2014. szeptember 6. – Bangkoki Food Tour, avagy együnk meg mindent, amit elénk tesznek.

Még nyaralás előtt felvetette Eszto, hogy mi lenne ha Bangkokban töltendő rövid kis idő alatt elmennénk egy egynapos Food Tour-ra, vagyis egy olyan túrára, amely csak a kaja körül forog. Ők anno Malajziában voltak egy ilyenen, és nagyon élvezték. Mi persze, hogy vevők voltunk az ötletre, így Eszto előre lefoglalta meg ki is fizette.

Reggel negyed 8-ra jött értünk egy angolul beszélő nagyon kedves helyi nő, meg egy sofőr. Becsaptak minket egy kisbuszba, és indulhatott a túra, amely 5 állomásból állt. Elmentünk először egy úszó piacra, aminek az a lényege, hogy az egyszemélyes, de hosszú csónakokba hozzák a környéken élők az eladandó portékájukat és abból kínálják a folyó mentén lévő kiépített piacon. Van aki zöldséget hoz, van aki gyümölcsöt, és van aki ott főzi vagy süti meg, amit el akar adni. Persze nem csak néztük, hanem ettük is…

A piac megnézése és kipróbálása után megnéztük, hogy a közelben élő emberek a kókuszültetvényből mi mindent hoznak ki. A kókuszból készül cukor is, olaj is, maga a gyümölcs is ehető, és a végén a kókusz kemény héját újrahasznosítják szénként.

Ezek után egy másik, kicsit nagyobb úszó piacra mentünk, ahol szintén többféle kaját is kipróbálhattunk. Ráadásul itt még egy 20 perces masszázst is kaptunk.

A harmadik állomás inkább művelődés volt, nem volt szerves része a Food Tournak. Egy templomot néztünk meg, amely a haditengerészet táborában van.

Ezek után mentünk a vonat piacra, amit én személy szerint inkább vonatsín piacnak hívnék. A neve Maeklong Train Market, ami a vasútvonal neve alapján született. A lényege, hogy a vonatsín két oldalán vannak az árusok, a síneken pedig mehet a vevő. Aztán egyszercsak jön a vonat… Természetesen bemondják, hogy ha érkezik a vonat, és akkor az árusok beljebb húzzák a portékáikat (mert különben azt is elvinné a vonat), és a vevők is letérnek a sínekről.
Ne kérdezzetek hogy ennek mi értelme. De még azt se, hogy hogy alakult ez így. Próbáltam utána olvasni de nem találtam rá megfejtést. Különben ez Thaiföld legnagyobb élő halpiaca, de nem csak halat lehet kapni, van zöldség gyümölcs, de még papucs is. Természetesen a vonat lassít, amikor ehhez a piac részhez érkezik, de ettől függetlenül félelmetes.

Az utolsó állomás pedig a harmadik úszó piac volt. Ez volt a legnagyobb piac, viszont szerintem ez kevésbé volt hangulatos. Ez és a második úszó piac is sokkal inkább azon a megoldáson alapult, hogy a folyó közvetlen partjára építettek egy vízparti piacot, és a víz mindkét oldalán lehet vásárolni. Ezeken a helyeken kevesebb a csónakos árus. Itt megkóstolhattuk a lila szörpöt, amely citromfűből és egy lila virágból készült, és a nagy kajálás után még kaptunk fagyit, de hamburger szendvicsben.

Délután fél ötig tartott a kis kirándulásunk, viszont 2 órás volt a hazaút. Kellőképpen kipurcanva értünk haza.

Esztoék rávettek minket, hogy este még azért menjünk és keressük meg azt az éjszakai piacot, amit két évvel ezelőtt találtunk, tegnap este viszont nem találtuk meg. Na, most beszuszakoltuk magunkat egy tuk-tukba és belőttük az irányt. A piac meg lett, és közben az eső is eleredt. Ettől függetlenül mi becsületesen végigjártuk a piacot. Úgy is mondhatnám, hogy ez egy paic nap volt.