2026. február 18. szerda

Reggel negyed 9-kor felébredtünk, majd 5 perc múlva nagyon furcsa hangot hallottunk egyre intenzívebben. Néztünk egymásra, hogy most mi történik, mire rájöttünk, hogy mocskosul rákezdett az eső. Másfél órán át zúdult az égből alá a frissítő zápor, majd hirtelen kisütött a nap. 

A kellemes, kiadós, késői reggeli után, 11 körül elautókáztunk a tőlünk bő félórára lévő fővárosba, Port Louisba. Gondoltuk kicsit csavargunk, megnézzük hogy az 1735-ben alapított, közel 150 ezer fős város miről híres. 

Mauritius szigete egészen a 16. századig lakatlan volt. Európa számára 1510-ben a portugál hajósok fedezték fel. Elsőként azonban az 1500-as évek végén a hollandok telepedtek meg itt.

Az 1735-ben létrehozott Port Louis alapítói a franciák voltak, akik XV. Lajos francia király után nevezték el a települést. A franciák Port Louis-t kikötőként használták, mivel a hajóiknak az Ázsia és Európa közötti útjuk során meg kellett kerülniük a Jóreménység-fokot.

A napóleoni háborúk idején, 1810-ben a britek elfoglalták Mauritiust, így a főváros is angol felhatóság alá került. Végül 1968-ban függetlenedett. 

A régi városi piac, ahol a zöldség, gyümölcs, fűszerek mellett megtalálható a ruha is erős kontrasztban van a város egyik-másik pontjával, mint például a parti sétány új épületeivel és csinosabb boltjaival. Láthatóan itt a turistákból élnek, jóval koszosabb, szemetesebb, mint Réunion. Szegényesebb. Nem maradtunk hosszan. Nem varázsolt el minket a város, és az eső is eleredt. 

Délután pihenősebb napot tartottunk, óceánpart, beszélgetés, társasozás volt a program. A szálló területe klassz nagy, az aránylag sok vendég szépen eloszlik. Egyre több magyar hangot hallunk. 

Van öt vagy hat középtermetű cuki kutya a szálló területén, aki senkié és egyben mindenkié. Én a két évvel ezelőtti incidens óta a gazdátlan kutyák mellett mérsékelten vagyok komfortos, de ezt most egy edző hétnek fogom fel.