2016. augusztus 1.

Reggel 6:15-kor indultunk Érdről, és az M3-ás kivezetőjénél vettük fel Atit meg Lidit (unokahúgom és férje). Amikor kitaláltuk, hogy megyünk Erdélybe Pogostul, akkor gondoltuk van még 2 hely a kocsiban, vigyük magunkkal a fiatalokat.

Pogo a csomagtartóban, csomagok a tető csomagtartóban, mi meg az utastérben.
Majd 9 óra utazás és 633 km után Makfalván megálltunk enni egy fantasztikusan jó étteremben.
20:45 volt (otthoni idő szerint 19:45) mire Tusnádfürdőn a szállásra értünk (770 km volt Érdről és úgy 13,5 óra, hogy a határon álltunk 40 percet, és egy órát vacsoráztunk). Románia nem az autópályáiról híres, ami az utunk szintideje is elárul.
Pogo egy hős, mert ezt az utat oly türelmesen bírta. Persze nem csak vacsoránál álltunk meg, hanem kisebb pisi szünetekre, amikor Pogo is kapott egy kis autómentes lehetőséget.
3-szor is utolért bennünket a vihar, nem csak esővel, hanem baromi nagy széllel is. Csíkszeredától 30 km-re vagyunk, és afelől érkeztünk. Ott ahogy kikanyarodtunk az utolsó körforgalomból láttam, hogy a mellettünk lévő étteremben, ahogy a szél felborítja a napernyőket. Mondtam is a többieknek, hogy nézzék már, milyen durva ahogy a szél fellöki a nagy napernyőket. Ahogy kimondtam lecsapódott elénk egy nagy fadarab. A szél egy elég nagy ágat tört le egy útszéli fáról. Éppen csak hogy meg tudtunk állni közvetlenül előtte. Ami jó volt, hogy a körforgalomból jöttünk ki, emiatt aztán nem mentünk gyorsan, de azert volt ijedelem. A mellettünk parkoló autó nem úszta meg ilyen jól, mint mi.

Tusnádfürdő nagyon kedves hely, de sötét volt mire oda jutottunk, hogy elugorjunk a kisboltig és ezzel a közvetlen környezetet felfedezzük.

Egy kétszintes faházat béreltünk, ahol Lidiék a fenti szinten, mi pedig a lenti szinten vagyunk. A ház hangulatos, bár vannak benne érdekes megoldások. Hoplnap majd készítek róla képeket. A kert végében folyik az Olt patak.