2013. augusztus 8. csütörtök

Majd dél volt megint mire összeszedtük magunkat és megreggeliztünk, viszont akkor már menet készek voltunk. Egy fix tervünk volt csak, hogy kora este az Anyukám keresztfiáékhoz, Ádámékhoz betérjünk, akivel már korábban leleveleztem, hogy mikor is érkezünk.

Útközben – hirtelen ötlettől vezérelve – megálltunk Philadelphiában, és kicsit körbenézni.

Sajnos csak utólag tudtunk utána olvasni a városnak: Philadelphia egyik legrégebbi és történelmileg legjelentősebb város az Egyesült Államokban. Washington DC előtt Philadelphia volt az Egyesült Államok fővárosa.

Előre kiszámoltuk, hogy mikor kell elinduljunk, hogy az ígért időben megérkezzünk. Igen, csak egy aprósággal nem számoltunk: itt is vannak dugók. Egy órát késtünk a vendégségből… Annyi írható a javunkra, hogy útközben tudtunk jelezni, hogy késünk.
Elvileg van az iPadhez egy 3G kártyánk, amit itt is tudunk használni, és a tájékozódáshoz mindenképp jól is jön, azon nézzük a térképet. De tegnap Philadelphiából elindulva még működött, aztán az út felénél közölte, hogy nincs szolgáltató. Nem volt nagy baj, mert az Ádám annó megírta, hogy hogy kell hozzájuk menni, és az nekem ki is volt nyomtatva. Aszerint pedig könnyen odataláltunk.

Útközben 2 hatalmas eső kapott el minket, csak úgy szakadt.

Végülis este 7-re értünk Ádámékhoz.
Ádám anyukája, Éva néni, az én Anyum legjobb barátnője tizenéves koruk óta. Ádám pedig az Anyukám keresztfia. Ádámnak van egy öccse, Bélus, és mind a kettőjüknek van családja. Most különleges alkalom volt, mert pont itt volt mindenki, együtt volt a család: Ádám szülei is, és az öccse is családostul.
Én 7 éves voltam, amikor ők kimentek Amerikába, így az ismeretség nem volt nagy, leginkább csak Éva néniékkel találkoztam, mikor épp Magyarországon jártak. Most viszont nagyon jó volt velük beszélgetni, jobban megismerni őket.
Finom vacsorával vártak minket, és majd 11-ig maradtunk.

Ádáméktól csak negyed órára van a szállásunk, hamar odaértünk. Nagyon kedves kis szálló, Washington külvárosában.