Ez egy igazán rohanós nap volt… pláne az eleje. Egyrészt reggelre nem húztuk fel az órát, de legalább kialudtuk magunkat. Aztán mivel előző este hamar kipurcantunk a hajókázástól, ezért reggelre maradt minden pakolás. Ugyanis elérkezett a nyaralás utolsó napja…

Az igazán előnyös volt, hogy nem kellett 11-ig elhagynunk a kislakást, maradhattunk amíg csak akartunk. A repülő délután fél 5-kor indult, elég volt 1-kor elindulnunk a reptérre. Persze még az is tervben volt, hogy csak vissza kellene menni a Tortoni kávéházba, ahol a múltkor sor állt az utcán és emiatt nem mentünk be. Gondoltuk, majd ott reggelizünk. Hát, fél 12-re értünk oda, mert a pakolás is elhúzódott, meg bankokba rohangáltunk. Muszáj volt még valamennyi pénzt kivenni a reptéri kijutáshoz, de mindenhol horror összeget tesznek a kivétre. Vagy 8 bankba bementünk ellenőrizni, hogy hol mennyit tesznek rá. Volt, ahol az 1000 peso kivételére 630! peso költséget akart rátenni! Különben valami ma furcsa volt a városban. Eddig is nagyon sokan voltak a hozzánk közeli sétáló utcán (“Váci utcán”), akik feketén pénzt akartak váltani a turistáknak, de ma valahogy megtízszereződtek. Olyan nyüzsgés és hangzavar volt, mintha felbolydult volna az egész város. Minden második ember hangosan emlegette, hogy “cambio-cambio” (váltás). Kicsit olyan érzés volt, mintha gazdaságilag újabb probléma előtt állna Argentína… és sajnos lehet így is van.

A Tortoni kávéház csalódás volt. Maga az épület helyes, de azért Budapesten láttunk már ettől sokkal szebbet. De mind a kiszolgálás, mind az étel maga nagyon gyenge volt. Ha ott jártok és nincs sor, akkor érdemes benézni magába a kávéházba, de beülni már felesleges – szerintem.

Épp, hogy elfogyasztottuk a “reggelit”, rohantunk vissza a szállásra, közben még két bankot útba ejtettünk. Ráadásul ahova úgy tértünk vissza, hogy itt lesz a pénzkivét, mert itt volt a legkisebb a felvét díja (még így is 36% volt!), ott olyan sor állt addigra, hogy csak na. Emiatt is éreztük kicsit azt, mintha valami nem stimmelne gazdaságilag.

Uberhez is sietnünk kellett (mert a mi utcánkba nem jött be, így egy kicsit odébbi találkozási pontot adtunk meg). Aztán a reptéren meg addig csavarogtunk míg futva, utolsóként szálltunk fel a gépre.

A több mint 13 órás útból 45 percet lefaragott a pilóta bácsi, így 12,5 óra repüléssel, egy rövid, kissé nyüglődős éjszakával magunk mögött, magyar idő szerint péntek reggel 9-kor már Amszterdamban voltunk. Ott sajna várt ránk 5 óra semmittevés, majd még 2 óra repülés.

Háztól házig végül több mint 24 óra volt az út.

Csak egy statisztika az elmúlt 23 napról: 272 km-t gyalogoltunk.