2024. október 19. szombat

A reggeli kutyasétát ma Bandi vállalta. A nyugis reggeli után fél 11-kor úgy indultunk el, hogy az egyik időjárás-jelentés esőt írt, a másik nem. A másiknak akartunk hinni. Biztos, ami biztos alapon azért a kocsiba bekerült egy-egy esőkabát, a gyerekekre meg a pocsolyázós nadrág gumicsizmával. 

Kocsival tőlünk szűk negyed órára van a Nemzeti Parknak az egyik bejárata, ahol több túra útvonal is van a Roški Slap (vízesés) körül. Itt kellett belépőt fizetni, amiért cserébe több jól kiépített túra útvonalat kaptunk.

A fő útvonal ezen a részen egy majd másfél kilométeres, emelkedő mentes kellemes kis séta út nagyon szép tájjal. Aztán a négy útvonal közül az egyiket nem ajánlották, mondván most az nagyon csúszós és se kutyával, se gyerekkel nem biztonságos. A harmadik, az egy 600 lépcsőből álló szakasz, ami jó magasra visz, hogy fentről is megcsodálhassuk azt a tájat amiről már lent tudtuk, hogy jól néz ki. Ezt bevállaltuk a könnyű másfél kilométeres sétánk mellé. A nap kisütött így a lépcsők megmászása közben nem csak a felfelé menettől izzadtunk. De ennek is tudtunk örülni, mert már hiányzott a napsütés.

A könnyű túra útvonal egy kört ír le, így a parkolóba érkeztünk vissza, ahonnan kis sétával még egy pihenő állomásra lehet tovább sétálni: kávé, tea, üdítő, szép kilátás. 

Ezek után még autóztunk egy kicsit. Végül 4 órakor értünk haza. Úgy éreztük, hogy gyerekek-kutyák lefárasztva. Persze ez csak részben volt igaz. 

Esztivel összedobtunk egy nagyszerű vacsit, majd este élveztük a háziaktól kapott szuper finom mini fánkokat a szintén háziaktól kapott vörös borral.

Miután a gyerekek elaludtak, gondoltuk bepótoljuk az elmaradt társasjátékozást és éjjel egyig rendületlenül nyomtuk.