2025. október 7. kedd

A szomszéd ház aljában lévő szendvicsező-péksütizős kávézóban kezdtünk egy kis reggelivel nem túl korán. Majd azt gondoltuk, hogy elsőre gyalog vesszük nyakunkba a várost, illetve a belváros hozzánk közelebbi részét. 

A közelünkben van a Santa Justa felvonó, ami elsősorban arról híres, hogy Gustave Eiffel tanítványa tervezte. Így a 45 méter magas neogótikus stílusú építményt, melynek  tetején kilátó is található a lisszaboni Eiffel toronynak szokták nevezni. Sajnos le volt zárva, így csak kívülről tudtuk megnézni.

Majd elindultunk az egy hónapja történt villamos baleset helyszínét felkeresni. Útközben hol egy-egy templomba tévedtünk be, hol az utcai graffitiket nézegettük. A baleset helyszínén a villamos nem közlekedik, a közeli megállóban az elszáradt virágok jelzik, hogy igen, itt történt a tragikus eset szeptember 3-án. A baleset utcájára merőleges nagyobb úton, a Liberdade Avenue-n pedig megemlékeznek az elhunytakról kicsit fura módon: egy reklám felületen fut zászlóval jelölve, hogy mely országokból származtak az elhunytak, de fekete-fehér a plakát, így mérsékelten beazonosíthatóak a zászlók. 

Innen visszafelé indultunk el, hogy egy délutáni ebédre majd valahol a közelünkben beüljünk, de közben megálltunk a Rossio pályaudvaron, melynek épületét már első nap a taxiból kinéztük, na meg még néhány templomnál. 

Ebéd után, 3-tól 4-ig tartottunk egy kis sziesztát, majd lementünk a kikötőbe arra gondolván, hogy a Belém negyedbe hajóval átmegyünk. De a délutáni utolsó hajót nem értük el, így ezt a programot eltoltuk holnapra és inkább célba vettük a székesegyházat, melynek tornya már a hajó állomásról is látszik. 

Az 1147-től épült Santa Maria Maior székesegyház macskaköves, keskeny utcákon, dombra felmenet közelíthető meg. Innen fél 7 körül keveredtünk ki és átláttuk, hogy időben is, és dombra felfelé menet erőben is kevesek vagyunk, ezért a sarkon ránk váró Filip tuk-tukjával jutottunk fel a Senhora hegyre. Ideális helyszín volt a várost fentebbről megnézni naplementében. Szerencsénk volt, mert a tuk-tuk-okat csak este 7-ig engedik be erre a területre, mondván az itt lakóknak ezt követően legyen nyugta a turistáktól. Mi 7:01-kor jutottunk be rákacsintva a rendőrre. Filip irtó kedves volt, igyekezett abban a fél órában minél több dolgot megmutatni nekünk míg még világos volt. Végül Alfama negyed közepén elköszöntünk és innen gyalog sétáltunk haza. 

Vacsi után pedig éjjel fél 1-ig társasoztunk.