2025.08.16. szombat
6 órakor keltünk, és elemózsiával megpakolva 7-kor indultunk is. Autó jött értünk, hogy a reptér melletti tóhoz vigyen, ahonnan fel lehet szállni hidroplánnal. Mi azt gondoltuk, hogy ez a kis cég, a Rust’s csak ránk vár, és összesen mi hárman leszünk ma az utasai… Már a kocsiban kiderült, hogy minimum még 8 ember lesz rajtunk kívül. De aztán megérkezve a bázisra egészen sok ember (nagyságrendileg 30) volt ott. Nem, nem ugyanarra a gépre várt a harminc ember, mert sokféle gépük van 4 személyestől a 10 személyesig és többféle útvonaluk. A mai terv az volt, hogy a Lake Clark Nemzeti Parkban medvéket nézünk, ahogy a folyóból kifogják maguknak a lazacot. Mind a hárman nagyon vártuk ezt a programot. De szomorúságunkra mikor nmegérkeztünk, akkor mondták, hogy annyira erős szél van a Lake Clark-nál, hogy veszélyes így repülni, ezért lemondják a mai utunkat. Választhattunk: 1, visszaadják a teljes összeget, aztán mehetünk amerre látunk. 2, a mai 11 óra hosszú program helyett elmegyünk szintén ma egy 3 órás repülésre a Denali Nemzeti Parkba, oda repülünk, majd ott egy tavon leszállunk, kicsit nézelődünk és vissza repülünk. Ebben az lett volna az izgalmas, hogy repülünk hidroplánnal. De nincs benne medve program, és a Denali Nemzeti Parkban már jártunk. Persze fentről teljesen más lenne, tuti így is csodálnánk. A két program közötti ár különbözetet meg visszautalnák. 3, a másik lehetőség, hogy holnap, vagyis vasárnap délután 2 órától van 3 hely egy olyan gépen, ami 10 fős és a Chinitna Bay Nemzeti Parkba megy egy hat órás programra (ez a repüléssel együtt hat óra), ide nem hidroplánnal vinnének, hanem egy kis repülővel, viszont itt van esély macit látni. Persze nem garantálják, hogy lesz medve, mert az állatok aszerint vándorolnak, hogy hol van élelem és ezen a területen általában augusztus végéig szoktak csak lenni.
Ezt az utóbbit választottuk, mert bár így elég sűrű lesz a vasárnap, de mégiscsak ez izgalmasabbnak tűnik.


Nekünk ugyan eredetileg volt egy tervünk arra, ha ma lemondják az időjárásra hivatkozva. A hétfő üresen áll, gondoltuk majd akkor hétfőn megyünk az eredeti programra, de sajnos nekik a hétfő nem volt jó, az a nap tele van foglalással.
Végül visszavittek minket a szállásra és megígérték, hogy holnap értünk jönnek a megbeszélt időpontra.
Ezek után letettük a szálláson a cuccunk, kisétáltunk a sarkon lévő piacra, amiről megállapítottuk, hogy még korán van, minden második árus még pakol. De nem éreztük, hogy ide mindenképp vissza kellene jönni, különben az évszázad bizniszét hagyjuk ki.




Egy utcával lejjebb van egy nagyon aranyos reggeliző, oda beültünk inni még egy kávét, enni egy kis péksütit és kitalálni, hogy ezek után melyik nappal mit kezdjünk.

Anchorageban él Alaszka lakosságnak majdnem a fele, ezzel ez a legnépesebb város, de nem a főváros. A főváros Juneau, melynek ugyan nagy része nem szigeten helyezkedik el, mégis csak vizen vagy levegőből közelíthető meg, az úthálózatba nem kapcsolódik. A fővárosba elsősorban nagy tengerjáró hajókkal érkeznek turisták, mi kihagyjuk ezt a programot ebből az útból. De visszatérve Anchorage-ra, nem nyúlik vissza valami nagy történelmi múltra, ugyanis 1914-ben alapították az alaszkai vasút építését kiszolgáló kikötő városként (erre utal maga a város neve is, ami magyarul horgonyzó helyet jelent). Aztán 1964-ben az a bizonyos nagy alaszkai földrengés, amiről már írtam, kilenc áldozatot követelt, és jelentős anyagi károkat okozott. Az állandó földrengésveszély miatt a házak nem lehetnek 21 emeletnél magasabbak.
Az 1980-as években a Transzalaszkai Csővezeték bevételeinek köszönhetően más városok mellett Anchorage-ban is emelkedett az életszínvonal, bővült az infrastruktúra. Az 1990-es évektől a gazdaság húzóágazata a turizmus (különösen a síturizmus).
Korábban beszélgettük, hogy kellene biciklit bérelni, de Judit nem volt igazán lelkes, mondván vagy 20 éve nem biciklizett… aztán tegnap, ahogy beértünk a városba mialatt a Trump-Putyin találkozó volt, láttunk egy parkban egy tüntetést. Bandi megjegyezte, hogy ő szívesen elmenne egy ilyen tüntetésre, mire a Judit csak annyit válaszolt, hogy előbb fog biciklizni, mint egy tüntetésre elmenni itt (biztonsági okokból).
Ma miután hoppon maradtunk, gondoltuk Bandival, szaván fogjuk a Juditot és elmegyünk egy bringa kölcsönzőbe. Miután Judit kipróbálta és rájött, hogy a biciklizés olyan, mint a biciklizés, avagy nem lehet elfelejteni, béreltünk 3 elektromos biciklit. Elindultunk azt az utat felfedezni, ami eleinte a parton megy, majd egy nagyon szép, erdős túra ösvényen és holnap a félmaraton futóverseny útvonala lesz. Időnként megálltunk nézelődni, fotózni, illetve piknikezni. Kellemes három órás biciklizés lett belőle.























Délután tartottunk egy csendespihenőt, majd sétáltunk egyet a városban és visszamentünk a tegnapi vacsora helyszínére, miután a második kiszemelt pizzázó se volt szimpatikus. Ami nagyon tetszik Anchorage-ban, hogy szellősek az utcák, szélesek, kicsi autós forgalommal. Nagyon tiszta a levegő, sok a virág, vannak kisebb-nagyobb parkok. Ami viszont nem tetszik és meglepő, hogy egészen sok a hajléktalan. Azért meglepő, mert itt még nyáron is 10 fok alá megy a hőmérséklet éjjel, és nem tudom elképzelni, hogy télen mit csinálnak. A hajléktalanok egy része vagy fixen ittas, vagy be is van mellé tépve. Szomorú látvány.




