2024. február 10. szombat

Este valamennyire átrendeztük és bepakoltuk a bőröndjeinket, hogy reggel gyorsabb legyen az indulás. Én ismét korán ébredtem (percre pontosan 5-kor), de ennek köszönhetően a blog is megíródott.

8 után picivel leugrottunk a már szinte törzshelyünknek mondható Mala Madre reggeliző helyre. Újabb finomságokat rendeltünk az étlapról, majd vártunk 50 percet. De végülis megérte.

Cancúnról továbbra is az a véleményünk, hogy kihagyható, pláne ha valaki olyan mint mi, hogy nem egy nagy szálloda medencés partján szeretné eltölteni a vakációra szánt időt, hanem inkább felfedező üzemmódba van kapcsolva. A hotel zóna egyszer érdekes, de maga a város se építészetileg, se kulturálisan nem túl izgalmas (és akkor kedvesen fogalmaztam). Bandi a cancúni építészetről emígy nyilatkozott néhány órás benyomás után: “szedett-vedettnek nevezném, mert azért az eklektikus kicsit erős lenne, hiszen abban van stílus”. Természetesen ebben még a szegénység is láthatóan megjelenik.

Az emberek viszont nagyon kedvesek, bár erről szerzett tapasztalataink elsősorban az éttermekben születtek, valamint a házban, ahol laktunk az elmúlt másfél napban. Szóval ez még nem egy teljesen feldolgozott vélemény.

Fél 10 után kicsivel indultunk el Holbox (ha helyesen akarod ejteni, akkor “Olbosz”) szigete felé. Ez a sziget Chiquila falucska végéből induló komppal érhető el. Chiquila pedig 2 óra autóval Cancúnból. Az autóút sima volt.

Tegnap reggel vettünk online egy eSim kártyát az Airalo applikáción keresztül, hogy legyen netünk. Egy aranyos fiatal, amerikai pár ajánlotta, amikor látták, hogy a nettel szerencsétlenkedtünk egy boltnál. Tök könnyű letölteni, regisztrálni majd kiválasztani, hogy hány napra és mennyi netet szeretnél. Klasszul működött is, meg is osztható így mindketten tudtuk használni. Egészen addig míg le nem merült a telefonom. Töltés után visszakapcsolva a telót nem tudtunk bele életet lehelni. Írtunk az applikáció felületén a cégnek, de nem oldódott még meg a rejtély. Azt olvasta Bandi az értékelések között, hogy többeknél jelentkezett hasonló probléma, ami néhány nap múlva magától helyreállt… Hát most offline várjuk a csodát. Emiatt aztán egy offline térképpel indultunk neki Chiquilának. De minden szuperül ki van táblázva, nem volt bonyolult.

Az autópálya szakasz után egy olyan főúton mentünk, ami három kisebb falun megy át. Az első falu: Kantunilkín volt. Itt éreztünk először, hogy na, megérkeztünk Mexikóba! A hely hangulata, a házak fazonja, a kerítésre festett képek, a rottyant biciklit toló asszony és a falu közepén egymás mellett álló élénk színűre festett művelődési ház meg a templom. De a mexikó érzést az út szélén ránk váró rendőr is segítette: szerinte nem mentünk elég lassan, szóval 500 peso (10 e Ft) lesz. Amikor kikerekedett szemekkel visszakérdeztem, akkor ő csak annyit kérdezett: Cancúnból jössz és Holboxba mész? Bérelt autóval? Akkor bizony 500. Bandi mikor odaadta neki a pénzt, akkor úgy gyűrte be a tenyerébe, mintha nem is kapott volna semmit.

Ahogy közeledtünk a komphoz úgy volt az út minősége egyre gyengébb és az úton lévő kátyúk egyre mélyebbek. Chiquila olyan formában él a turizmusból, hogy nagyjából mindenkinek a kertje egy parkoló, amit kiad a Holboxba menő turistáknak ugyanis a komp csak személyszállító.

A Cancuntól északnyugatra található Holbox-sziget mindössze 42 km hosszú és másfél km széles. Ebből a 42 km-ből nagyságrendileg 6 kilométer hosszan lakott. Holboxot Mexikó szárazföldi partjaitól egy sekély lagúna választja el, amely flamingók, pelikánok és más egzotikus madarak és lények ezreinek ad menedéket.

Kora reggel és késő este között minden nap óránként megy a ferry. Ideális időben érkeztünk, mert a parkolás és a jegy vásárlás után éppen csak perceket kellett várnunk, hogy irányt vegyünk a szigetünk felé. Néhány évvel ezelőtt Holbox lakossága a halászatból élt, de az utóbbi években egyre inkább megjelentek a turisták így ma már szerintem ez a fő bevételi forrásuk. Bár Holbox hivatalos honlapján még arról írnak, hogy milyen érintetlen és turista szűz a hely. Hát, sajnos nem. De ebben az is szerepet játszott most, hogy szombat volt és az idei farsangi karnevál is mára esett.

A kikötőben taxik várták az utasokat: nagy kerekű, bármin átmenő Jeep jellegű taxik. Az utcák a végtelenül finom, fehér tengerparti homokkal vannak “leaszfaltozva”. Igen ám, de minden utca állt a vízben. Nem igazán értettük.

A szállásunk a lakott terület egyik végére esik. Délután 3-tól lehetett volna bejelentkezni, mi meg már negyed kettőkor itt voltunk. Gondoltuk megkérdezzük, legfeljebb csak lerakjuk a csomagjainkat. De már volt kész szoba, így azt el is foglaltuk.

Kicsit megpihentünk a medence partján és élveztük a napsütést. Majd 3 óra előtt nekivágtunk felfedezni a szigetet. A tengerparton elsétáltunk teljesen a másik végéig, ahol nem visszafordulni akartunk, hanem az egyik utcán a városon keresztül menni. Olyan szinten volt minden utca elöntve vízzel, hogy csak a parton tudtunk menni egész a belvárosi részig. Ott egy kicsit csavarogtunk, majd belecsöppentünk az idei farsangi karnevál hangulatába.

Nagyon hangulatos a sziget, a naplemente, a tengerparti bárok, a kisboltok és minden. A hotelek újak, ebből is látszik, hogy épül ki az egész sziget átadva magát a turizmusnak.

Este még a neten keresgéltem, hogy milyen fesztivál volt, amit láttunk, amikor megtaláltam, hogy 4 nappal ezelőtt egy olyan hideg front haladt át a térségen, ami súlyos áradásokat és nagy pusztítást okozott a Yucatán-félszigeten, főleg Holboxban. Bár Mexikó egyik legjobb klímájú helye, február 6-án, kedden a település jelentős része áram nélkül maradt, több fa kidőlt és a hőmérséklet is meglepően alacsony volt. Nemcsak a strandokat öntötte el a víz, hanem a utcák is komoly károkat szenvedtek. A boltok, éttermek és házak bejáratai teljesen víz alá kerültek az elmúlt néhány órában. – írta az egyik helyi lap.

A délutáni séta alatt többször éreztük ziláltnak a szigetet: egy-egy kidőlt, de ott hagyott fa, a parton a sok hínár szintén még ott felejtve, szél által megrángatott napvitorla és az utcák elöntve vízzel. Nem tudtuk mire vélni, hogy ilyen “rumli” van, de ez a hír mindent megmagyarázott.

Este még sötétben a tengerparton vacsiztunk.