2026. február 17. kedd

Eljött a nap, hogy órára keltünk, ugyanis délben indult a repülőnk Réunion fővárosából, Sainte-Denis-ből Mauritius szigetére. Úgy számoltunk, hogy most érdemes lenne időben érkezni, mert ugyan idefelé bizonyítottuk, hogy akár hat perc alatt is végig lehet jutni a csomag feladás – útlevél vizsgálat és biztonsági vizsgálat hármasán, megfejelve a legtávolabbi kapu elérésével, de most mégse erre gyúrtunk. Na meg még a kocsit is le kellett adjuk a reptéren. A mi kis szigetünkön úgy tűnt reggel mindenki akkor akar munkába menni, amikor mi a reptérre. A fővárosba bevezető utak megtelítődtek. Megállapítottuk, hogy milyen jól tettük, hogy egyik reggel sem erőltettük a korai indulást a túránk során. Meg aztán azt is megállapítottuk a dugóban ülve, hogy ez így most egy “honvágy csökkentő utazás”, mert az M7-esen hasonlóképp állunk a sor végén, ha hétköznap munkába megyünk. 

Már tegnap este fejben kisakkoztuk, hogy hogyan fog beférni a négy bőrönd, egy kézipoggyász kisbőrönd és a három méretesebb hátizsák. Ugye idefelé két körben érkeztek a bőröndök, és úgy is eléggé azt éreztük, hogy megtelt a csomagtartó. Na de sima ügy volt, nemhiába játszottunk anno tetris-t. 

A reptér nem nagy, a kocsit egész közel kellett leadni, és ugyan alapos volt a biztonsági szolgálat, mégis maradt bőven időnk. Picit várni kellett a beszállításra, mert az érkező repülőn volt egy utas, akihez mentőt kellett hívni. Végül 20 perces késéssel sok szép emlékkel a zsebünkben elhagytuk új kedvenc szigetünket Réuniont. Au Revoir! A két sziget között ugyan 50 perc a menetidő papíron, de a levegőben töltött idő nem több mint fél óra, amit az Air Mauritiussal tettünk meg mindkét irányba.

Réunion szigetén 1034 km-t tettünk meg kocsival, aminek több, mint fele szerpentin volt. Ha valaki nem csak napozni szeretne Réunionon, annak erősen ajánlott a kocsi bérlés. Bár, aki meg csak napozni szeretne, annak felesleges Réunionra utaznia. Itt kár kihagyni a sziget adta kiránduló helyeket. 

Kettő után volt mire kijöttünk Mauritiuson a reptérről és átvettük a bérelt autót. Mindkét szigetre még otthonról béreltünk autót, Bandi intézte. Bevallom volt meglepődés, amikor itt megkaptuk az autót. Ez még kisebb, mint az előző szigeten volt, viszont már rutinosan tudtuk, hogy hogyan fér be ennyi motyó (Nissan Magnite). Miután a csomagokkal megküzdöttünk, jött a jobbkormányos vezetés kihívás. Ez az első pár napban mindig nagyobb koncentrálást igényel. De míg én teljes nyugalommal bebólintottam egy negyed órára a hátsó ülésen, addig Orsi és Gábor szuperül navigálta Bandi, elsősorban a körforgalmak alkalmával, amiből minden sarkon kettő van. Bal oldalon a Gábor sziszegett időnként, nehogy valamit lepatkázzunk, jobb oldalon meg Bandi aggódott, hogy elviszik a tükrünket miközben az index helyett mindig az ablaktörlőt használta.

A sziget déli pontjáról az északira kellett eljussunk, itt viszont a sziget közepén is van út, nem kellett kerülni. Furcsa volt, mert nem Port Louisba, a fővárosba érkeztünk, hanem a sziget déli pontján lévő nemzetközi reptérre.  Különben Mauritius kisebb, mint Réunion: Mauritius picit több mint 2000 négyzetkilométer, míg Réunion közel 2500. 

Délután 4 volt mire a szobánkat megkaptuk. Kicsit más világ: nagyobb hotel, több ember, magyar hangok rajtunk kívül, és minden kicsit turistásabb. De gyönyörű helyen vagyunk, meseszép az óceán és a partja is, ragyogóan tiszta és hibátlan kék a szemünk elé táruló Indiai-óceán ezen része. Tulajdonképp nem is telt mással a délután, mint a terület felfedezésével, az óceán hőmérsékletének megízlelésével, valamint a vacsora elfogyasztásával és egy jó kis társasozással.