Praslin (Prálen-nek mondják) mindössze 38 km2-nyi területével a szigetcsoport második legnagyobb szigete. Mahétól 44 km-re fekszik északkeletre. 6500 fő állandó lakosa van a szigetnek, meg persze az állandó turistaforgalomból idevergődő külföldiek.

Három nyelvet beszélnek a helyiek: franciául, angolul és kreol nyelven. De ezt folyamatosan váltogatják, ha maguk között beszélgetnek. Érdekes volt hallgatni tegnap a hajón, ahol kb az utasok fele volt turista, másik fele napi ingázó lehetett. A gyerekek is beszélik mindhárom nyelvet.

A kisbolt választéka gyenge: tojás sincs mindenhol, de sajt meg felvágott végképp nincs. Tegnap vettünk reggelire cornflakes-t meg tejet. Egy picit csalóka volt, mert nem olyan volt a dobozban, mint a dobozon a kép… De megettük a szuper finom banánnal.

A kisboltban például mogyorót csak csípőset lehet kapni, az persze van különböző: kicsit csípős meg nagyon csípős.

Délelőtt neki indultunk a sziget egyik olyan pontjának, amit nagyon dicsértek: Anse Lazio. A sziget azon oldalán, amelyiken a szállásunk is van, lehet továbbmenni és akkor jutunk el oda. Közben több helyen is megálltunk: láttunk egy-egy szebb szakaszt és már kerestük is a félreállós helyet.

Az utak ugyan le vannak aszfaltozva, de keskenyek. A főúton ketten is elférnek, de óvatosan, míg a félreesőbb utak elég egyszemélyesek. Jelzés értékkel használják a dudát a helyiek: “Figyelj, mert most megelőzlek!” vagy: “Vigyázz, mert én itt kikanyarodok!” Bandi hamar felvette a helyi szokásokat és lelkesen dudálva jelzi mindenkinek a keskenyebb, beláthatatlan utakon, hogy ő most jön. Van helyi busz, meglepően sűrűn jár, viszont buszmegálló csak az út egyik oldalán van, a másik oldalon jelzésértékkel az aszfaltra fel van festve, hogy buszmegálló. De még egy kis extra patka sincs, állnak a susnyásban a népek és egyszercsak jön a busz.

Szóval elindultunk Anse Lazio irányába: és míg odeértünk megálltunk 3 helyen is nézelődni, pancsolni, és élvezni, hogy tök egyedül vagyunk az adott partszakaszon. Tényleg kevés a turista. És ma nem esett az eső, időnként ki is sütött a nap, de majd egész nap felhők szűrték a fénysugarat. Persze nekünk így is sikerült valamennyire leégni.

A végponton, Anse Lazio-n viszont volt turista több is. Mondjuk tömeg nem volt. Na meg volt egy elég drága étterem. Nem ültünk be, mert napközben csak gyümölcsöket ettünk.

Szép volt Anse Lazio, de nekem majdhogynem jobban tetszettek azok a helyek, ahol csak úgy random megálltunk. Ezen a partszakaszon volt 2011-ben két cápa támadás is. Azóta az öbölbe kihúztak egy védőhálót.

Viszont itt találkoztunk nagy teknősökkel is, csak sajnos szegénykék egy elkerített részen voltak.

Visszafelé felmentünk egy hegyi úton, ami azért volt izgalmas mert elég keskeny és meredek volt az út. Két adótoronyhoz vitt az út, szóval nem volt nagy látványosság.

És még egy klassz helyen megálltunk visszafelé is. Itt voltak rajtunk kívül mások is, de éppen csak páran. Bandi megmérte a víz hőmérsékletét és 29 fokos!

Hazaugrodtunk egy kávé meg egy zuhanyzás erejéig, hogy aztán elmenjünk még egy kicsit kocsikázni. Elindultunk a kikötő felé, de közben tettünk egy kisebb kitérőt. A szigetnek van egy kinyúló kis félszigete, ahova nem is visz nagy út. Gondoltuk elmegyünk a félsziget csücskébe, mert oda ír egy kilátót a térkép. Kocsival nem is tudtunk addig menni, ameddig utat jelez, de Bandi félreparkolt és elindultunk gyalog hegynek fel. Egész nap nálunk volt az edzőcipőnk, hátha kell, de most persze nem hoztuk, így flip-flopban kicsit nehezített küldetés volt. Egyszercsak egy hatalmas pókot szúrtam ki magunk felett, majd a mellettünk lévő fa derekában, aztán egyre sűrűbben. Olyan borzalmasan nagyok (kb. tenyérnyiek) és gusztustalanok voltak, hogy aránylag hamar feladtuk a kilátó meghódítását. Ráadásul nagyon sűrű volt a növényzet és minden fát és bokrot a pókok hálója kötött össze. Ezek a csúnya lények meg benne pihengettek. Csak remélni tudom, hogy nem ezzel álmodunk majd az éjjel.

Továbbmentünk egészen a kikötőig és végül ott vacsoraztunk egy útszéli kis bodéban. Nem volt nagy szám, de legalább olcsó volt.

Így elsőre kicsit drágábbnak tűnik Praslin, mint Mahé, bár erről majd inkább a nyaralás végén nyilatkozok. Az éttermek 200-450 rúpia (4.000-9.000 Ft) között adnak egy főételt, viszont úton-útfélen vannak kajás lakókocsik: van amelyik a hot-dog, burger kínálatában kimerül és vannak amik curry-s csirkétől kezdve mindenfélét árulnak 25-50 rúpia között (500-1.000 Ft). Nézni kell, hogy a helyiek mely kajás lakókocsit veszik igénybe, mert akkor az tuti jó kaját árul.

Csináltam egy térképet, hogy jobban lássátok merre is jártunk ma: