2019. január 31.

Az volt a terv, hogy reggeli után megmutatjuk Encsiéknek a tegnap este felfedezett sétáló utcánkat, Jeruzsálem Mamilla utcáját, ami kisebb túlzással a szállónk aljából indul. Az utca elején lévő épületek kövei meg vannak számozva. Felállítottunk egy jópár teóriát, hogy mit jelenthetnek a számok.

Ha ezen az utcán végigmegyünk, akkor az Óváros Jaffa kapujához jutunk. Az óváros a középkor óta keresztény, zsidó, örmény és muszlim negyedre oszlik, melyet I. Szulejmán szultán által építtetett fal vesz körül. Jeruzsálem körül feltehetőleg először a kánaániták, majd Dávid király emeltetett falakat. Aztán a történelem során többször pusztították el és építették újra a várost, a városfalakkal együtt. A 16. század elején az oszmán-törökök elfoglalták a területet és I. Szulejmán újraépítette az addig romos városfalakat. Ekkor nyerte el az óváros a jelenlegi szerkezetét. A mai fal teljes hossza 4018 méter, átlagos magassága 12 méter, vastagsága 2,5 m. Ma hét átjáró kapuja van (a nyolcadik be van falazva).

Az óváros falának egyes részein végig lehet sétálni, és gyönyörködni a jeruzsálemi panorámában. A fal sétányra a Jaffa kapu melletti lépcsőkön juthatunk fel. És ugyan kell belépőt fizetni, de a kapott belépő 2 napig érvényes (felnőtt belépő 18 sékel, nyugdíjas 8 sékel). A Jaffa kaputól mindkét irányba van lehetőség elindulni a várfalon: északra is és délre is. Ma az északi szakaszt választottuk és nekivágtunk az Óváros ilyen módon való feltérképezésének. 

A Jaffa kaput 1536-ban a fallal együtt építették. 1869-ben I. Ferenc József császár látogatásakor építették ki a Jaffát Jeruzsálemmel összekötő utat, mely egészen  eddig a kapuig tart. A következő az Új kapu, mely az óváros északnyugati sarkán épült kapu a keresztény negyed és a Notre-Dame de Frane-kolostor között könnyítette az átjárást. 1889-ben nyitották meg. 

Ezt követi a Damaszkuszi kapu, amely az óváros legnagyobb és legszebb kapuja és innen indult a damaszkuszi út. 

A negyedik kapu, amely felett elhaladtunk a Heródes kapu, amely az arab (muszlim) negyedbe visz, ha kimegyünk az Óvárosból. Ha pedig az Óvárosban maradunk, akkor innen közelíthetjük meg a Via Dolorosát, melyen Jézus vitte a keresztet a Golgotára. 

A Heródes kapunál vége is lett a falon vezető útnak, így lesétálva az Óvárosba először az Oroszlános kapu felé indultunk, hogy az Olajfák hegyére rátekintsünk, és megnézzük a Gecsemáné kertet. Az Újszövetség szerint Jézus kedvelt helye volt az Olajfák hegye. Az utolsó vacsorát tanítványai körében költötte el, azután a Gecsemáné kertbe ment, s arra kérte őket, hogy virrasszanak vele. Júdás a Gecsemáné kertben árulta el Jézust. A 4. században szentélyt állítottak itt, amelyet később a keresztesek bazilikává bővítettek. A ferencesek 1666-ban megvették ezt a helyet és később kerítéssel vették körül. Ami nagy érdekessége a helynek, hogy a kertben oly régi olajfák vannak, hogy valószínűsíthetően ezek már Jézus korában is ott voltak. 

Visszafelé az Oroszlános kapun át jöttünk és a Via Dolorosa stációit végigjárva jutottunk el a Szent Sír Bazilikáig, amely a feltételezett Golgota helyére épült. 

Délután 4 óra volt mire beültünk ebédelni (és egyben vacsorázni). 5 után értünk haza kellőképpen kipurcanva. 

Azért Andrással mi még este 10-kor visszamentünk az Óvárosba egy nagyot sétálni. Este 11-kor meglepően nagy élet volt a siratófalnál.