2016. augusztus 5.

A müzlis reggeli után a tegnap megvett szendvicsnek valót összerakva nekivágtunk a Szent Anna-tónak.
Tusnádfürdő oldalában lévő hegyre fel gyalog (622 méter felfelé a szintkülönbség), majd némi málnás mentén túrázva a hegyről le 300 méteres szintkülönbséggel. Oda-vissza majdnem 17 km volt. Az odaút volt a keményebb, a hegynek fel, azt 3,5 óra alatt tettük meg, visszafelé ez az út már csak 2,5 óra volt. Bár abban is volt azért emelkedő rendesen az elején.

Már a túraútvonal elején kint volt a figyelmeztető tábla, hogy vigyázz, mert bármikor jöhet a medve. A kukák tárolóhelye is villanypásztorral van körbevéve, meg a tó melletti büfé is. Ráadásul a málnások mentén aránylag sok nagy medve végtermékkel találkoztunk, de maga a medve nem jött szembe.

A Szent Anna-tó nagyon kedves hely, sok turista volt, bár péntek lévén a helyiek szerint nem voltak olyan sokan mint a hétvégén szoktak lenni.

Nekem a hely hangulata retró volt, mintha a 80-as években a Velencei-tónál jártunk volna: kemping szék, hűtő táska, férfiakon fecske…

Az emberek fürödtek a tóban, bár sokukon látszott, hogy nem fürdeni jöttek, rövidnadrágban pólóban mentek be a vízbe. Jó idő volt ma. Pogo is áhítozott a víz után. Meg is érdemelte, becsülettel végignyomta a túrát. Kerestünk egy kevésbé tömött részt a tó mentén, ahol aztán Bandi is és Pogo is bementek. Na Pogo azért csak a maga óvatos szintjén, addig míg leért a lába. Mi csak a lábunkat mártottuk meg benne, kellemes volt.

A visszaút végén a Székely Fogadóban kötöttünk ki, hogy megvacsorázzunk. Majd haza vonszoltuk még magunkat, hogy egy társasjátékkal zárjuk a napot.