2015. szeptember 5. szombat

Olyan végtelenül cuki szállásunk volt, melynek hangulatán már csak a reggeli emelt tovább.

A Sequoia Nemzeti Park és Erdő 30 percre volt a szállásunktól. Félelmetesen nagy a szárazság Californiában; tavak és folyók méretük felére csökkentek, és közben olyan erdő tüzek vannak, hogy ennek a három nagy részből álló nemzeti parknak a fele emiatt le is van zárva.

Amikor egy-egy kilátó pontnál megálltunk, akkor a látótávolság oly kicsi volt, hogy a távolban körvonalazódó hegyek egy-egy része volt csak felfedezhető. Olyan érzés volt, mintha nagy köd lenne, de nem köd van, hanem füst van. A parkban több helyen is kint vannak a figyelmeztető táblák amelyen jelzik, hogy hol van tűz, melyik rész van lezárva, illetve, hogy ha te magad észlelsz tüzet, akkor mit kell tenned, kit kell értesítened.

Ez a park különben nem a szikláiról híres, hanem a mamut fenyőiről. Hatalmasak. Jó volt közöttük sétálgatni, egyik másikon átmászni (már amelyik ki volt dőlve), bemászni (amelyik belül ki volt égve). A következő 6 képből 5-ön rajta van a Bandi, érzékeltetve a méreteket.

  
  

Nagyon sokan voltak a parkban, sokszor nem is volt parkolóhely.
Végül annyi minden le volt zárva a tűz miatt, hogy a park felét tudtuk csak megnézni. Ide egyszer tavasszal kell visszajönni. Tavasszal gondolom nincs ennyire kiszáradva a talaj, nem ennyire seszínű a föld.
Délután 3-4 között el is indultunk a szállásunkra, ami a Yosemite Nemzeti Park szélén volt. Azt hittük, hogy semmi nem lesz a környéken, mert már annyira a Nemzeti Park bejáratánál leszünk, úgyhogy még az egyik útközben lévő városban elmentünk bevásárolni vacsorára meg reggelire valót.
A szállás mellett minden volt: bolt, étterem, medence: kinti is, benti is… Csak internet nem, sőt még lefedettség se, így az iPadbe vett 4G kártyánk se működött.