2024. augusztus 8. csütörtök

Tavaly évvége felé összeírtuk Bandival, hogy hány országban jártunk eddig. A javát együtt fedeztük fel, aztán van néhány, amit még ismeretségünk előtt jártunk be külön-külön, de végülis mindketten voltunk ott, és van 3 ország, ahol Bandi járt már, én meg még nem. Mi magunk is meglepődtünk a végeredményen: Bandi 55 országban, én pedig 52-ben jártam eddig. 

Görögország egy olyan ország, ahol én még nem jártam, Bandi meg előző életében (vagyis korábbi feleségével) már járt cirka 35 évvel ezelőtt. 

Aztán nem sokkal később Ákos és Helga (majd ezer éves barátaink) nekünk szegezték a kérdést, hogy nem megyünk-e el együtt a Jón-tengerre, felfedezni a görög szigetek egy részét. És persze nem azért mondtunk igent, hogy én egy országgal beljebb legyek, hanem mert izgalmasan hangzott. 

Helgát egy fotós tanfolyamon ismertem meg 2010 környékén. Belépve abba a terembe, ahová két csoportot összevontak (ő jött az egyikből, én a másikból), rám nézett és csak ennyit mondott: Szia, gyere ülj ide mellém. A pillanatok alatt kapott bizalom meglepett és megfogott. A barátságunk nem napi szintű, de olyan, hogy tudjuk egymásról,  bármikor hívhatjuk a másikat. 

Az elmúlt majd 15 év alatt nagyon sok minden történt velünk, de a legfontosabb mégis az, hogy Helgáéknak született két gyereke: Márk és Petra, akik természetes, hogy a csapat részeként utaznak most velünk.

Korfura indultunk és az első két és fél napot mindenképp itt töltjük. A gép délután 5 órai indulásra volt kiírva, és nagyjából időben indult is. A menetidő 1 óra 40 perc, amiből pont azt a 10 percet hozta be a pilóta, amennyivel később szálltunk fel. A reptér nincs messze Korfu városától, kicsit több mint 3 kilométer. 

Abszolút az óvárosban van a szállásunk, annyira, hogy kocsival nem is lehet bejönni erre a részre. Egy szakaszon elhozattuk magunkat taxival, majd még sétáltunk 5 percet. Két külön apartmant Airbnb-ztünk, de egész közel egymáshoz. Az egy órás időeltolódás még rárakódott a menetidőre, így este 8 óra volt mire lepakoltunk a szálláson. 

Ilyenkor ha fáradtak vagyunk is, minket hajt az új hely utáni kíváncsiság. Így még éppen nem volt sötét, de már napszemüvegre se volt szükség, amikor elindultunk felfedezni. Mi egy kedves kis téren lakunk, aranyos kiülős kávézók között. De az óvárost inkább jellemzik a szűk macskaköves utcák, sikátorok kint száradó ruhákkal, porta előtt kint ülő, beszélgető helyiekkel.

Megnéztük Helgáék szállását is, ahonnan pazar a kilátás, majd egy egészségügyi sör után közösen indultunk tovább. Nem mentünk nagyot, tényleg csak belekóstoltunk Korfuba, aztán beültünk egy könnyű vacsorára, amit egy fagyival nyomtunk el végül.