2025. október 8. szerda

Reggeli után újra elsétáltunk a Terreiro do Paco állomásra, ahonnan hajóval el lehet jutni a Belém negyedbe. A hajó állomásról különböző hajók indulnak többféle irányba. Belém negyedbe a Yellow társaságnak van csak hajója, ami napi szinten jár, de az első 11 órakor megy. Az oda-vissza jegy 24 EUR / fő és ami jó benne, hogy a jegy felhasználható azon a villamoson is, amely Belémből visz vissza a városba, ha lekésnénk a visszajövő hajót délután. 

A hajó közel tesz le a parton álló 52 méter magas Felfedezések emlékműnél, melyet először 1940-ben állítottak fel ideiglenes formában a portugál világkiállítás részeként. A portugáliai felfedezések korának emlékére tervezték. A Felfedezések Emlékműve egy szoborcsoportot ábrázol, amely egy karavella (egy kis vitorlás hajó, amelyet a portugálok az Atlanti-óceán felfedezésére építettek) orrát ábrázolja. A hajót Henrik, a Navigátor herceg vezeti, őt követi sok más híres portugál felfedező, akik kulcsszerepet játszottak Portugália történelmének főbb felfedezéseiben. Lisszabon kártyával díjtalan a belépés, anélkül 10 EUR. Az emlékmű épületében ideiglenes kiállítások is vannak, valamint az emlékmű tetejére is fel lehet jutni lifttel, ahonnan pazar kilátás van még ilyen borús időben is, mint amire ma ébredtünk. Jelenleg a “Szardínia csodája” kiállítás fut a mínusz elsőn, ami a belépőjegy árában benne van. 

Az emlékművel szembe, az út túloldalán helyezkedik el a késő gótikus stílusban épült Szent Jeromos rendi kolostor, amely 1983 óta az UNESCO világörökség része. 

Ide érdemes előre megvenni a jegyet. Mi nem készültünk rá, ezért bő 2 órával későbbre kaptunk jegyet. 

Már kellőképpen éhesek voltunk ahhoz, hogy ezt a két órát azzal töltsük, hogy egy ebédet elfogyasszunk a pár sarokkal odébb lévő Taberna dos Ferreiros étteremben. Eldugott kis utcában egy jó kis halas étterem, kedves kiszolgálás, jó kaja. De csak az ebédet ettük itt, mert olvastam a híres belémi cukrászdáról, a Pastéis de Belém-ről, ami útba is esett. Gondoltuk itt eszünk majd az ebéd utáni desszertet, meg iszunk egy kávét. 

Nekem végig futott az agyamon egy emlék: Argentína, Buenos Aires, utolsó reggel és a messze földön híres Cafe Tortoni. Bandival eldöntöttük, hogy ugyan nincs közel, de utolsó reggel a hazaút előtt elmegyünk erre a helyre és pazar reggelit tolunk, mint az urak. Az épület szép volt, de se a kávé, se a reggeli, se a kiszolgálás nem érte meg a felhajtást. Na, itt azt éreztem, hogy ugyanez lesz: mindenki csak szépet és jót írt, aztán majd csalódunk. Ez egy nagyon nagy cukrászda, ahol kicsit semmik voltunk a sok vendég között. A süti sokkal nagyobb volt, mint amit vártunk, a kávé viszont pont annyival volt kisebb. Nem volt csalódás, de nem is ez volt az évszázad cukrászdája.

Fél 4 után beálltunk az irgalmatlan hosszúnak tűnő sorba, ami a kolostorhoz állt, de egész gyorsan haladt, 25 perc múlva már belülről csodáltuk az épület kerengőjét. Közben a nap kisütött, kifejezetten kellemes lett az idő. 

A kolostorhoz tartozik egy templom, amely ingyenesen megtekinthető, ahova ideális időben értünk oda, mert utánunk már csak néhány embert engedtek be, ugyanis zárt a templom is és a kolostor is.  

Ami még Belém negyed nagyon fontos eleme, sőt a város egyik szimbóluma az a Torre de Belém, vagyis a Belém torony, amely egy 16 században I. Manuel király által építetett erőd a Tejo folyó partján Vasco da Gama felfedező útjának emlékére. Sajnos jelenleg épp nagyobb felújítás alatt áll a torony, így előre láthatóan majd 2026 tavasza után lehet legközelebb megtekinteni. Bemenni nem lehet és kívülről is teljesen fel van állványozva, ezért ezt kihagytuk.  

Visszafelé a villamost választottuk, ami ugyan tömve volt, de le tudtunk ülni, és így mégiscsak egy másik útvonalon jöttünk visszafelé. Még két megálló lett volna hazáig, amikor a villamosvezető bácsi nem csak bemondta, de be is tartotta, hogy mindenkinek le kell szállnia a járgányról. De már nem voltunk messze, így sétáltunk hazáig. Persze közben beugrottunk a Time out Market-re, ami a Tejo folyó partján, a Cais do Sodré negyedben van és nem egy klasszikus piac, hanem sok  önkiszolgáló étkezde egy fedél alatt. Nem ettünk, mert még az ebéd utáni süti is a torkunkban volt, csak nézelődtünk. 

Hazasétáltunk, majd pihenésképp összepakoltuk a bőröndjeinket nagyjából holnapra.

Végül a búcsú estét (mert, hogy holnap Judittal elválnak útjaink) egy kellemes sétával és egy nagyon finom vacsorával zártuk. (Na meg egy jó kis kártya partyval.)