2025. október 15. szerda

Összeszedtem tegnap este, hogy miket lenne érdemes még megnézni a városban. Nem rövid a lista, így reggeli után elindultunk a Balhao negyedbe. 

Utunk a Városháza előtt vezetett el, miközben betértünk a Balhao Piacra. A piac egy neoklasszikus épület, melyet 2022-ben nyitottak meg újra egy négy éves felújítási időszak után. Az épületet az alapoktól felújították: ma a piac modern és funkcionális, de megőrizte azt az építészeti szépséget, amely vonzza a turistákat. A tiszta, rendezett piacon a helyi friss áruval reggel 7 órától várják az árusok a vásárlóikat. Van minden: zamatos gyümölcs és a belőle készült poharakba összekészített kóstoló, zöldség, reggeli, húsok, halak, szuvenír és minden mi szem-szájnak ingere.  

Innen pár perc sétára van Capela das Almas, avagy a Lelkek kápolnája. A Balhao negyed Santa Catarina bevásárlóutca forgalmas sarkán álló templom elsősorban a külseje miatt a turisták kedvence. A külső falakon a kék azulejo csempe messziről hívogatja az ide látogatókat. 

Balhao negyedben több sétáló utca van tele üzletekkel és kávézókkal, hosszan lehet nézelődni. A városban meglepően sok az utca zenész, akik hol egy-egy nagyobb téren, utca közepén, de mindenképp a turisták által látogatottabb részeken hallhatóak. 

Balhao negyedben az Ildefonso templom hasonlóan messziről látványos, mint a Capela das Almas, csak még nagyobb. Az utca tetején álló barokk templom szintén azulejo mozaikkal van díszítve. Sajnos bemenni éppen nem tudtunk, így csak kívülről néztük meg. 

Pár perc sétára van innen a Sao Bento vasútállomás. Mondjuk annyira fel van túr a ez a környék, hogy jobbra-balra kerülni kellett, de megérte. A 19. század legelején épült és Portugália egyik legszebb és majd a legforgalmasabb vasútállomása. Nyilván nem másról híres mint az alaposan kidolgozott azulejo csempéiről. A pályaudvar belső terének kialakítása Jorge Cola­co nevé­hez fűző­dik, aki több mint 20.000 azu­lejo csem­pe fel­hasz­ná­lá­sá­val alkot­ta meg a fala­kon nyo­mon­kö­vet­he­tő nem­ze­ti, tör­té­nel­mi ese­mé­nyek képe­it, illet­ve a por­tu­gál tömeg­köz­le­ke­dés kialakulását.

Késői ebéd után egy kis pihenőt tartottunk, majd kocsiba vágtuk magunkat, hogy a város szélén, egyben az óceán parton lévő Farolim de Fergueiras névre hallgató világítótornyot megnézzük, kicsit kiszakadva a városi nyüzsgésből. Számolva az esti dugóval meg a parkolóházból való bonyolultabb kijutással úgy terveztük, hogy a naplementét majd onnan nézzük. 10 napon át gyönyörűen sütött a nap, ma ugyan délelőtt néha beborult, de kora délután megint szép napsütés volt. Nem értjük mi történt, de ez a kép fogadott minket a parton:

Naplemente nem volt, vagy legalábbis nem úgy, ahogy mi képzeltük, de mégiscsak besötétedett és az éhség is kopogtatott. Ha már kocsival voltunk, akkor a Cidade do Porto nevű bevásárlóközpont melletti Bom Succeso Marketre mentünk. Ez egy olyan piac, ahol a sok önkiszolgáló kifőzde egy térben árul, avagy mindenki azt eszi amit kíván, majd egy asztalnál megeszik.