2025.01.26. vasárnap

Fél 11 körül indultunk csak el, de előtte reggeliztünk egyet a plázában.

Az volt a terv, hogy elsőre elgyalogolunk a Little India városrészbe. Ez a szállásunktól 20-25 perc séta távolságra lenne, ha nem álltunk volna meg mindenre rácsodálkozni. Mint például a ház, amely össze van graffitizve, miközben tegnap pont azt olvastuk hogy az tiltott… vagy a sokemeletes ház, melynek nagy ablakai tele vannak drágábbnál drágább sport kocsikkal, amiket meg lehet venni. Olyan mint valami üdítő automata. 

De Szingapúrban mégsem könnyű hozzájutni egy autóhoz, mert mielőtt megvennénk egy járművet, előbb be kell szerezni egy tíz évre szóló úgynevezett jogosultsági igazolást (Certificate of Entitlement – COE), ami több 10 millióba kerül forintban számolva. Ráadásul a hatmilliós városban kevesebb, mint egymillió kocsira adnak ki engedélyt. Emiatt aztán nincs is dugó.

Kiléptünk a belvárosi csili-vili felhőkarcolók árnyékából és beléptünk Little Indiába. A sarok, ahol a tábla jelzi az indiai negyed kezdetét durva kontraszttal indul meg egy másik világ. Mintha addig a sarokig mehetnének az indiaiak, onnantól tömegben, hangosan léptek elénk. A tisztaság és szemét fogalma itt hirtelen más értelmet nyert. Pici sokk-ként ért minket a hangzavar, a tömeg és az új helyszín, de azért egy jó hideg, frissítő mangó lassira (indiai joghurt mangóval ízesítve) mind a négyen vevők voltunk. 

Miután valamennyire bejártuk ezt a negyedet és kellőképp sok volt számunkra a tömeg, metróra szálltunk és átmentünk a kínai negyedbe, ahol kínai és turista tömeg várt minket. A netről elég sok mindent nem lehet, mint ahogy az első képen látszik is. Az utolsó ikon egy durian nevű gyümölcsöt ábrázol, ami iszonyat büdös.

Az indiai negyedhez képest sokkal rendezettebb, tisztább a kínai negyed, de valószínűleg a vasárnap délután és a kínai holdújév közelsége sok-sok embert vonzott a környékre. 

Az élénk színeiről, egzotikus illatairól és autentikus kínai áruiról ismert “Chinatown Street Market” a metróból kiérve az utcára egyből elénk tárult és berántott minket. A butikokkal, ajándékboltokkal és autentikus kínai éttermekkel teli szűk utcás városrészben ideálisnak tűnt ebédelni. Kifejezetten jó kínaiban ettünk, majd ebéd után még néhány helyi különlegességet megnéztünk és elindultunk gyalog vissza a szállásra.

Tulajdonképpen ma egy teljesen más Szingapúrt ismertünk meg, mint tegnap. 

Kis csendespihenő után a délutáni eső elől nem volt mit tenni egy plázában “kellett” töltsük a délutánt. Vasárnap lévén mindenki az utcán volt. Valószínűleg kicsik a lakások és a vasárnap délután a barátok, családok összejöveteleinek alkalma. De ezt olyan szinten tolják, hogy a több sávos autóút és a járda közötti szűk füves területre kiülnek piknikezni sűrűn egymás mellé, meg a gyalogos aluljáróba. Egészen furcsa volt, ráadásul mikor elkezdett esni az eső, akkor maradt mindenki a befoglalt helyén, csak nyíltak az esernyők, és az alatt ülve folytatták a piknikelést.

Estére visszamentünk a kínai negyedbe, mert kiderült, hogy a híres Bugis Street kimaradt. Úgy tűnt, hogy ott van hasonlóképpen kaja, mint a tegnapi helyen, hogy mindenféle nemzet étele egymás mellett és majd akkor mindenki eszik, amit akar. Ehelyett bekeveredtünk egy szűk és zajos piacra, amire akkor már nagyon nem vágytunk. Végül egy olasz tésztázós helyet találtunk a közelben. Közben elkezdett esni az eső, sőt mikor kijöttünk az étteremből annyira erősen esett, hogy egyértelmű volt, taxival kell hazamenjünk.