2025.01.25. szombat

30 fok, amit 38-nak érzünk, 65%-os páratartalom, ami 85-nek tűnik, délelőtt napos, kora délután esős, majd borús volt az idő, de a folyamatos izzadás garantált. A középületek változó hőmérsékletűre vannak behűtve, van ami pont jó, van ahol meg meg lehet fagyni. 

Minden modern. De tényleg minden. Néhol már túl steril (pláne az előző két ország után). Bár én a 15 évvel ezelőtti Szingapúrra úgy emlékszem, mint ami még ennél is tisztább volt (de lehet már csak az idő szépíti meg bennem). 

A reggelit a plázában az egyik kávézóban fogyasztottuk el, majd nekivágtunk Szingapúr egyik olyan nevezetességének, ami 15 éve még maximum papíron, tervben létezett. Ez a Gardens by the Bay, vagyis az Öböl menti kertek, ami egy 101 hektáron elterülő park, melyet tengertől visszahódított területen építettek fel 2012-ben. 

A parkot a fenntartható fejlődés jegyében alakították ki és ökoturisztikai célpontnak szánták. A kert egymilliárd szingapúri dollárból épült fel.

A park több részből áll, van egy “Szuperfa-liget”, amelyben 18 mesterséges, úgynevezett szuperfa áll. Ezek 25-50 méter közötti magas fém szerkezetből készült darabok, melynek több mint fele napkollektorral felszerelt. Egyes fák az üvegházak szellőztető-csatornáiként funkcionálnak, vagy az esővizet gyűjtik össze. A fák törzsére rengeteg kúszónövényt ültettek, melyek kapaszkodva növik be szép lassan a fém szerkezetű szuperfát. Két egymástól távolabb lévő szuperfát Skywalk elnevezésű híddal kötöttek össze, melyre fel lehet jutni lifttel, és átsétálva egyik fától a másikig nem csak a parkban gyönyörködhetünk, hanem a többi fán lévő növényeket is meg tudjuk vizsgálni. Jelenleg a szuperfák tetején jól látszik, hogy honnan indult, ugyanis a fém váz még üresen áll, a törzsén viszont beindultak a növények, így már az is kezd kibontakozni, hogy egy 10 év múlva milyen lesz. 

A középső fa, a legmagasabb: 50 méteres. Tetején egy obszervatórium, ahonnan páratlan a kilátás a Gardens by the Bay buja környezetére és a Marina öböl területére, na meg a város egyes pontjaira.

A parkon belül van két lenyűgöző épület, az egyik a Flower Dome, amelyben egész közelről megismerkedhettünk olyan különleges és szokatlan növényekkel, gyönyörű virágokkal, amelyek számos egyedi élőhelyen honosak – a Földközi-tenger térségétől a dél-afrikai szavannákig és száraz sivatagokig!

A másik épület a Cloud Forest, ami a világ egyik legmagasabb beltéri vízesésének és a világ minden tájáról származó növényekkel borított buja hegyének ad otthont. A világ legegzotikusabb növényfajai, köztük az orchideák rengetegféle változata fedezhető fel miközben sétáltunk az üvegépület különleges légi sétányán. Már maga az épület is sokszor fotogén és nagyon jól megtervezett, hogy sokszor csak azon ámultunk.

Ezzel a négy látványossággal majd egész nap el voltunk, közben még a parkban egy egyszerű ebéddel megvendégeltük magunkat. Utána úgy indultunk a másik irányba haza, hogy egy frissítő sör beleférjen. 

Szingapúr a világ egyik leggazdagabb országa (városa), ugyanakkor a világ egyik legmagasabb megélhetési költségű városaként tartják számon, okkal emlegetik Ázsia Svájcának. Kiemelkedő helyen szerepel a legfontosabb társadalmi mutatók tekintetében: az oktatás, egészségügy, életminőség, a személyes biztonság terén. A lakosok az egyik legmagasabb várható élettartamot, az egyik leggyorsabb internetkapcsolatot és az egyik legalacsonyabb gyermekhalandóságot mondhatják magukénak globális szinten is. Nemzetközi felmérések szerint az állam az egyik legkevésbé korrupt a világon. A figyelemre méltó életminőséget és politikai stabilitást felmutató Szingapúr ma „tekintélyuralmi demokráciának” vagy „puha diktatúrának” számít, függetlensége óta, vagyis 1965 óta ugyanaz a család van hatalmon.

Szingapúr nagyon modern, de néhol felfedezhető még a hagyományos, felhőkarcolók előtti élet, amely mellett a buja természet is és az állandóan fejlődő ipar is ott van. Szingapúr társadalma a jog és az etika elvein alapul. Nagy hangsúlyt fektetnek a rend fenntartására, és szigorú büntetéseket szabnak ki a jogsértésekért. Például a drogkereskedésért halálbüntetés jár, a szemetelésért pedig magas pénzbüntetés. Egy eldobott cigicsikk vagy rágógumi, a helyi metró összefirkálása akár botozással is járhat.

Estére visszamentünk kicsit a városba, elsősorban vacsorázni, majd még csavarogni. Miattam keresett Szécsi Orsi egy olasz éttermet. (Nem én vagyok a csapat gurmé pontja…) Ahogy tartottunk a hely felé találtunk egy rövid utcát, aminek a bal oldala telis tele volt különböző nemzetek (elsősorban ázsiai) kajáldákkal, amolyan kifőzdékkel. Közepén rengeteg műanyag asztal székekkel. Bandi szeme felcsillant, hogy ő itt mennyire enne valamit. Gábor meg Orsi már kicsit előrébb tartott, mentek az olasz felé, majd a térképet nézve megtorpantak mondván túljöttünk. Végül kiderült, hogy az olasz ennek a kajálda sornak a végén van, így mindenki olyat eszik, amilyet csak akar. 

Vacsi után még a város fesztivál pontjain különböző koncertekbe, kiállításokba, performanszokba botlottunk, majd Bandi meg én előbb megfáradva, mint Szécsiék elindultunk haza. Gáborék még a Nemzeti Galériát is bejárták mielőtt vissza jöttek volna a szállásra.