2023. március 17.

Ébresztő órára keltünk mert 9-re már érkezett a bérelt kocsink. Addigra készen akartunk lenni a pakolással is és a reggelivel is. Ugyan, csak 9:30-kor tudtunk indulni, de akkor elindultunk Madaba irányába. Én anno néztem a neten, hogy mit érdemes ott megnézni és úgy igazán semmi extra látnivalót nem találtam. Na de a Laci látott egy helyen Madaba-s hűtőmágnest, így arra a következtetésre jutottunk, hogy akkor ott kell legyen valami, hiszen van róla szuvenír. Szóval irányba is volt, meg még hűtőmágnes is volt róla, így úgy döntöttünk megnézzük. Aztán, ahogy beértünk a városba úgy döntöttünk, hogy a közelben lévő Nébó-hegyre megyünk először (ami csak egy 8km-re van onnan). A Nébó-hegy tetejéről mutatta meg Isten Mózesnek az Ígéret Földjét. Mózest a hagyomány szerint a hegyen temették el. A hegy nem egy magas hegy, inkább domb, de nagyon szép a kilátás, tiszta időben Jeruzsálemig is el lehet látni. (Jeruzsálem innen légvonalban 50 kilométerre van.)

Innen visszamentünk Madaba városába, ami úgy turistás városka, hogy a sok árus megéljen belőle…

Én kinéztem három egymás melletti érdekességet a Google térképen még otthon: 1, Moujib Panoráma pont, 2, Mujib gát 3, Grand Canyon kilátó pont. Mivel Petra irányába több út is vezet, ezért ezek a pontok útba estek. Bár azt láttuk, hogy ha csak simán beírjuk a térképen az Ammán – Wadi Musa (Petra városa, de különben Wadi Musa azt jelenti: Mózes völgye) végpontokat, akkor sose hoz ezen az úton, ahol ezek a látnivalók vannak… Elindultunk mindenesetre. Tényleg nem ez volt a legegyszerűbb megoldás, nem ez a legrövidebb és legkidolgozottabb útvonal. De amolyan kalandozásként haladtunk előre. Aztán egyszer csak rájöttünk, hogy mindjárt elfogy az üzemanyag. Jött egy kisebb benzinkút, beálltunk, de nem volt 95-ös üzemanyag, csak dízel és 90-es. Továbbmentünk nem számolva azzal, hogy hol és hogyan lesz benzinünk, gondolva minden faluban van legalább egy töltőállomás.

Megálltunk az első ponton, az út mellett 3 autónyi parkolási lehetőség és egy “Aldi áruház” csodás kilátással:

Ahogy mentünk tovább a gát mentén rendőrök állítottak meg minket és csodálkozva kérdezték, hogy kik vagyunk és hova megyünk itt. Ebből is látszott, hogy ezt az utat nagyjából egy turista se választja. Viszont arra nagyon jó volt a találkozás, hogy megkérdezzük, hol lesz a legközelebbi benzinkút. A válasz 20-25 km múlva egy Karak nevű faluban. A gátat csak kocsiból néztük meg. Reménykedtünk, hogy a szerpentinen nem kell majd félreállni mert elfogy a benzin. Közben érintettük a harmadik pontunkat is, ahol hasonlóképp 1-2 kocsi tud félreállni, de mellette egy étteremnek látszó épület volt. Ne valami nagy dologra gondoljatok, egy bódé, kézzel ráfestve, hogy Rest (mert a restaurant már nem fért ki!). Laci szerint ez tuti nem kilátópont. Én csak azt sajnálom, hogy meg se próbáltuk, meg se néztük. Továbbmentünk…

A Karak nevű helység Al-Qasr úgy igazából. Megtaláltuk a benzinkutat, ahol persze szintén nem volt 95-ös benzin, így a 90-es anyaggal itattuk meg az autót. A falu vagy község egy elég forgalmas, sok kis üzlettel teli főútból áll a semmi közepén. Mivel délután fél 3 volt és már elég éhesek is voltunk, gondoltuk megkeressük Al-Qasr legjobb kifőzdéjét. Szerintünk megtaláltuk: a kairói származású török éttermet üzemeltető barátunk nem tudjuk hogyan került ide, de a közel-keleti konyha ízei a kezében vannak.

Úgy számoltuk, hogy innen még több mint két óra kocsival Petra. Jól gondoltuk, mert fél 6 volt mire a szálláson voltunk. A szállás kissé kiesik a Wadi Musa belvárosi forgatagából, de mivel van kocsink így ez nem zavar minket. Este még egy nagyot csavarogtunk a városban, ami mind a négyünket meglepett, hogy mekkora és milyen forgalmas: és itt döbbentünk rá, hogy ez a forgatag fog megjelenni holnap a Petrához vezető túra útvonalon is.