2015. október 12. hétfő

Gaudíval kezdtük a napot, persze csak a reggeli után. Elég sok épület kapcsolódik a nevéhez, így aztán ez nem volt nehéz.

A Casa Batlló 1906-ban épült egy Josep Batlló nevű ember megbízása alapján. Gaudí a homlokzatot hullámosra készítette, a tetőt és a kéményeket meg színes csempével vonta be. A tető egyik gerince egy sárkány gericét formálja meg.

Nem az egész épület működik múzeumként, a köztes szinteken lévő lakásokban irodák és lakások vannak.

Minden részletében annyira ki van találva, külsőleg is és belsőleg is: a homlokzattól az ajtókilincsig.

  
  
  
  

Reggel mikor elindultunk a szállásról kicsit fura volt, hogy a környezetünkben minden bolt zárva volt. Bandi azonnal megjegyezte, hogy persze mert már megint hajnalban indultunk el. De nem volt oly korán. Míg a Batlló házban voltunk kiderült a záróra oka: megint belefutottunk egy nemzeti ünnepbe, melyet az amerikai kontinens felfedezésének emlékére rendeznek. Egyben a spanyol egységet hírdetik, amely itt a katalán fővárosban látványosabb lehetett, mint az ország többi pontján. Bár utólag olvastam olyan cikket, melyben katalán zászló égetésről írtak, de ebbe az eseménybe mi nem futottunk bele. Ellenben a felvonulást megnézhettük a Batlló házból.

A Batlló háztól egy metró megállonyira van a Casa Milá, másnéven a La Padrera, azaz kőbánya nevű sarok épület. Ez volt Gaudíval utolsó lakóépülete, melyen dolgozott. Az épület felső szintjén van egy Gaudí múzeum, ahol őt is és a munkáit is bemutatják részletesen.

Gaudí a tetőket nagyon szerethette, oda minden általa készített házba ki lehet menni. Itt a tetőn lévő kémények érdekesen ilyesztő formákat alkotnak.

Az egyik felső szinten korhű lakás múzeum van kialakítva, míg a többi szint itt is lakóépületként üzemel.

Még egy érdekessége van az épületnek: 1910-ben itt már mélygarázs volt az épület alatt, a városban elsőként.

  
  

Nagyon klassz helyen van a szállásunk, mondhatnám bármerre megyünk mindig útba esik. Na, inkább úgy helyes, hogy ha megyünk egyik helyről a másikra, akkor közben nem nagy kerülő beugrani, ha netán épp beugorhatnékunk van.

A La Rambla nevű sétáló utca bal oldalát már kellőképpen ismerjük. Egyrészt ezen a részen van a szállás, másrészt meg nagyon kedves, szűk sétáló utcák hada van erre, tök jó itt bolyongani. Így aztán kitaláltuk, hogy biztos a másik oldalon túl is hasonló kis utcák vannak, amik csak ránk várnak. Hát, lehet hogy tényleg ránk vártak, de annyira mégse volt kedves… Mindenesetre azt megállapítottuk, hogy jó, hogy még világosban jártuk be ezt a részt. Egy kissé lepukkant arab negyedet sikerült megismernünk.

  
  
A nagy csavargás után már csak a vacsora hiányzott.