2019. február 6.

Reggel északra a Genezáreti-tó irányába indultunk. Tiberias, a Genezáreti-tó partján fekvő városka volt az elsődleges úticél. Amikor megláttuk, hogy tulajdonképp egy kissé lepukkant üdülő városba érkeztünk, ami szezon idején valószínűleg eggyel hangulatosabb, (de most se szezon nem volt, se napsütés), akkor egy kis csavargás után tovább álltunk.

Innen Kapernaum nem volt messze, csak 13 km-re, amely arról nevezetes, hogy itt van a Boldogmondások hegye. A hagyomány szerint ez az a hely, ahol Jézus a hegyi beszédet tartotta. Ennek emlékére építették a nyolcszögletű Boldogságok templomát (nyolc boldogmondást olvashatunk a Bibliában). Mivel a templom a domboldalba épült, így a templom oszlopos körfolyósójáról kifejezetten szép volt a kilátás a tóra.

A Genezáreti-tótól kiautóztunk a Földközi-tenger partjára és Caesarea-ba mentünk. Ez egy történelmi város Haifa és Tel-Aviv között félúton. A várost és kikötőjét Heródes építtette Kr. e. 25-13 között. Augustus császár iránti tiszteletéből Caesareának nevezte el. A város egy igazi metropolisz lett, tágas terekkel, pompás templomokkal, kolosszális szobrokkal és piacokkal. Mivel itt a tengerpart egyenes vonalban fut és egészen sík, így a kikötő építéséhez ki kellett mélyíteni a tengert és a kikötőt hullámtörő gátakkal ellátni. A római-zsidó háborúban jelentős szerepet játszott a város, itt volt a Jeruzsálemet támadó római seregek táborhelye és utánpótlási bázisa. Miután lerombolták Jeruzsálemet, a római seregek itt ünnepelték győzelmüket és az amfiteátrumban az elfogott zsidók ezreit gyilkolták le.

2016 áprilisában Ran Feinstein és Ofer Raanan amatőr búvárok néhány bronz tárgyat fedeztek fel az egykori kikötő előtti tengerfenéken és a régészeti szolgálatnak jelezték azt. Az Izraeli Régészeti Hatóság (IAA) 2016. május 16-i jelentése alapján az elmúlt 30 év legjelentősebb leletét találták meg, azzal, hogy egy időszámításunk szerinti 3. században viharban elsüllyedt római kori kereskedőhajóra és fém rakományára bukkantak. A kiváló állapotban lévő bronzkincsek közt volt egy a római napistent megörökítő gyertyatartó, egy a holdistent, Lunát ábrázoló szobor, afrikai rabszolga fejét formázó gyertyatartó, valamint egy vízhordóedény töredékei.

Caesarea után pedig már irányba voltunk Tel-Avivba. Már délután lógott az eső lába, útközben néha el-eleredt, és végül Tel-Avivban ért minket utol. Erről függetlenül bementünk a városba. Esett is és már majdnem sötét is volt, na meg éhesek is voltunk, így nem maradt más, mint hogy ettünk egy jót. Elég minimálisan sikerült Tel-Avivot felfedezni.