2024. augusztus 12. hétfő

Még Korfun, de már a hajón aludtunk a kikötőben. Mivel napközben 36+ fok volt, így éjjel sem fáztunk. Bár van légkondi a kajütben, azért ez az első egy-két órában kicsit se érződött. De végül belealudtunk a verejtékeink törölgetésébe. Szóval még így az első éjjel nem volt makulátlan, szokjuk a hajós életet.

Én reggel 6:15-kor már napfelkeltét néztem, de Bandi is fent volt 7 órakor. Mi kettesben ki is mentünk egy reggeli kávéra míg a többiek is előkerültek. 

Paxos szigetre hajóztunk ma, ott pedig északon a Lakka öböl volt a cél. 10 óra előtt valamivel indultunk és a Korfu sziget mentén motorral mentünk ki. Eleinte Bandi, majd Ákos kapitánykodott, majd hamar Márk szeretett volna beletanulni a szakmába, Gyuri meg nem hogy hagyta, hanem örült neki, hogy taníthatja a jövő nemzedékét.

Útközben egyszer megálltunk egy mártózásra, hűsítő fürdésre. Aztán láttunk delfineket ugrálni a hajónk mellett. Majd ahogy kiértünk Korfu sziget árnyékából vitorlát húztunk, mint a nagyok. Márk jó diáknak bizonyult, sőt olyan kitartóan vezette a hajót, hogy csak a megálláskor és az öbölbe való bemenetelkor vette vissza Gyuri a kormányt.

A Jón-tengeri szigetek Görögország nyugati részében, az ország 13 régiójának egyike. Más néven a “Hét-sziget”, bár a hét fő szigeten kívül több kisebb sziget is része a régiónak. A szigetek összterülete 2307 négyzetkilométer, akkora mint Komárom-Esztergom megye. A 7 sziget: Korfu, Paxos, Leukadia, Ithaka,  Kefalóniap, Zákinthos, Küthera. 

Paxos, a 7 főbb Jón sziget legkisebbike (20 km2), Korfutól 12 km-re fekszik. Elsősorban kristálytiszta vizéről, zöld olajfa ligeteiről, érdekes sziklaképződményeiről és barlangjairól híres.

Útközben Helga meg Ákos összedobott egy jó kis paradicsomos tésztát, én meg ebéd után elmosogattam. Délután 3 órára befutottunk Paxos szigetére, ahol lehorgonyozva kötöttünk ki (lett volna hely a parton, de kapitányunk eddigi tapasztalatai alapján itt ez az ideálisabb). Eleinte az öbölből, a hajón ücsörögve élveztük a kilátást a szigetre. Közben nézegettük, ahogy az utánunk érkező hajók befutnak, keresik a helyüket, majd leparkolnak. Később kimentünk a kis motorcsónakunkkal a partra és onnan csodáltuk az öblöt, meg Lakka tündéri kis sétáló utcáit. Macskaköves, szűk, girbe-gurba utcák, amikre kiköltöznek estére az éttermek az asztalaikkal. Néhol egy kis emelkedővel van tarkítva Lakka, így a kilátás is pazar az öböl türkizkék vízére és a sorban érkező katamaránok és monohulok kavalkádjára. Olyan időben érkeztünk, hogy még válogathattunk a helyek között a motorcsónakunkkal a parton, a késő estével ellentétben, amikor már egymás hegyén-hátán motorcsónak volt. 

Gyuri kapitány sorra javasolja, hogy melyik a jó étterem, melyik a finom kaja, hol vannak a legjobb boltok és hogy hol érdemes reggelizni. Természetesen hallgattunk rá és vele együtt Lakka egyik legjobb éttermében vacsoráztunk, ami után kissé vonszolva magunkat még sétáltunk egy kört, hogy aztán az alvás még könnyebben menjen majd.