Későn keltünk, 11 óra volt mire megreggeliztünk és elindultunk. Eddig már kétszer is meg akartuk nézni a kikötő részt, de valamit mindig elszúrtunk, mert nem jó helyre mentünk. Na, de ma délelőtt jó helyre lyukadtunk ki – ráadásul nem is volt messze a szállásunktól a hely! Buenos Aires egyik legnagyobb városfejlesztési projektjének köszönhetően a főváros Puerto Madero körzetében, a Rio de la Plata folyó partján sok szép épület sorakozik. Puerto Madero Buenos Aires fő kikötőjeként szolgált a 19. század végén, de a nagyobb teherhajók miatt hamar elavulttá vált. A kikötő 1989-ig vészesen hanyatlott, amikor is úgy döntöttek, hogy az öregedő raktárakból valami grandiózusabb dolgot csinálnak, így a használható épületekből menőbb lakásokat, éttermeket, boltokat és más üzleteket alakítottak ki. A régi, szépen helyrehozott raktárépületek mellett közben kinőtt a modern városrész is, ahol sok cég vállalkozása működik. Teljesen új arcát láttuk a városnak.

Ugyanitt a kikötőben áll egy 1897-ben épült és 1899 és 1938 közötti időszakban használt, régi hadihajó. A viccesen olcsó, 100 forintos belépővel, végigjárhattuk a hajót.

Kíváncsiak voltunk, hogy a La Boca negyed mennyire más, ha nem vasárnap este érkezik oda az ember… ugyanúgy a Plaza Dorrego-n mentünk keresztül, de mivel a negyed kintebb esik a belvárostól, így bőven kellett még gyalogolni. És hát nem hibátlan környéken.

Döbbenet, hogy mennyire más arcát mutatja egy városrész, ha minden zárva és sehol senki, mint mikor a turisták hada ott nyüzsög, a helyiek pedig ebből szeretnének megélni. Nekem jobb tetszett a vasárnap esti csöndben, de nagyon jó volt, hogy láttuk így is a híres “negyedet”. (4-5 utcáról beszélünk.)

Visszafelé pont azon nyüglődtünk, hogy gyalogoljunk, buszozzunk, vagy fogjunk egy taxit. A gyaloglás már kezdett sok lenni és a vasárnap esti tapasztalatok alapján hosszan kellett volna még menni. A buszt nem nagyon tudtuk, hogy hogyan működik, merről merre megy és kinek hol fizetünk a jegyért. A taxi meg meglepően olcsó és el is jöttünk néhány taxis mellett. Elindultunk visszafelé, amikor két lány mellettünk elsétált magyarul beszélgetve. Köszöntünk nekik és hamar kiderült, hogy itt élnek a városban, sőt az egyikőjük anyukája idegenvezető. Tanácsot kértünk és két dolgot is megtudtunk: a buszhoz mindenképpen kell egy feltöltős kártya, amit a járművön lehúznak. A taxi tényleg nem drága, de az Uber jobb. Mivel a reptérre itt se lehetett Ubert hívni, így azt gondoltuk elsőre, hogy itt nincs is. Nem próbáltuk aztán. A lányok javaslatára hívtunk egy sofőrt.

Az általunk helyi Andrássy útnak tartott Avenue Mayo-n van egy kávézó, a Café Tortoni, Argentína legrégebbi és leghíresebb kávézója. Délután 4 óra volt, mire a kávézónál kitett minket a sofőr. Szerettünk volna egy kávé mellett megpihenni, na meg megtudni milyen is ez a kávéház. Az utcán állt a sor… 32 fok, tűző napsütés…

Nem álltunk be a sorba, inkább elgyalogoltunk a Mayo út végére, ahol a Parlament áll. Szemből felállványozva, éppen felújítás alatt áll. De körbejártuk, és jól tettük, mert ugyan nincs nagy tér mögötte, mint előtte, de az épület szépsége már láthatóvá vált. Odafelé is és vissza is emelt fejjel nézegettük a Budapestre emlékeztető szebbnél szebb épületeket.

Elgyalogoltunk a szállásra és pihentünk másfél órát, majd a tegnapihoz hasonlóan este 8-kor újra nekivágtunk a városnak. Először a szomszéd utcában lévő plázába mentünk. De üres kézzel jöttünk ki, túlzottan “Váci utcás” árak voltak.

Amikor délután jöttünk visszafelé az Uberrel, láttunk egy olyan részét a városnak, amit még nem is jártunk be. Oda mentünk vissza. Útközben a Plaza de Mayo-n mentünk ismét keresztül (mint első este), majd a téren álló elnöki palota másik oldalát is megnéztük a helikopter leszálló pályájával együtt, valamint a Kultúra Központi épületét. Jó nagyot csavarogtunk, 11 után értünk haza.