2024. augusztus 14. szerda

Nyugisan indítottuk a reggelt, bár én korán ébredtem, 7 óra előtt. Szép nyugodt volt a kikötő, csendesen ringatóztak a vitorlások, de a nap már épp megsütötte az oldalukat, hogy a sima vízen a tükröződve hadd csodáljam a képet, ami a szemem elé tárult míg slattyogtam ki a mosdóba.

10 óra volt mire kisétáltunk reggelizni-kávézni a kikötő melletti pékségbe. Aztán 11 óra volt mikor elindultunk Lefkada szigetéről. Minimális szél volt, de élvezni akartuk a motor nélküli csendet, a vitorlázással járó nyugisabb életet. A srácok hamar kihúzták a vitorlát és délre folytattuk utunkat. A cél az volt, hogy Meganisi sziget egyik kevésbé felkapottabb öblét megkeressük. Többet is kinéztünk a térképen, nem döntöttük el előre, hogy melyiket válasszuk. Szépen egymás alatt van négy öböl, gondoltuk haladunk lefelé, feltérképezve egyesével őket és amelyik szimpi ott le is horgonyzunk. 

Meganisi szigete Lefkadától dél-keletre elhelyezkedő kis sziget, bár a Lefkada körüli szigetek közül a legnagyobb. Lakosainak száma 1000 fő körül van és csak víz felől közelíthető meg. Lefkada szigetéről jár is át menetrendszerinti komp. Ezen kívül a turista hajók járnak még erre, meg vitorlázók, mint mi. 

Másfél óra alatt tettük meg az út első harmadát vitorlával. Hát, nem fújt le minket közben a szél a vitorlásról. Így a második harmadra a motort bedurrantottuk. Végül a harmadik harmadra újra vitorlát húztunk, de hiába akartuk élvezni a szelet, mert nem volt. Kínlódtunk egy darabig, hátha egyszer csak sikerül suhanni a szél szárnyán, de ez mára csak álom maradt. Így újra motorra váltottunk és 3 órára becsorogtunk az Atherinos Portba és horgonyt vetettünk. Végül baromira nem nézegettük végig az öblöket, mert 3 órára mindenki már csak arra vágyott (még én is!!!), hogy valamilyen módon ugorjunk egy nagyot a tengerbe. Petra a legnagyobb vízipók a világon, egészen az öböl látványáig türelmesen tűrte víz nélkül. Amikor aztán már látszott, hogy hol és hogyan kötünk ki, akkor már fürdőruhában topogott a hajó peremén, csak hogy egy fejessel megnyithassa az öböl fürdőzést. 

Másfél óra ugrálás a hajóról Márkkal kéz a kézben elsőre jót tett neki. Persze mindannyian bementünk a vízbe és élveztük a 29 fokos tengert. 

Aztán motorcsónakkal kimentünk a partra egy kávé-sör-narancslé kombóra, majd muszáj volt visszaindulni, mert Petruskának már elvonási tünetei voltak. Szóval ezzel a kemény munkával telt a délután és az este, hogy élveznünk kellett a tengert, az öblöt, a napsütést és a semmittevést. 

Helga készítette a vacsorát, amihez még Lefkadaban megvettük a hozzávalókat. Đjuveč (ejtsd: gyuvecs), vagyis szerb lecsó (darálthúsos lecsó) volt a vacsora. Helga elmondása szerint ezzel fogta meg anno Ákost. Azt kell mondjam nekünk is bejött. 

Aztán még mi Bandival kimentünk egy ital-mosdó párosra a délutáni éttermünkbe, előtte-utána meg csak dumáltunk és dumáltunk.