2015. augusztus 28. péntek

Én valamiért keveset aludtam az éjjel: fél 4-től fél 7-ig fent voltam, és nem bírtam visszaaludni. Aztán fél 7 és 8 között sikerült egy kicsit. A reggelit még elértük, és mit mondjak, megérte tegnap tovább aludni…

10-kor elindultunk a Bryce Nemzeti Parkba. Bryce a nyolcadik park, ahova mentünk. Én azt hittem, hogy már három után unni fogjuk. Egyrészt oly gyönyörű, hogy nem lehet megunni! Másrészt mindig valamitől más, mint az előzőek. Tegnap Zionban a sziklák lábánál túráztunk, és az ég felé emelve a tekintetünket ámultunk. Ma Bryceban a csoda a lábunk előtt hevert, mi voltunk fent, a látvány meg lent. Egyik nap erdős, zöldes foltokkal tarkított a táj, máskor kopár és a narancsos vöröses színű kövek magukban is oly jól mutatnak, hogy nyitva marad a szánk.
Bryce az eddigi parkok ötvözete, ami a rendszert illeti: leteheted a kocsid a bejárat melletti parkolóban és kisbusszal elvisznek nehány megállónyit, hogy aztán ott túrázhass, de maradhatsz is a kocsidban, amivel a park teljes hosszát (kb. 30 km) végigautózhatod, meg-megállva a az útmenti kilátópontoknál.

  
  
  

Bryce-ba menet megálltunk egy útszéli kis boltban, hogy vizet meg kenyeret vegyünk. Csináltam is szendvicset ebédre. Meg feltöltöttük jéggel a hűtőládánkat.
Délután kettőig autóztuk a parkban, aztán kettőkor kihasználtuk a rejtett kincsünket: hoztunk magunkkal egy végtelen könnyű (ejtőernyőselyemből készült) függőágyat. Kerestünk a parkban egy eldugott fenyőkkel borított részt csudálatos kilátással, Bandi felszerelte 2 fa közé, és már indulhatott is a délutáni szundi. 4-ig elpihegtünk.

  

4-től 7-ig még elboklásztunk a parkban, élveztük a napsütést, na meg a kilátást. Amolyan mini kirándulásokat csináltunk csak, de így is elfáradtunk.

Aztán a környező kisboltokba beugrodtunk, mert hogy a szállás a közelben volt, nem kellett sietni.
Annyira cukker szállásunk lett, így hogy lemondtuk a harmadik éjszakánkat az előző helyen. A Bryce Canyon lábánál egy tündéri faházban vagyunk. Nem csináltam egyből képet, de itt van kettő róla… Holnap majd készítek még, mert ez a hely igazán megérdemli.