Jón-tengeri szigetek – 2. nap

2024. augusztus 9. péntek

Nem keltünk korán, majd Helgával egyeztetve, kiderült, ők még kevésbé kelnek korán, náluk a társaság háromnegyede konkrétan még alszik. Így mi a házunk előtt álló cuki reggelizőbe beültünk fél 10 körül. Mire megreggeliztünk Helgáék is oda értek. Együtt indultunk el, de aztán ők is megéheztek, ráadásul ők a tengerparti fürdőzésre szavaztak, szóval végül külön utakon mentünk. 

Nekünk nem volt cél, csak a csavargás Korfu városában. Az óvárosi szűk résnyi utcákat felváltotta egy-egy nyitottabb, tágasabb utca egyre több turistákra szakosodott kereskedelmi egységgel. 

Korfu városának két erődje is van, mi a Régi erődnél, vagy ahogy a helyiek hívják, Paleo Frourio-nál találtuk magunkat délben, a lehető legmelegebb időszakban. A Régi erőd egykoron a bizánci birodalom támadásaitól óvta Korfu (Kerkyra) óvárosát. Bő másfél órát tekeregtünk az óváros és a tenger között álló erődben, majd a mellette lévő Spianada teret jártuk be, aztán délután visszamentünk a szállásra picit fefrissülni. 

Elmentünk ott, ahol Helgáék fürödtek a tengerben, de nem találtuk meg őket felülnézetből.

Közben Helgáékkal fotókat küldtünk egymásnak, hogy mutassuk ki hol és hogyan van.

Végül Helga összerakott egy szuper ebédet, amit uzsonna időben fogyasztottunk el náluk. Az ebéd utáni kajakóma nem kímélt meg minket, ráadásul a meleg miatt is bepilledtünk és olimpiát néztünk meg dumáltunk a hűs lakásban a kanapén heverve. 

7-kor viszont még nekivágtunk a városnak, jobban mondva az Új erődnek. De sajnos már csak kívülről tudtuk megnézni, mert délután 3-kor bezárt. Mondhatjuk, hogy nem éppen csak hogy lekéstük…

A régi kikötőt és környékét megnéztük, majd visszamentünk az óvárosba.

Ezek után meg Helgáékhoz, hogy náluk nézzük meg az esti Magyarország – Horvátország férfi vízilabda mérkőzést. Ugyan négy adón megy minden, ami Olimpia, de persze ezt a mérkőzést pont nem adták. Ültünk izgatottan, csendben a kanapén, kezünkben a szurkolói chips, Ákos nyomogatja sorra az adókat a tévé távirányítóján, amin van minden csak vízilabda nincs. Cserébe megnéztünk átmeneti megoldásként  egy szinkron úszást, de tudtuk, hogy ez így nem lesz jó. Bandi próbált B megoldást találni, mondjuk, hogy a Max-ról a tévére kitükrözve megnézzük a meccset (ráadásul akkor magyar közvetítői hanggal menne), de a technika csak nem akarta, amit mi. 

C megoldásként maradt a Telex élő közvetítése, ami természetesen egy állandó frissítésen alapuló írásos cikk. Helga egy idő után rám is szólt, hogy a szakkommentátor hanglejtésével legyek szíves felolvasni némi érzelmet belevíve, hogy a szurkolói hangulatot meghozzam. 

Végül a második negyedre sikereket értünk el, jobban mondva Bandi, aki mégiscsak megoldotta a tévére való tükrözést.

Meccs után pedig haza sétáltunk, hogy rákészüljünk a holnapra.

Hozzászólás