Reggel ugyan még Peru fővárosában ébredtünk, reggeliztünk és kávéztunk, de délben már úton voltunk Brazíliába. (A Tibi csoki még otthonról jött velünk.)

Limából eljutni a Brazília – Argentína határán lévő Iguazu vízeséshez legegyszerűbben a Latam légitársaság közvetlen járatával lehet. Közvetlen gép viszont csak a brazil oldalra megy. A Latam légitársaság egy perui fapados cég, majd minden belföldi járaton velük mentünk. A 4 órás utat egy nagyobb géppel (Diónak külön info: A 320-200) tettük meg. És közben átléptünk egy másik időzónába, vagyis az otthoniakkal már csak 4 óra különbségben vagyunk. (De jó lenne ilyen kétóránkénti lépésekben hazamenni…)

Brazil idő szerint fél 7-kor landoltunk. Nem volt nagy a reptér, könnyen, gyorsan kint voltunk. Az első nagyon erős különbség ami szembejött, hogy míg a perui reptéren mint a hiénák csaptak le ránk a taxisok, addig itt a brazilok olyan kedvesen, úriember módjára csinálták, hogy kedvünk se volt alkudni. Nem ajánlgatta magát, mi mentünk hozzá megkérdezni, hogy át tud e vinni az argentin oldalra. Amikor a szállást foglaltam, akkor megkérdeztem, hogy ők mit javasolnak, vagy netán tudnak e értünk küldeni kocsit? De írta a kapcsolattartónk hogy ők nem vehetnek ott fel utast. Ott kell taxit fogjunk. Meg is írta hogy mennyire számítsunk. A taxis ez alatt mondott egy összeget így mi tényleg nem alkudoztunk. Egy bő 60-as fazon volt a sofőr, aki csak portugálul beszélt. De annyira jó ez a modern világ, hogy az okos telefonon a fordító programba csak bediktálja az ember a gondolatait és az fordít bármilyen nyelvre. Nagy könnyebbség egy ilyen esetben. Mert hát nem szimplán elvitt minket egyik pontról a másikra, hanem a határon ki kellett szállni, beállni a sor végére a kis ablaknál, ahol ül az útlevélbe pecsételős néni, majd vissza a kocsihoz, át a folyón, amin van tulajdonképpen a határvonal, és a folyó túloldalán újabb ellenőrzés a másik ország részéről (ott már nem kellett kiszállni a kocsiból). A sor közepesen volt hosszú, és még csak picit haladtunk előre, amikor jött egy fiatal lány, aki egy másik ablakhoz kellett beüljön pecsételős néninek. Ránézett a sofőrünkre, elkérte az útleveleinket, magával vitte, bepecsételt és hívta a bácsinkat az ablakához az útlevelekért. Kicsit felgyorsultak az események…

A szállásunk a Brazíliát Argentínától elválasztó Iguazú folyó partján van az argentín oldalon lévő esőerdőben. De a Paraguay határ is csak pár km. A repcsi leszállása után egy órával már a szálláson voltunk. És ugyan addigra besötétedett, de a hotel így is elvarázsolt minket. A recepción jelezték, hogy grátisz jobb szobát kapunk, mint kértünk, duzzogva hát belementünk. A vacsoránál úgy tűnt itt sincs főszezon, mérsékelten van tele a hotel.