2014. december 29.

Bár erről a tényről, miszerint nagyon hideg van, én magam csak hallomásból tudok beszámolni. A megfázásom olyan stádiumba érkezett, hogy jobbnak láttuk, ha én kihagyom a mai napot, és a lábam ujját se teszem ki a szobából.
Reggeli után, 1/2 10 magasságában rajtam kívül mindenki elment síelni. A szobából én még egy kicsit irigykedve néztem, hogy milyen szépen süt a nap odakint. Tök jó, mert pont a pályára lehet rálátni az ágyból. De aztán az egész délelőttöt átaludtam.

Bandi rám való tekintettel délután kettőkor visszajött, Esztoék viszont délután négyre értek csak le a hegyről. Mindenki azt mesélte, hogy a gyönyörű napsütés mellett csontig hatoló hideg volt kint a pályán. Így aztán lehet tényleg jobb, hogy én ma inkább az ágyban való izzadást választottam.
Délután pihent a csapat egy kicsit miközben mindenki próbált “feloldódni”. Aztán neki ültünk társasozni egy olyan játékkal, ami a Dióéknak új volt (Bang!), és annyira belejöttünk, hogy a vacsora idejére ugyan felfüggesztettük de 1/2 1-ig játszottunk.

Sajnos az internet szánalmasan gyenge, csak egy helyen fogható, és mindig leakad, ezért képeket szinte esélytelen hogy feltegyek. Többször próbáltam sikertelenül. Be kell érjétek az elbeszélésemmel.