2025.01.22. szerda

Késői reggeli után csak a szálloda medencéjéig merészkedtünk ma is. Kellett egy kis nyugi. Aztán egy könnyed ebédet toltunk, hogy utána Mab barátunkkal elvitessük magunkat a negyedórányira lévő Lotus Farm-ra.

A Lotus Farmon különböző túrák közül lehet választani, ahol hamar ráböktünk a másodikra, amiről aztán kicsit később derült ki, hogy drága is és hosszú is időben, mivel ezután még terveztünk egy naplementés programot. Na de ha már kifizettük, akkor toljuk alapon, felpattantunk arra a platóra, amelyik elé be volt rakva egy motor meg egy olyan pici néni, hogy a kormányt alig érte el. Ő néhány további turistával együtt elvitt minket egy olyan területre, ahol csónakokkal vártak bennünket. Az odavezető út egy elképesztően szegényes részen vitt át minket. És sajnos a szegénység elég erősen együtt jár a kosszal, igénytelenséggel. 

A térkép szerint szárazföldön voltunk, de az életben másfél-két méter mély vízzel borított terület volt, amin lótusz virágok hada úszott a víz tetején. A helyi srácok kivittek minket a virágok közé, szedtek nekünk virágot, kötöttek belőle csokrot, majd a virág leveléből még kalap is készült. Aranyos program volt, de azért ár-érték arányban röhejes. 

Amikor visszavittek minket a farmra, akkor ott viszont megtudhattuk a lótusz virág életét, felhasználási területeit, miszerint textilia készül a szárában lévő anyagból, tea készül a virágából, a virág belső ehető magokat tartalmaz, ami ha kiszárad akkor szivacsként működik. Végülis a virág minden elemét fel tudják használni. És mivel nagyon szép virág így dekorációnak is tökéletes. 

Kambodzsának is van egy Balatonja, a Szap-tó. Angkortól délre, szűk egy órányira. Vízfelülete nagyon változó: a száraz évszakban 2500-2700 km², az esős évszak vége felé a 16 000 km²-t is elérheti. A tavat az azonos nevű, 120-160 km hosszú Tonle Szap folyó köti össze a Mekonggal. Vize az év java részében ezen keresztül folyik le a Mekong felé. Minden évben megfigyelhető egy egyedülálló természeti jelenség. A délnyugatról érkező nyári monszun június és október között megduzzasztja a folyókat, s a Tonle Szap folyó – mint valami hatalmas csatorna – ilyenkor megváltoztatja a folyásának irányát és a Mekong vizét kezdi el szállítani a tóba, melynek vízfelülete ezzel több mint 10 000 km²-rel is növekedhet. A hatalmassá duzzadt tó mindaddig tárolja a Mekong vizét, amíg – általában novemberben – a folyó vízszintje nem süllyed a tó vízszintje alá. Ekkor a tó vize újra a Mekong felé indul meg. Ahogyan a tó változtatja a partvonalát, úgy változtatják a helyüket a vízre, tutajokra települt úszó falvak, melynek lakói halászatból élnek. Amikor a tó vize visszahúzódik, a bambuszkerítéssel körülvett, úgynevezett szamrákban hatalmas mennyiségű hal marad vissza. A tó partján van egy Kampong Phluk nevű falu, amely a monszun után látványosan a vízben van, jelenleg csak a házak minősége, a szegénység volt az ami elképesztett bennünket. 

Mivel a Lotus Farmon elvacakoltuk az időt, így necces volt, hogy oda érünk-e a naplementére. Ennek érdekében Mab barátunk mindent megtett, motorjával csak úgy nyomta neki, mi meg kapkodtuk a levegőt a “hintóban”. Az odafelé vezető út fele aszfaltozott, második fele vörös föld, mely annyira porzik, hogy a belépő megvásárlásakor maszkot kaptunk a jegy mellé. Mab kidobott minket és egy motorcsónakkal mentünk tovább.

A naplementét elértük, megcsodáltuk, majd ahogy lement a nap rájöttünk, hogy kicsit alul öltözve jöttünk el, mert nem csak a nap nem melegített már de a motorcsónakban is és aztán a “hintón” is kaptuk a friss levegőt bőven. Szécsiék egy-egy vékony pulcsit bedobtak, de mi még azt se. Orsi viszont vett egy keresztbe megkötős szoknyát, ami hirtelen nagyon jól jött: négyünk térdét takartuk be vele. Majd a maszkokat felkaptuk és rácsűrtük a napszemüveget is, hiába volt már sötét. Mab a városba vitt minket, ahol kiszállva a hintóból mindenki furcsa felesleges por réteget érzett magán és egyben látott a másikon. A hajunk összeállt a portól, ruháink vöröses színben éktelenkedett. Éhesek voltunk, így igyekeztünk nem ezzel foglalkozni, inkább beültünk egy német pasi thai éttermébe. Mint kiderült, a felesége thai, így azért valamennyire oldalhelyes volt az ötlet, hogy ilyen éttermet nyisson.

Vacsora után még tekeregtünk a piacon, majd hazafelé vettük az irányt.