihoz megint szakadó esőben értünk vissza. A párszáz méterre lévő Chamarel-vízeséshez kanyarodtunk, amely a sziget legnagyobb, 100 m feletti zuhataga. Egy előnye mindig van az esőnek, kevesebb turistát vonz, így mindent könnyebb ilyenkor megnézni. Jó-jó, azért mi sem időztünk oly soká…

Gondoltuk, ha már elautóztunk ebbe az irányba, akkor a közelben lévő Hajó Makett készítő Manufaktúrát is szemügyre vesszük. Időnkbe belefért, mert a Geoparkban nem töltöttünk el oly sok időt. 

Útközben elmentünk Grand Bassin, más néven Ganga Talao mellett, amely egy tó 550 méter magasan az Indiai-óceán felett egy vulkáni kráterben. Ezt a tavat a hinduk szent tónak tartják, amely a mauritiusi indiai emigránsok kulturális központja.

Ez a szent hely egy templomnak és számos szentélynek ad otthont, amelyek Siva istennek és más hindu isteneknek szenteltek. A Ganga Talao-tóról úgy tartják, hogy körülbelül 18 méter mély, és egészséges hal- és angolnapopulációtól hemzseg – kétségtelenül a hindu zarándokoktól kapott maradék áldozatoknak köszönhetően. A Ganga Talao-tó szent jellege miatt azonban szigorúan tilos itt horgászni.

Minden év február vége felé 400 ezer hívő találkozik itt, a Maha Shivaratree zarándoklat alkalmával.

A Mocapitaine Le Port néven futó hajó makett készítő manufaktúra eléggé eldugott helyen van Vacoas-Phoenix városban, mérsékelten kitáblázva. Ráadásul a gps is megjáratott minket (részleteket nem tudok, mert kétszer is belealudtam). 

Az üzem aránylag kicsi területen van, jelenleg 3 fő dolgozott és úgy igazán több nem is fér el. A méretarányos replikák precizitásukról, részletességükről és művészi értékükről híresek, hűen bemutatva az Indiai-óceánon egykor hajózó történelmi hajókat.

Maga a hajómodell-készítés mestersége a sziget gyarmati múltjában gyökerezik. Az európai telepesek és tengerészek kis méretű másolatokat készítettek azokról a hajókról, amelyeken szolgáltak. Ez a gyakorlat egy olyan művészeti formává fejlődött, amely ötvözi a történelmet a kézművességgel. Az olyan nevezetes hajókat, mint a Cutty Sark, a Bounty és a Black Pearl, gyakran reprodukálják, melyeket az üzem melletti shopban meg is vásárolhatunk.

A hajómodell elkészítése munkaigényes folyamat, amely a hagyományos technikákat modern eszközökkel ötvözi. A kézművesek olyan anyagokat használnak, mint a teakfa, a mahagóni és a rózsafa a hajótestek elkészítéséhez, míg az árbocokat és a kötélzetet finom szálakból és fémhuzalokból készítik. Minden lépést, a tervrajztól az utolsó simításokig, figyelemre méltó odafigyeléssel hajtanak végre a pontosság és a hitelesség biztosítása érdekében.

Az autópályán 110-zel lehet menni, de nem is érdemes többel, mert random előkerül egy-egy körforgalom. Bandi ráadásul előszeretettel indexel még mindig (bár már ritkábban) az ablaktörlővel. 

Szinte vacsorára értünk haza és miután jól belaktunk társasban “ismét” megvertük a fiúkat.