Izrael – 1. nap

2019. január 30.

Ez az út egy szomorú történet kapcsán alakult. András nagymamája, aki természetesen nekem is Nagyim lett, ahogy a család része lettem 2108 augusztusában elment. András szülei hosszan ápolták, idejük jelentős részét csak vele töltötték. Szerettük volna, ha valahova elvihettük volna Encsit és Janót, avagy Anyut és Aput, hogy egy kicsit kiszakadjanak. Hosszan dobáltuk Andrással egymásnak az ország és város neveket mérlegelve az időjárást, látnivalókat és mindent. Aztán annyira leegyszerűsödött a döntés, amikor egy beszélgetés során kiderült, hogy Izráelben még nem jártak, nekünk meg eleve rajta volt a listánkon.

Jeruzsálem az első úticél, amely Izrael fővárosaként három világvallás – a keresztény, a zsidó és az iszlám – szent helye. Történelmét tekintve az egyik legjelentősebb város az egész világon, ahol a bibliai negyedek találkoznak a modern világgal.

A reggel 6 órakor induló géphez külön kérik, hogy több, mint 2 órával érkezzünk meg a reptérre tekintettel a nagy utasforgalomra. Érthető is a dolog, hiszen a nemzetközi viszonylatban nem nagy budapesti reptérről reggel 6-6:30 között 12 gép indul. Na ehhez jött még az, hogy a wizz air számítógépes rendszere nem működött, így a 12 gépből 5 vagy 6 gép utasai dekkoltak az indulási oldalon várva, hogy manuálisan rögzítsék a feladott csomagjainkat.

Biztosra mentünk ezért aztán 2:15-kor felkeltünk, 2:45-kor elindultunk, 2:55-kor felvettük András szüleit, majd 3:35-kor már kint is voltunk a reptéren. Belefért a bő egy órás várakozás. Én azt hittem, hogy emiatt sokat fog késni a gép, de csak 20 perccel indultunk később, és a 3:15 perces menetidőt a pilóta bácsi letudta 3 óra alatt.

1 óra + az időeltolódás Budapesthez képest, Londonhoz képest 2 óra, Clevelandhez viszonyítva pedig 7.

Nem sokat aludtunk az éjjel. Mi konkrétan szűk 3 órát, így a repülőn hamar kómába estünk. Jeruzsálemnek nincs saját reptérre, így a tel-avivi Ben Gurion reptérre érkeztünk, ahol majdnem fél 12 volt mire kikeveredtünk és taxiba ültünk hogy átvitessük magunkat a 60 kilométerre fekvő Jeruzsálembe. Választhattuk volna a buszt vagy a vonatot is, ami olcsóbb, de nem akartunk két nagy bőrönddel szerencsétlenkedni a busztól a szállásig. A taxi árának utána kérdeztünk még a reptér épületén belül, így nem tudták irreálisan drágán adni magukat.

img_4799img_4819Nagyon jó, központi helyen, közel az óvároshoz, majdnem az Új kapu mellett van a szállásunk. Hamarabb érkeztünk, mint ahogy be lehetett volna jelentkezni a szállásra, de próba szerencse alapon megkérdeztük, hogy el tudjuk e már foglalni a szobáinkat. Az egyik szoba készen volt, így ott le tudtuk tenni a csomagjainkat, hogy aztán már neki is induljunk felfedezni a közvetlen környéket. Nem volt terv, nem volt úticél, csak ismerkedni akartunk a várossal, magunkba szívni a napsütés mellett az új illatokat és benyomást szerezni az itteni emberekről, életről.

A közeli Jaffa úton, melyen a villamos is közlekedik indultunk el, hogy ebédeljünk először is valamit. Sok kiülős helyet találtunk: kávézó, sütiző, étterem, kifőzde vegyesen. Itt most kellemes tavaszi idő van, 15-16 fok, de nagyon szép napsütéssel, ami azt jelenti, hogy napközben nekünk a pulcsi elegendő volt. Estére már elkelt a kabát, de azért még akkor sem volt olyan hideg mint most otthon, Magyarországon.

Ebéd után hamar eljutottunk a városfalhoz, ahol az Új kaputól elsétáltunk a fal mentén a Jaffa kapuig, majd átlépve a Jaffa kapun egy másik világba csöppentünk. Fantasztikus a különbség. Nem is tudom megmondani, hogy pontosan mi, az egész hangulat más. Az UNESCO kulturális világörökség része a jeruzsálemi Óváros.

Először a piaci részen bolyongtunk egy nagyot az Óvárosban. Azt olvastam, hogy a város egyik leglátogatottabb helye az Óvárosban található piac. A piac neve Shuk Mahané Yehuda és a XIX. század végén kezdett kialakulni, napjainkra Jeruzsálem meghatározó részévé vált, a Közel-Kelet valószínűleg legnagyobb szabadtéri piaca hosszasan utcák sorát megtöltve. Ruha, bőr árú (táskától a saruig), fűszer, aszalt gyümölcs, kézműves portékák vegyesen nagyon hosszan. Azt gondolom, hogy olyan szempontból jókor érkeztünk, hogy nem a hömpölygő nagy tömegben sétáltunk.

A piacon átmenve eljutottunk a siratófalhoz. A zsidók i.e. 1000 körül foglalták el Jeruzsálem területét Dávid király vezetésével, a várost is ők nevezték el. A városban mára több, mint 1000 zsinagóga található. Az Óvárosban sok helyen látni ortodox zsidókat, akik a legnagyobb melegben is a több ezer éve hagyományos öltözetben vannak, és továbbra is az ősi tradíciók szerint élnek. A Góliátot legyőző Dávid király megkezdte az előkészületeket egy templom felépítéshez, de ezt végül fia, Salamon vitte véghez i.e. 950 körül. Ennek helyén épült meg később a második templom, melyet a rómaiak i.sz. 70-ben leromboltak. Ennek csak a nyugati fala maradt meg, ez a Siratófal, a zsidó vallás egyik legszentebb helye. Neve onnan ered, hogy itt gyászolják a templom lerombolását, de hívják Nyugati Falnak is, a Heródes által épített templom udvarát határolta.

A férfiak és nők számára külön falszakasz van fenntartva az imádkozásra.

img_3099

Az emberek (leginkább a turisták) a papírra vetett kívánságaikat a siratófal kövei között lévő résekbe rejtik. Évente kétszer teljesen kisöprik a cetliket, de nem dobják ki, hanem eltemetik a Siratófal mögötti területen, a Templom-hegyen. 24 évvel ezelőtt, amikor szüleimmel itt jártam én is tettem egy cetlit az egyik kis résbe. Izgalmas lenne visszatekinteni, hogy vajon mi lett a kívánságommal, de bevallom, hogy egyáltalán nem emlékszem, hogy anno mit írtam a papíromra.

Visszasétáltunk a szállásra és egy mini csendespihenő után újra útnak eredtünk és rájöttünk, hogy a szuper menő bevásárló utca innen indul a szállásunk túloldaláról. Sok szép modern üzlet reggelizős kávézókkal és éttermekkel vegyesen egy aranyos sétáló utcán. Aztán még tekeregtünk kicsit a környékünkön, hogy ne túl korán menjünk aludni.

Hozzászólás