2015. augusztus 27. csütörtök

Ott kezdődött, hogy reggel elaludtunk. 9 óra után ébredtünk, emiatt aztán lemaradtunk a reggeliről. 10 után indultunk a bő egy órányira lévő Zion Parkba úgy, hogy közben megálltunk reggelizni is.

Már “otthon”, vagyis az épp aktuális szálláson kinéztük, hogy ebben a parkban másképp működnek a dolgok. Van egy nagy parkoló a bejárat után, ahol le kell tenned a kocsid, és utána helyi kisbusszal visznek egy adott úton végig, ahol vannak megállók, és le-föl szállhatsz a buszról, attól függően, hogy akarsz-e nézelődni, vagy a kijelölt túraútvonalon kirándulni. Természetesen itt is adnak a behajtáskor térképet, amin elég jól el lehet igazodni. Nekünk sikerült 1/2 12-kor a lehető legnagyobb melegben (ja, mert azt elfelejtettem mondani, hogy visszajött a nyár!) elindulnunk túrázni. 2 nagyobb túrát is végigcsináltunk. Jobban mondva az elsőn végigmentünk: az egy vízeséshez vitt, bár nem volt olyan nagy a szárazság miatt. De nagyon hangulatos helyen volt.

  
  

A második túrautat 8 órás túrának írta a térképünk, ellenben Bandi mindenképp el akart rá menni. Kiszámoltuk, hogy mennyi ideig gyalogolhatunk odafelé, ahhoz, hogy visszafelé elérjük a 9:15-kor menő utolsó helyi kisbuszt. Számításaink és a szembejövő emberek állításai szerint kicsit több, mint a felét megtettük a 8 órás túrának, amikor visszafordultunk. Ez a túra arról volt híres, hogy az első rövid szárazföldi szakasz után a Virgin folyóban kellett gyalogolni. A folyó egy gyors folyású, de a jelenlegi szárazság miatt nem az egész folyó mederben folyó víz volt, néhol oldalt köveken tudtunk menni, néhol meg a vízben, ami hol csak bokáig ért, hol meg combközépig. Cipőt nem kímélve nekivágtunk. Ráadasul a folyó mindkét oldalán majd egekig emelkedtek a sziklafalak. Hihetetlenül gyönyörű volt.

  
  

Végül azért fordultunk vissza, mert már mellig érő folyó szakaszban kellett volna gyalogolnunk. Este 1/2 8-ra kellőképpen kitikkadva, kiéhezve (ebédre 2 almát vittünk magunkkal meg egy croissant-t) értünk le a parkolóba, a kocsinkhoz. A vizes cipőinket még a Virgin folyó túra végén levettük, mezítláb mentünk a kocsihoz, de hát nekem a nadrágom is vizes lett, így a kocsinál hamar azt is lecseréltem. Mindkettőnknek volt másik cipőnk, es száraz ruhánk a kocsiban, így ezzel nem volt gond.

Zion Parkból kijövet beültünk még vacsorázni. Este 10 volt mire a szállásra visszaértünk.
Még egy fontos infó, amire ma rájöttünk, elsősorban azok figyelmébe ajánlva, akik hasonlóképp Nemzeti Parkokat akarnak végigjárni Amerikában. Külföldiek számára is elérhető az éves belépő, amely aztán minden nemzeti parkba belépésre biztosít attól a hónaptól számított 12 hónapon át, amikortól megvettük. Egy éves bérlet, amely igazolványhoz kötött (tehát jó magyar módra nem átruházható a haverokra) 80 USD. Ez nem egy személy belépésére van, hanem egy autóra, vagyis jelen esetben kettőnkre szól. Általában egy park belépő 10 USD, ha nincs éves belépőd, viszont az ilyen nagyobb parkokba, mint a Zion NP meg a Bryce NP 30 USD, a Grand Canyon meg lehet még ennél is több (azt még még nem tudjuk). Szóval megéri akár online megvenni az amerikai National Park-ok honlapján keresztül, akár az első nemzeti park kasszájában kérni. Amennyiben nem tud adni az első kassza, mert netán az egy kisebb park, és nincs lehetőségük rá, akkor pedig csak gyűjteni kell a blokkokat, melyeket a bérlet megvásárlásakor beszámítanak.