Ma egy szuper extra vonatos napunk volt. Sheldon igazán élvezte volna!!!

A perui vonattársaság, azaz a PeruRail négy különböző típusú járatot indít. Van az a vonat típus, amivel a Machu Picchuhoz mentünk: Expedition, semmi extra, felülsz a vonatra, elvisznek, leszállsz, pont. Alapvetően az a vonat is szebb, mint a magyar vonatok (nem mintha otthon sokat vonatoznék és lenne bármilyen tapasztalatom is…). Aztán van a Vistadome típusú járat, amely ugyanolyan vonat, mint a Expedition, csak ott a szolgáltatás több: étel, ital, műsor, vásár…, ahogy írtam két nappal ezelőtt.

A harmadik típusú vonat az egy adott aránylag távoli úticélhoz visz extra szolgáltatásokkal. Az 1920-as évek stílusát visszahozó vonat rendelkezik: bárral, étteremmel, egy nyitott hátsó kocsival. De ahova szólt a jegyünk és ültünk az is egy tök kényelmes hely kis asztallal. Persze mászkálhatsz bármerre. Ilyen vonat megy a Szent-Völgybe és a Titicaca-tóhoz. Mi ebből a típusú vonatból a Titicaca-tó felé tartóra szálltunk fel reggel.

A negyedik típusú vonat az Orient Express társasággal közösen üzemeltetett Belmond Hiram Bingham vonat, amin összesen 48 férőhely van, viszont hálókocsis, saját fürdőszobával, teljes ellátással aránylag magas áron.

A mi vonatunk reggel 7:50-kor indult, de fél órával előbb kint kellett lenni az állomáson. Elköszöntünk Cuscotól, felültünk a vonatra és élveztük a tájat Punoig, a világ legmagasabban lévő hajózható tavának egyik városáig.

Ezt az utat sok utazási katalógus ajánlja mert olyan tájon visz keresztül, hogy csak ámulsz.

A vonat megállt az út legmagasabb pontján, 4.335 méter magasan, La Raya nevű helyen. De ez csak egy mini piac volt egy mini templommal. Nem is maradtunk soká, 10 perc múlva indult is a vonat.

Délelőtt üdítőt és snack-et osztogattak, 1-kor olyan 4 fogásos ebédet, hogy a végére majdnem kipurcantunk. Délután ismét mindenhova ki volt készítve a banán chips és a pirított kukorica, majd érkezett az uzsonna… ennyit nem ettünk itt egyik nap se még.

18:20-ra kellett volna beérjen a vonatunk Punoba, csak hogy az előtte 47 km-re lévő Juliaca városban (nagyon ronda város) a síneken ragadt egy busz. Konkrétan ott robbant le. Vagy százan álltak a busz körül és tanakodtak, hogy most mi legyen. Végül egy bő 40 perces bűvölés után lekerült a sínekről a busz. Persze emiatt egy váltónál is várnunk kellett ezt követően. Végül több mint egy órás késéssel fél 8-kor befutott a vonatunk Punoba.

A hotelt könnyen, gyorsan megtaláltuk, sétatávolságra volt az állomástól. Még sétáltunk egy kicsit a környéken, aztán nyugovóra tértünk.